Az alábbi írást, talán Magyarország legidősebb bloggere, az idén 85 éves Kocsis Eszter jegyzi. Amikor a történeteit olvasom nagyanyámék szobájába képzelem magam, ahogy a kemence sutban ülünk, fekszünk melegszünk, mi szakajtónyi apró gyerek, unoka, az idősek pedig petróleumlámpánál beszélgetnek,…
Amikor, még nem lehetett a „kütyün„ őrizgetni az emlékeket, akkor a lányoknak emlékkönyve volt.
Kicsit naplóként szolgált, vagy ha nem, akkor is szigorúan titkos könyv volt, nem illett a kicsiknek, de a szülőknek sem a nagylányok könyvét megkaparintva, elolvasni a tartalmát. Kimondottan lányos…
Alig vártam, hogy iskolás legyek, mert az már azt jelentette, hogy nagylány vagyok. Októberben születtem és így évvesztesként 1941 szeptemberben kezdtem meg tanulmányaimat! Ugye milyen finoman fejeztem ki magam? Apám, ezekben az években kisebb megszakításokkal, állandóan katona volt. Ha télen…
Sára néném férje volt öreg sógorom, aki már akkor amikor elvette feleségül Sára nénémet volt legalább 70 éves. Csősz volt a faluhoz közeli kis szőlős kertben. Közel volt hozzájuk, ahova úgy is el lehetett volna jutni, hogy végigmegy a házuktól vezetett járdán a falu végéig, és egy sikátoron lemegy a…
Apám népes családba született, ő volt a „ vakarék „ a legkisebb gyerek. Nővérei közül hárman éltek a faluban akiket szerettem. Jó kedélyű asszonyok voltak, közülük Sára nénémet részesítettem előnyben, mert ő és a lánya Róza egy ideig nagyanyámmal és így velünk is együtt laktak. Sára nénémnek három…
A rokonságban még egy kedvencem volt, Száraz sógorom a borbély, Mariska néném, apám nővérének a férje. Náluk voltam legtöbbet, mert a mögöttünk lévő házban laktak. Takaros kis ház volt az övék, sok szép virággal és az elengedhetetlen borbélyműhellyel. Még nem voltam iskolás, amikor vagy átszöktem,…
Az én gyerekkoromban még sok mesterember volt a faluban, ezek közül néhányat én is közelről ismertem. Olyan, minden lében kanál gyerek voltam, akinek mindent tudni, ismerni kellett. Nagyban hátráltatott a megismerésben, hogy mivel lány voltam és ott ólálkodtam valahol, nemes egyszerűséggel…
A faluban sok cipész volt, akik közt akadt olyan is, aki új cipőt csinált méretre. Ez az ember már nem egyszerűen suszter volt, hanem csizmadia. A falusi emberek ha egy kicsit tehetősebbek voltak csizmában jártak. Az sem volt mindegy, hogy milyen volt a csizma szára nem holmi roggyant szárú, hanem…
Másik kalandos padláslátogatásom Bözsivel történt. Akkor már nagyobbak voltunk mindketten, legalább 6-7 évesek. Akkoriban ő volt az én legjobb barátnőm, nem utolsó sorban azért, mert közel laktak és könnyen át lehetett egymáshoz szaladni, bármikor. Elmeséltem neki, hogy…
Úgy látszik, hogy engem követnek a padlások, vagy legalábbis bárhová megyek, megtalálom a különleges padlásokat. Az is lehet persze, hogy én keresem a lehetőséget, hogy egy kis izgalom jöjjön az életembe. Így volt akkor is, amikor Szegedre kerültem tanulni. Első évet 1949/50-ben kezdtem és az…
