A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu/atom
blfr3@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://kendoereje.blog.hu/2019/11/15/ez_itt_a_reklam_helye_925
A rongyos zsákból induló sikertörténet.
2019-11-15T12:53:36+01:00
2019-11-15T12:53:36+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<div class="_1i6a">
<div class="_4po3 _4poa">
<div class="_4po5">
<div class="_4po8">
<div class="_4po9">
<div class="_4tdt _ua1">
<div class="_ua2">
<div class="_4tdv">
<div class="_5wd4 _1nc7">
<div class="._1dlq _h8t">
<div class="_5wd9 direction_ltr clearfix">
<div class="_1e-x _n4o">
<div class="_3_bl">
<div class="_5w1r _3_om _5wdf">
<div class="_4gx_">
<div class="_1aa6">
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><br />Azt hiszem 2-3 éve indult nálam ez a bekattanás. Néha eljártam ruha adományokat válogatni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor összekészítesz a szekrényedből egy zsák ruhát, amire neked már nincs szükséged, és jó szívvel és jó szándékkal adományozod, akkor ezek bekerülnek valahová. Mondjuk egy raktárba, vagy garázsba. Ezzel, akkor még nem lehet túl sok dolgot csinálni. Minimum szét kell válogatni évszakok és méretek szerint. Hogy akinek szüksége van egy 40-es fekete nadrágra, az ne egy gyerek szoknyát kapjon. Szóval amikor épp nagyon ráértem, ilyeneket csináltam. Nehéz most megállni és finoman fogalmazni. De azt kell tudni, hogy ezeknek a ruháknak több mint a fele kuka… Messze vagyunk még a civilizált adományozástól, a legtöbben még mindig lomtalanításra használják a ruha gyűjtéseket. Egész biztosan nem fog kelleni senkinek sem a nagymama szovjet, csehszlovák kombinéja, még akkor sem, ha valóban sosem volt használva, és évekig féltve óvták. Tudom, hogy csak egy apró szakadás van azon a melegítő nadrágon. És örülök, hogy lecserélted és vettél újat. De akinek adod, annak is van egy ilyen apró szakadással rendelkező nadrágja, de veled ellentétben ő nem tudja lecserélni, és nem sok hasznát veszi két szakadt nadrágnak. Ahogyan nagyon szép márkás az a kabát, de akinek kabátra sem telik, annak 1500 ft se lesz hogy kicseréltesse benne az elromlott zippzárat. Sorolhatom</span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span>Már alap hogy csak gumikesztyűben nyúlkálok a ruhák között, mert igen, én is találkoztam már piszkos fehérneművel, és egyéb csuda dolgokkal. Szóval az adomány ruhákat igencsak válogatni, szortírozni kell. És a végén mindig ott csücsültem egy kupac tetején. Ezek voltak a nem adományozható ruhák, amik divatja múltak, elhordottak, szakadtak, foltosak. Ezek mennek a szemétbe. Menthetetlenül…</span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><br />És beindult a zöld énem, hogy ez így nem oké. Nagyon nem oké, mert iszonyú környezetszennyezés, pocsékolás túltermelés. Egy ideje (ami években mérhető) nem mentem be butikba, plázába, márkás boltba vásárolni. Maximum az elhasznált ruhákat pótoltam. Ilyen van, összeér a combom – bizonyos kiló felett ez megesik - így nagyjából 2-3 havonta kell vennem új nadrágot, mert kikopik, és elszakad. Ilyenkor ezt a nadrágot már nem tudom tovább adományozni sem, menne a kukába. Elméletileg…</span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/74810038_791398924644557_4337970707590807552_n.jpg" alt="74810038_791398924644557_4337970707590807552_n.jpg" class="imgnotext" /></span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><br />Gyakorlatilag, egy kellemes 40 fokos nyári este kiültem a teraszra, és elkezdtem felvagdosni a nem adományozható ruháim. Lett belőle jó sok gombóc. Az első terv az volt, hogy horgolok belőle lábtörlőt. Viszonylag hamar megbukott, amikor huszadjára vágtam a sarokba a horgolótűt. Ha nincs kézügyességem, tehetségem, türelmem és kitartásom, akkor nem fog menni. Fel is adtam. Aztán épp a konyhában kávéztam, persze papucs nélkül a hideg kövön. És leterítettem, a 25 éve a nagymamám által készített rongyszőnyeget. Ó igen a zseniális nagymamák. Akik soha semmit sem dobtak ki. (de tényleg, a lisztes papírzacskót sem volt szabad kidobni, mert a száraz tésztát amit gyúrt abba tette.</span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/74840583_2497955883756518_7055094613928837120_n.jpg" alt="74840583_2497955883756518_7055094613928837120_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><br />Gondoltam egy nagyot, hogy akkor én is ezt fogok csinálni. Ezzel rögtön csak pár probléma merült fel. Az első hogy fogalmam nincs hogy kell, és a netes első körös böngészésekkor rájöttem, hogy nem oké a fizetésem (pedig az) mert 100 év alatt sem tudok összespórolni egy szövő székre valót. Hónapokig kutattam, míg találtam valakit, akinek van szövőszéke, tudja is használni, nem a világ másik felén lakik, és hajlandó türelemmel megtanítani engem. Borzasztó hálás vagyok Irén, mert te voltál az az ici pici mozgatórugó, akitől az egész gépezet beindult. Nélküled ez sehol sem lenne… És megtanultam. Közben pedig bújtam a netet. Hogy honnan fogok én nagyméretű szövőszéket venni, és hogyan fog ez nekem az otthonomba kerülni. Azért nem elhanyagolható méretű. És jött a szerencse, az isteni gondviselés, mert szembejött velem egy konkrétan fillérekért. Amikor darabjaira szedve elmentem érte, a volt tulaj aki épp egy hagyatékot számolt fel aminek ez is része volt megemlítette, ha nem vittem volna el aznap vasárnap, másnap tüzelő lett volna. </span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span>Bevallom egy hétig csak nézegettem hozzáérni sem mertem, és nem is volt meg minden alkatrésze. Most sincs, van amit egy seprű nyéllel pótoltam....</span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><br />Azután elkezdtem szövögetni. Már emlékszem miért mondta annyit a nagymama hogy ehhez rengeteg anyag kell. Rengeteg és még annál is több. A héten lett kész egy szőnyeg, 2 nadrág, és 9 póló, egy köntös és egy otthonka lett hozzá felhasználva. Egy fél zsáknyi ruha, ami nem a kukában végezte. Arra is figyelek, hogy a gombok, csipkék, zippzárak, szalagok se a kukába végezzék, azokat is külön kivágom, és kreatívkodáshoz az óvónéni barátnőim, vagy épp aki kéri azok kapják.</span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/75619107_497769400823554_2606924593234968576_n.jpg" alt="75619107_497769400823554_2606924593234968576_n.jpg" class="imgnotext" /><br />Szóval kell hozzá alapanyag bőven, és pont azért olyan helyen kerestem, ahol sok van. Nem túl gazdaságos 1-2 zacskó ruháért elautóznom, és hogy őszinte legyek a teljesen jó és használható ruhákat nem szeretem felvágni. Hiszen az még valóban jó lehet valakinek. Én a szemetet szerettem volna csökkenteni. Így jött, hogy elkértem azokat a nem adományozható ruhákat az ismerős alapítványoktól, civil szervezetektől, magánszemélyektől, ahol ezek útban voltak. Persze hogy boldogan adták, hisz nekik meg nem kell gondoskodni ezek elszállításáról. Oké, néha hiba csúszik a gépezetbe és elfogy, hirtelen kell olyan szín ami épp nincs, de ilyenkor a közösségi média segít, majd házhoz hozzák a rongyokat.</span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/74333546_420844785268314_6659467661417644032_n_1.jpg" alt="74333546_420844785268314_6659467661417644032_n_1.jpg" class="imgnotext" /></span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><br />Aztán lettek itthon szőnyegeim. Okés. És mit kezdjek velük? Megint csak jött a facebook, és kiderült, nem akkora hülyeség ez. Lenne olyan, aki szívesen látna az otthonában régi rongyszőnyeget. Én ettől a részétől féltem a legjobban. Hogy lesz-e kereslet erre? Tegnap egy sima fb csoportba feltettem pár képet, 2 óra alatt lett 2500 lájk, azóta meg megállás nélkül írnak vadidegen emberek. </span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><br />Én köszönöm szépen mindenem megvan. Van egy csodálatos családom, akik szeretnek és óvnak. Van mit ennem, van hol laknom. Van egy közel nagykorú picit karcos,picit állandóan lerobbanós autóm. Mindenem megvan az életben amire szükségem lehet. De nem mindenki ilyen szerencsés. Van aki ennek a töredékéért is hálás lenne. És ezzel én is tisztában vagyok. Ha lekvárt főzöl nem tudod elkérni az árát, hiszen a fát óvtad, védted, nevelgetted, leszedted a gyümölcsöt, megfőzted, időt energiát és pénzt öltél benne. A legtöbb ember így gondolkodik erre, ha kiszámolnánk mennyibe kerül a házi lekvár a való életben, hiszem hogy drágábbra jönne ki mint az arany. Meg lehet fizetni akkor azt az időt és energiát amit én egy szőnyegbe beleölök? Hetekig vagdosom a pólókat. és hetekig szövögetem. Mindezt munka után, mert annyira ráérek. Így én inkább cserélek. Egy szőnyeg egy kis bevásárlás tartós élelmiszerből. Az életnél jobb dolgot ki sem lehet találni. Így tudom támogatni azokat a szervezeteket, ahonnan kapom a kis rongyocskáimat. </span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><br />Nem, nem érek rá egyáltalán. Ezt az időt pont a családomtól és magamtól veszem el. Nem könnyű 8 óra munka, háztartás család és minden egyéb mellet napi 1-2 óra szabadidőt generálni. Bár azt hiszem a férjem titkon örül, mert addig sem az újabbnál újabb agymenéseim csacsogom neki, nem lógok a nyakán, és jut neki is önmagára az a bizonyos ÉN idő. Egy fillért nem keresek ezen. Sőt….</span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/75231718_2438236379760054_3013332738292842496_n.jpg" alt="75231718_2438236379760054_3013332738292842496_n.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><br />Szerencsére folyamatosak a rendelések. De tényleg kell 2-3 hét mire megszövök egy szőnyeget. Nyilván ha napi 8 órába szőnék hamarabb lenne kész. De dolgozom, munkahelyem van, mint mindenki másnak, aki szerencsés. Mert ez is egy olyan dolog, hogy kell hozzá némi szerencse. Tudom, nincs szegény ember az országban, és 47000 meg lehet élni mindent tudok. Főleg azt, hogy vannak az országban olyan helyek, ahol nincs munka. Mert még arra sincs 500 ft, hogy elmenjen az ember egy állás interjúra hogy megnézzék. Mert abból az 500 ft-ból bizony a család 1 napig eszik.Vagy eszik vagy utazik. És nem érdekel hogy ez kinek a hibája. A probléma van, létezik, és meg kell oldani. Az visz előre. Szóval a szőnyegekhez kell felszabdalt ruha. Mert a szövés csak egy része, a legutolsó mozdulat. Felvagdosni meg csak egy olló és idő kérdése. És igen… 1500 ft ért visz el háztól házig egy 10 kg dobozt az xy futár. Oda is, ahová a posta mondjuk alig jár ki...</span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span> Így van most egy kis segítségem, aki felvágja a ruhákat hogy én szőnyeget tudjak készíteni. Nem kap pénzt cserébe. Ő az egyike azoknak, akiknek én élelmiszert kérek. Nem kedvelem a pénzt, nem tudok bánni vele, nem tudok mit kezdeni vele. Ha van azonnal elköltöm, ahhoz meg hozzá szoktam már hogy nincs. </span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span><span class="_5yl5"><span>Majd egyszer gazdag leszek, vagy lesznek szponzoraim, és lesz 30.000.- hogy vegyek neki is egy szövőszéket, elutazom hozzá, megtanítom szőni, és akkor ő is a saját lábára tud állni. És tud majd cserélni, tud majd szép dolgokat csinálni az otthonába, teljesen mindegy mert lehetősége lesz jobb életet élni, ott ahová születnek és ahonnan sosem tudnak kitörni. Aztán lesz majd megint segítségem, és ő is szőni fog.</span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span>Valahogy így kevertem össze a környezetvédelmet, az újrahasznosítást, és az adományozást.</span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><em><span class="_5yl5">Szerző: szövés, kép, szöveg: </span><span class="_5yl5"></span><span class="_5yl5">Maya Gabriella Mia, (Egri Gabriella)</span></em></div>
<div class="" style="text-align: justify;"><em><span class="_5yl5">Forrás: Kendő Ereje</span></em></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F11%2F15%2Fez_itt_a_reklam_helye_925%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F11%2F15%2Fez_itt_a_reklam_helye_925%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F11%2F15%2Fez_itt_a_reklam_helye_925%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A rongyos zsákból induló sikertörténet."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2019/11/15/ez_itt_a_reklam_helye_925#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/15307362" border="0" /></a><br /></p>
újrahasznosítás
jótékonykodás
környezettudatosság
szövés
rongyszőnyeg
Maja_Gabriella_Mia
Egri_Gabriella
0
Szemétből érték
Egy napja tette közzé Maja ezt a történetet, és felrobbant a fala. 2500 likenál és rengeteg megkeresésnél tart.
https://kendoereje.blog.hu/media/image/75619107_497769400823554_2606924593234968576_n.jpg
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/74810038_791398924644557_4337970707590807552_n.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2019/03/14/hajduek_masodik_eselye
Hajdúék második esélye
2019-03-14T21:51:16+01:00
2019-03-14T21:51:16+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p style="text-align: justify;"><span>Teljesen </span><span>hülye</span><span> vagyok. Ez már biztos. Hogy nekem mindig, minden </span><span>hülyeségbe</span><span> bele kell állnom. Mert nekem sosincs jobb dolgom. Lakásfelújítás, költözés, két örökbefogadott bébi kutya, a gyerek, a munka, a háztartás, </span><span>4 hete még a műtőasztalon feküdtem </span><span>és m</span><span>é</span><span>g a barátaim agymenése is</span><span>….</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Brigi </span><span>barátosném</span><span> a „mosógép projekt” szülőanyja. Én ezen nagyon röhögök, mert a Brigi szülésznő. :</span><span>D</span><span> Na, ő is egy olyan tyúk, aki 2 percig nem tud a fenekén megülni, mindig csinál valamit. Legutóbb elment világot látni Velencébe pár napra (a külföldibe) elveszett a saját csoportjától, majd elstoppolt egy másik városba egy másik csoporttal, hogy beérje a sajátjait. Amúgy mindenféle csírákat eszik, szalonnával. Szóval bírom…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Mindenki ismeri az Igazgyöngy Alapítványt, a </span><span>Szocsomát</span><span>, vagy L. </span><span>Ritók</span><span> Nórát. Pontosan </span><span>tudja</span><span> mivel foglalkoznak. Aki nem, annak súgok, ők </span><span>azok</span><span> akik a reményteleneknek reményt adnak. Nagyon vidéken, ahol nagyon nagy bajok vannak, ahol a nem létező éhezők (értsd éhező gyerekek) és nyomorgók, nincstelenek és földönfutók vannak, ők segítő kezet nyújtanak. Azoknak, akiket az </span><span>or</span><span>r</span><span>mány</span><span> magára hagyott, </span><span>és nem vesz tudomást, </span><span>akik teljesen a perifériára szorultak. Akiknek nincs kilátásuk a jövőre, ahol egy új cipő csak álom. Ne gondolja senki, hogy teljesen természetes dolog egy 3500 </span><span>ft-os</span><span> gagyi </span><span>lábatbebüdösítő</span><span> műanyag kín</span><span>ai ipari remek mindenkinek </span><span>természetes</span><span> dolog. Ez a mai Magy</span><span>a</span><span>rország </span><span>lakosságának jelentős részének</span><span> </span><span>csak álom egy életen át. Mert nincs jövedelem, mert nincs munka, nincs bolt, nincs semmi. Nem </span><span>tudom</span><span> hogy lehet ott és úgy élni. Én nem akarnék, és bizony a nyomorban élők sem akarnak úgy élni. Csak sajnos kiút és választás sincs. Csak a nyomor, és a nélkülözés</span><span>… Őket</span><span> nem hagyja magára egy maroknyi civil csoport, és nekik próbál segíteni.</span><span> Például </span><span>Nóráék</span><span>.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Az elmúlt 10 évben voltam fent és voltam lent. Megtanultam, hogy ami az egyik embernek szemét, az a másiknak nem. Bizonyos feltételekkel. Ha valamiből több van, valami már nem kell, akkor egyszerűen </span><span>új gazdát</span><span> kell keresni neki. Remek </span><span>fb</span><span> csoportok vannak erre, csak fel kell tenni, hogy ingyen elvihető, hamar gazdára talál. Az esetek egy részében érte is tudnak jönni. Nagy segítség ez mondjuk annak, akinek egy ingatlant kell kiüríteni, mert például kihaltak belőle. Csakhogy ezt is ésszel kell csinálni. A nagypapa 1972-ben hordott öltönye, ami </span><span>azóta</span><span> be van csomagolva és naftalin szaga van, hiába féltve őrzött, már senkinek nem fog kelleni… Ezeket ki kell dobni. A felajánlós csoportokban szintén vannak olyanok, akik kérnek. Hol poharakat</span><span> és</span><span> bögréket, hol babakocsit, hol egy asztalt. Én már nem mondok semmi</span><span>t, látszik a gazdasági helyzet </span><span>ezekben</span><span> a csoportokban. </span><span>Az, hogy mekkora a szegénység mindenki érzi. Nem szeretnék egy nyomorról szóló bejegyzést írni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>I</span><span>tt jön Brigi a képbe. A minap megkeresett, hogy lenne-e kedvem. A végére nem is figyeltem, mert lenne. Minden </span><span>hülyeségben</span><span> benne vagyok.</span><span> Bár azt hittem valahová hív, együtt vesszünk el a világban. :P </span><span></span><span>A</span><span> mondat második fele az volt, hogy régi tárcsás mosógépet és centrifugát </span><span>szerezni</span><span>. Hogy mi van? 25 éve nem láttam olyat, és vagy 30 éve nem láttam olyat működés közben… Valami rémlett gyerekkoromból, hogy a nagyi egyik nagy bigyóból a másikba pakolja a ruhát, és hogy az egyikre ráülhettünk, mert nagyon pattogott. </span><span>B</span><span>evallom </span><span>googliznom</span><span> kellett… De könyörgöm 2019-ben mi a csudának az? És sorba jöttek a döbbenetes információk tőle. Borsodba, egy zsákfaluba kellene. Ahol nincsen a házban vezetékes víz, ott csak így tudnak mosni. Vizet kell hozni a kútról. Igen, a </span><span>közkútról</span><span>, amelyik nincs leszerelve, amelyik nincs télen elfagyva, amelyik m</span><span>é</span><span>g működik. Nem kis kutatómunka volt nekem egyszerű laikusnak rájönni, hogy ott ahol nincs pénz vízre, ott hogy tudják ezt megoldani, hogy kannákkal és vödrökkel hozni a főzéshez</span><span>, mosogatáshoz</span><span>, mosáshoz, fürdéshez. Ilyen </span><span>helyen télen</span><span> csak egy szobát fűtenek. (igen, </span><span>mindennel</span><span> mert még </span><span>tűzifa</span><span> sincs) Ilyen helyen régen nincs </span><span>kerítés, mert fűteni kell, régen nincsenek bútorok, mert fűteni kell. Ilyen helyen nincs jövedelem, nem telik semmire, csak a vegetálásra és jó esetben az életben maradásra. </span><span>És mindegy hány darabot sikerül szerezni, mert eleve várólista van ezekre. Azt hiszem itt fordultam le először a fotelból…</span><span> De lenne igény a tisztaságra! </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>E</span><span>lkezdtem </span><span>tehát </span><span>kunyerálni</span><span> a lányokkal</span><span>. </span><span>Megosztottuk</span><span> a </span><span>facebookon</span><span> képpel, hogy mit </span><span>keresünk</span><span>.</span><span> Van egy csodás Margit, aki képeket szerzett a hajdú házaspár fénykoráról, mindenféle képeket szerkesztett nekünk. Csak mert jó fej és szeretne nekünk segíteni. Miközben tök messze van tőlünk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Én a</span><span>z </span><span>ismerőseimet barátaimat</span><span> bombázom ilyenkor. </span><span>Lesz</span><span> ami lesz alapon.</span><span> Akinek nem </span><span>tetszik</span><span> továbbgörget, aki lát benne fantáziát olvas.</span><span> Úgy voltam vele, hogy ha minden kötél szakad, láttam 15 ezerért használtan a neten egy centrifugát, megveszem, mégse maradjak </span><span>cikibe</span><span>. </span><span>(de fognak röhögni a </span><span>Brigiék</span><span> ha olvassák)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Általában csak addig megyek az adománykérős dolgokban, hogy részmunkákat vállalok. Összehozom </span><span>azt</span><span> akinek van azzal akinek nincs, vagy adomány ruhákat válogatok (</span><span>légyszi </span><span>amikor ruhákat adományoztok, előtte a felét nyugodtan </span><span>dobjátok</span><span> ki, amit ti adománynak szántok, annak </span><span>max.</span><span> a 10%a van valóban adományozható állapotban) </span><span>vagy egy-egy fuvart bevállalok, ha útba esik. </span><span>Az útjára engedett egy kunyerálós bejegyzés pedig önálló életre kelt.</span><span> Jöttek a visszajelzések. Én pedig hirt</span><span>elen szembesültem azzal, hogy Houston, van egy kis probléma</span><span>… </span><span>Felajánlottak</span><span> egy mosógépet Budapesten a 7. emeletről… Nekem meg már jojózott a fejem, hogy fog az onnan lekerülni, egészen Borsodig? Hát lesznek gyűjtő pontok. Ez konkrétan a saját garázsunk, sufnink, fedett teraszunk és nappalink jelen pillanatban. Lett nekünk egy Tiborunk, akit a Brigi vett rá, hogy hetente 1-2 alkalommal tegyen már Pesten egy-egy kört és szedje össze a felajánlott gépeket. Tibort nem ismerem személyesen, de ilyen szupermennek képzelem, aki fél kézzel </span><span>lehoz</span><span> egy gépet mondjuk a negyedikről, ahol nincs lift. Szóval Tibor a mi hősünk. Aztán van egy Bogink (aki Brigi lánya), </span><span>na</span><span> ő telefonál</span><span>gat, szervez meg intéz mindent. Megoszt, mert mint kiderült sokszor kell megosztani. Én ezzel sem voltam tisztában. Mert amikor </span><span>csippan</span><span> a telefon</span><span>, én csak egy körülbelüli címet kérek és egy telefonszámot, és máris passzolom a lányoknak. </span><span>8-17-ig a munkahel</span><span>yem rendelkezik velem, csak a fennmaradó időben tudok karitatív lenni, am</span><span>íg ki nem tesznek </span><span>i</span><span>tthonról, </span><span>hogy foly</span><span>amatosan a telefonom nyomkodom, essek már ki belőle.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Persze nem </span><span>tökéletes állapotban kapjuk a gépeket. Néha kicsit rozsdásak, néha kell javítani </span><span>ezt</span><span> azt, </span><span>apróságokat, ugyan </span><span>nem motor csere, de ezek a gépek idősebbek mint én, kell a </span><span>ráncfelvarrás</span><span> nekik is…</span><span> Féltünk az elején hogy majd a sok ócskavasat kapjuk meg. De aki őrzi még ezeket a gépeket, ott még üzemelnek is, és ez a mi szerencsénk. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Most van 3 mosógép Dombóvárról. Mindenkit</span><span>ő</span><span>l 200 km-re. 2 napja teljesen esélytelen volt még, hogy eljuttassuk az ország másik felébe. Aztán írt egy barátnőm, </span><span>hogy már megint mibe kevere</span><span>dtem, elmeséltem neki, de a lelkemre </span><span>kötötte,</span><span> hogy nem adhatom ki a nevét, de kifizeti a futár költséget. Valószínűleg azért, mert ő is muszlim, mint én, és félt, hogy ezzel csak árt a dolognak, meg mégis a </span><span>migránsok-soros-Brüsszel </span><span>kombinációban élünk, és hogy venné ki </span><span>magát,</span><span> hogy egy kendős magyar muszlim nő segít a szegény magyarokon. </span><span>És kaptunk ígéretet hogy még 1-2 gép futár költségét átvállalja egy cég stb. </span><span>A cég alatt mondjuk az egyik volt kollégámat értem, aki egyéni vállalkozó. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>E</span><span>gy gépet nagyjából 2200 </span><span>ft-ért</span><span> tudunk háztól házig futároztatni. Tehát a 3 gép 6600 </span><span>ft-ért</span><span> ér célba. Mert persze </span><span>n</span><span>em várhatom el az adományozótól, hogy fizesse ki ezt a költséget. </span><span>Csak jól esik a </span><span>segítség. V</span><span>olt olyan Pécs melletti adományozó, aki azt mondta belefér az </span><span>életébe</span><span> ha jó célt szolgál, és saját költségén feladta (ezúton is millió puszi érte Zsuzsannának)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Szerettem </span><span>volna</span><span> ha látjátok, hogyan lesz egy ötletből valóság. Hogyan sikerül megvalósítani valamit, mennyire egyszerű. </span><span>Nem az én ötletem, i</span><span>g</span><span>a</span><span>zából én csinálom benne a legkevesebbet, </span><span>fantasztikus emberek vannak a </span><span>háttérben csendben</span><span>, akik csak valami jót próbálnak tenni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Nem vagyunk szerveret. Nem vagyunk egyesület, nem vagyunk profik, csupán lelkes amatőrök, akiknek elegük van a sopánkodásból, a szomorú </span><span>szmájlikből</span><span>, a </span><span>puffogásból</span><span>, és inkább a kezünkbe vettük a dolgokat. Nem fogjuk a világot megmenteni. Nem fogjuk az összes éhező szájat betömni. De ha egy maroknyi lelkes civil a napi elfoglaltságok mellett képes 20 család életét megkönnyíteni egy </span><span>használt 30 éves géppel, akkor miért ne? </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Ha, van olyan mosógéped, ami működik, de te már nem használod, ne tartsd magadban. Írj </span><span>emailt</span><span>: feherkendomosogep@gmail.com-ra, </span><span>szerintem összehozzuk, hogy</span><span> valakinek megkönnyítsük a napjait <3 </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>És </span><span>íme</span><span> a kép az egyik „raktárról”, egy kép arról, hogy lehet ezeket a gépeket feladni csomagként, és hogy igenis beleférnek </span><span>női kis autókba :D :</span><span>D</span><span> :</span><span>D</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/ae88b301-e068-446e-92f8-b5209e33f6ef.jpeg" alt="ae88b301-e068-446e-92f8-b5209e33f6ef.jpeg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/94746257-eb3c-4e0c-a773-e15c783f0374.jpeg" alt="94746257-eb3c-4e0c-a773-e15c783f0374.jpeg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><em>Szerző: Maja Gabriella Mia</em></p>
<p><em>Forrás: Kendő Ereje</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F03%2F14%2Fhajduek_masodik_eselye%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F03%2F14%2Fhajduek_masodik_eselye%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F03%2F14%2Fhajduek_masodik_eselye%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hajdúék második esélye"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2019/03/14/hajduek_masodik_eselye#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/14688850" border="0" /></a><br /></p>
adomany
mosogep
gyujtes
Maja_Gabriella_Mia
Igazgyongy_alapitvany
0
Hajdúék második esélye
Van-e második esély, vagy végleg el kell feledni, ami régi és megkopott?
https://kendoereje.blog.hu/media/image/94746257-eb3c-4e0c-a773-e15c783f0374.jpeg
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/ae88b301-e068-446e-92f8-b5209e33f6ef.jpeg
https://kendoereje.blog.hu/2019/02/25/kedves_elvtarsnok_elvtarsak_barataim
Kedves Elvtársnők, Elvtársak, Barátaim!
2019-02-25T13:21:37+01:00
2019-02-25T13:21:37+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p><span>Már megint belefutottam egy okoskodó, dugatlan tyúkba a neten, és elkezdtem gondolkozni azon, hogy vajon ezek miért szaporodnak osztódással, továbbá még azon is, hogy senki, az égvilágon senki írói teljesítményét nem merném megítélni, minősíteni, még úgy sem, hogy "jó" . Ki vagyok én, hogy eldöntsem jó- e? Lehet, hogy nekem tetszik, lehet, hogy nem tetszik, a szűrőmön át , ami én magam vagyok, a lexikális tudásommal, a leélt 50 évem minden tapasztalatával, a kisgyermekkori kö</span><span class="text_exposed_show">rnyezetemmel amiben szocializálódtam, a szülői, gazdasági hátteremmel együtt. Nagy elragadtatásomban néha leírom, hogy ez remek. De az inkább a belőlem kiváltott érzést jelenti, semmint minősítést.</span></p>
<p><span class="text_exposed_show"><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/head-1597550_1280.jpg" alt="head-1597550_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span class="text_exposed_show">Aztán tovább gondoltam, hogy ezek az emberek minden bizonnyal este vacsora közben a mikrós kaja felett is a fékek és ellensúlyok hiányát siratják rá a környezettudatos alumíniumra. Aztán persze eszembe jutott, hogy gonosz vagyok és nem kéne, de utána meg az, hogy nagyjából ez az a mentalitás, ami okán Magyarország ott tart ahol. </span></p>
<p><span class="text_exposed_show">A realitás érzék teljes hiánya azoknál, akik lehetőséget kaptak arra, hogy nyugat felé vigyék az ország népének attitűdjét, értékrendjét, morális beállítódottságát, de megelégedtek a saját szűk kis mikroklímájuk ráerőltetésével olyan emberekre, akik egy jelentős része akkor még budira járt a hátsó udvarba, mert azt vallotta, hogy oda nem szarik, ahol eszik. </span></p>
<p><span class="text_exposed_show">Ha valaha volt hatalmasra nyílt szociális olló, az most van. Ha valaha volt hatalmasra nyílt szocializációs olló, az akkor volt. Ezek az emberek ma is jogállamként bánnak a hatalmat gyakorló gumicsizmával, és textil szalvétával fogják meg a nyugatias értelmiségi tudatuk ösztöneinek fizikai megnyilvánulását is, de nem jártak még a viharsarokban, pedig milyen jól hangzik a neve.</span></p>
<p><span class="text_exposed_show"><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/gumicsizma.jpg" alt="gumicsizma.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p><span class="text_exposed_show">Azért sikerült kinevelniük egy Orbán féle sértett, vidéki, első generációs értelmiséget, akiken jól lehetett élcelődni, kár, hogy még most is csak az megy. Az örök kritikusok, a fanyalgók, a nyílt levelezők és a petíció írók, meg a csak azért se szavazok senkire dafkék, akik úgy tesznek, mintha ők fújnák a passzát szelet, holott az már rég a tajgáról jön, egyenesen Orbán Viktor emésztőrendszerén keresztül. Ostoba, ostoba libák és gőgös gúnár gedeonok, akik még mindig nem értik, hogy az istenadta nem tudja, mi az a gender study, de remekül el tudja képzelni, hogy a migráns az "olyan, mint a cigány, csak rosszabb" . </span></p>
<p><span class="text_exposed_show">Egyik legjobb barátnőm mondta; "mégis, kinek játszom én kortárs darabokat, mikor kenyeret kéne adnom, füzetet és betűt bele" . Hát így elvtársak, egy cseppet szerényebben, egy kicsit reálisabban..</span></p>
<p> </p>
<p><em><span class="text_exposed_show">Szerző: Eugénia S Lee</span></em></p>
<p><em><span class="text_exposed_show">Fotó : Pixabay</span></em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F02%2F25%2Fkedves_elvtarsnok_elvtarsak_barataim%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F02%2F25%2Fkedves_elvtarsnok_elvtarsak_barataim%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F02%2F25%2Fkedves_elvtarsnok_elvtarsak_barataim%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kedves Elvtársnők, Elvtársak, Barátaim!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2019/02/25/kedves_elvtarsnok_elvtarsak_barataim#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/14653365" border="0" /></a><br /></p>
Eugenia_S._Lee
0
Kedves Elvtársnők, Elvtársak, Barátaim!
"mégis, kinek játszom én kortárs darabokat, mikor kenyeret kéne adnom, füzetet és betűt bele"
https://kendoereje.blog.hu/media/image/gumicsizma.jpg
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/head-1597550_1280.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2019/01/27/az_erzsebeti_birka_bosszuja
Az erzsébeti birka bosszúja
2019-01-27T14:11:46+01:00
2019-01-27T14:11:46+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<div class="_1i6a">
<div class="_4po3 _4poa">
<div class="_4po5">
<div class="_4po8">
<div class="_4po9">
<div class="_4tdt _ua0">
<div class="_ua2">
<div class="_4tdv">
<div class="_5wd4 _1nc6 _2_-t">
<div class="._1dlq _h8t">
<div class="_5wd9 direction_ltr clearfix" data-tooltip-content="péntek 18:41" data-hover="tooltip" data-tooltip-position="right" id="js_gf">
<div class="_1e-x _n4o">
<div class="_3_bl">
<div class="_5w1r _3_om _5wdf">
<div class="_4gx_">
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span>Egyik este kocsival jöttem haza a 12 órás kórházi műszakomból. A rádióban szólt a zene, imádom a régi muzsikát, amikor megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám, de kihangosítva felvettem. Még nem tudtam ki ő, de bemutatkozás helyett azzal nyitott, hogy rám szólt, halkítsam le a rádiót. Ebből a gesztusból, meg a hangjából rájöttem ki a hívó fél. Egy régi barátnőm. Tragikus hangon közölte, hogy a férje 1 hete stroke-t kapott, benn van a Dél-Pesti kórház neurológiáján. Gondolataimban bevillantak az intenzív ápolói gyakorlatom alatt szerzett képek. Eszméletlenül, bénán, mindenféle csövekkel ellátott, kommunikálni nem tudó, gépekkel lélegeztetett emberekről. Kicsit még beszélgettünk a beteg állapotáról, ami nem ennyire súlyos, de az egész család nagyon meg van ijedve, ezért, mivel jól ismerem a férjet is, megígértem, hogy másnap bemegyek. </span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><br />Reggel el is indultunk, Bogival a lányommal. Ő volt a fuvarosom. A kórház előtt egy szemernyi szabad parkolóhely sem volt, ezért továbbmentünk, és az oldalsó nem betonos, hanem murvás parkolóban kerestünk helyet. Több, mint 50 éves emlékem fűződik ehhez a területhez. Akkor egy kietlen préri volt, gyönyörű, harsogó fűvel és mezei virágokkal. Nagyanyám testvére és a családja lakott akkoriban itt Erzsébeten, és erre a rétre járt ki a környékbeli gyereksereg játszani. Amikor náluk nyaraltam, én is. Virágot szedtünk, karkötőt fontunk belőle, fogócskáztunk, labdáztunk, sörgőztünk, meg minden olyasmit amit akkoriban az 5-10 év közötti gyerekek játszottak. Igen ám, de ide volt kipányvázva egy birka is legelni. Nem tudom kié lehetett, meg miből gondolta azt, hogy jó ötlet Pesten egymagában egy nagyon nagy szarvú kost tartani, de az bizony ott volt. A nagy viháncolásban, fogócskázásban nem vettem észre, hogy közel kerültem a területéhez, azt meg főleg nem, hogy valahogy elszabadult. Csak arra lettem figyelmes, hogy kiabálnak a többiek szaladjak, mert mögöttem van a kos. Hátranéztem, és csak a leszegett fejét, meg a csavaros szarvait láttam, amivel fel akart öklelni. Uccu szedtem is a lábaimat, hamar be a házak közé az utcára. Otthon persze jól kinevettek, amiért megijedtem a "vadállattól", pedig nekem, akkor egyáltalán nem volt vicces. Ma már jót mosolygok rajta, igaz ehhez kellett 20 év tanyás lét, meg egy pár, még a kostól is nagyobb hím állat.</span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/kos.jpg" alt="kos.jpg" class="imgnotext" /><br />Szóval, ezen a helyen, egy sorból kiálló Suzukis helyére parkoltunk le, és mentünk be a kórházba. Az épületet nem tudom le kell-e írnom, van-e aki nem ismeri?<br />Akit érdekel a linkre kattintva elolvashatja a történetét, megnézegetheti róla a képeket. </span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><a target="_blank" href="https://l.facebook.com/l.php?u=https%3A%2F%2Fwww.delpestikorhaz.hu%2Fmagunkrol%2Fkorhaztortenet%2F%3Ffbclid%3DIwAR07N2hBv9x9u7Echs_HzZh6DDF12xxxnYVGNr64-6JM6vRbBcxM_YmwcYQ&h=AT1ptEw3K5clM8WZM5UXoUVqXSEhvbD8pYQipDYuaaw6VxQrR6SA5FgvIweZxOXW7cL_MgTXC_VbhyXLLlDBIGViI7CAdN7E4wcz6BjDP_5FfT4ZTaGCE3NKW7QJDDwoAEnqOA" rel="nofollow noopener noreferrer" data-lynx-mode="hover">https://www.delpestikorhaz.hu/magunkrol/korhaztortenet/</a> </span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><br />Az biztos, hogy az épületen erősen látszik a majd 40 év vasfoga. <br />Az osztály, ahová igyekeztünk az 5. emeleten volt. Lift meg csak 1. Illetve az volt 4 is, de csak 1 működött, a páternoszterek mellett. A liftbe jutáshoz is sokat kellett várni, tekintettel arra, hogy 8 emeletes épületről van szó, és 5 fő fért be egy liftbe. Már vagy nyolcan várakoztunk türelmesen, amikor megérkezett egy pongyolás hölgy is a büféből, kezében 2 fedetlen papír pohárban lévő forró kávéval. Lelki szemeim előtt láttam, amint a liftben mellém fog szorulni, a kávéját pedig végigfolyatja a ruhámon. Bogi elég bátornak érezte magát, hogy inkább elinduljon a folyton mozgó páternoszterrel. Szerencsésen, (ő bokatörés, én kávélocsolás nélkül) értünk fel mindketten, majdnem egyszerre az ötödikre. A folyosón meg mintha egy méhkasba kerültünk volna. A kórtermekből szűrődött ki a kórház hang, a nővérpultban néhány nővér telefonált, dolgozott, a folyosón a betegkísérő tolt egy férfit valamilyen vizsgálatra, a felvételi szoba előtt sok-sok beszélgető hozzátartozó, akik leselkedtek be, hogy mikor szabadul fel éppen az az orvos, akivel beszélni szeretnének. </span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span>Megtaláltuk a keresett kórtermet, ahol betegünk az ajtóban állt, szemmel láthatóan nem volt annyira komoly az állapota, mint amilyent magamban vizionáltam. Az osztályos orvos az egyik beteggel beszélt, míg a takarítónő a kórtermet a folyosón, az ajtó előtt hagyott kocsijáról mosta fel. Persze ilyenkor nem csörtet be az ember a sáros cipőjével, ezért az ajtóban végignéztük, hogy nem volt fekete büdös felmosóvizes vödre. Csupán egy tiszta vizes medencéje, amibe a tiszta, száraz mopot mártotta bele, lecsorgatta, feltörölt és a szennyes mopot egy zsákba dobta. Ebben a kórteremben ezt 3x ismételte. Tehát kórterembe nem vitt be, kórteremből nem hozott ki fertőzést, vagy piszkot. A takarítás közben is benn tartózkodó osztályos doktornő, szinte kiszaladt a kórteremből, de sikerült őt pár szóra megállítani, hogy információt kérjek a beteg állapotáról. Azt mondta, most valaki más várja, de egy fél óra múlva keressem, akkor beszélhetünk.</span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><br />A kórterem 5 ágyas volt, minden ágy foglalt. Minden kórteremhez tartozott egy wc-s fürdőszoba, de aki kitalálta ezt az ablak nélküli elszívós rendszert a vizes blokkra, annak minimum egy Nobel díjat megszavaznék. És ez nem csak erre az intézményre jellemző, hanem számtalan, köztük a jóval később épült non plus ultra Honvéd kórházra is. Hiába van tisztaság a fürdőben, állott, dohos, penészes az illat. Fogas nem volt, ahová a kabátunkat letegyük, ülni is csak egyikünk tudott, mert az 5 ágyhoz két hokedli jutott. Asztalt egyáltalán nem láttam a kórteremben, de az ablakpárkányon szépen felsorakozott 5 darab vadonatúj biblia. Ottlétünkkor volt ebédidő. A betegünk is megkapta egy mozgatható ágyasztalra az ebédjét, aminek szívesen nekilátott. Azt mondta kellemes az íze, hőmérséklete az ételnek, mégis ott hagyta a felét. Nem kívánt többet enni. Felesége egy kis gyümölccsel, nasival egészítette a menüjét, de azt mondta, bőségesen elegendő lenne egy fekvő embernek az, amit benn kap. A többiek nem is figyeltem miről, talán az éjjeliszekrényükről ettek? </span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span>Az ágynemű? Hát az hagyott kivetni valót maga után. Nem csak az volt a baj, hogy gyűrött és egy hetes volt, hanem bizony voltak rajta olyan foltok, amiket nem szívesen analizálnék. És hiába kérte a beteg, hogy cseréljenek, nem volt textília.</span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/delpestiagy.jpg" alt="delpestiagy.jpg" class="imgnotext" /></span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span>Ez a szomszéd, vizsgálaton lévő beteg ágya.</span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><br />Közben befutott a feleség is, így együtt mentünk az osztályos doktornőhöz érdeklődni, hisz a beteg hozzátartozója, az eddigi információk alapján egyáltalán nem volt megelégedve a doktornő tudásával, hozzáállásával. Aggódott a férje állapotával, betegségével, a jövővel kapcsolatosan. A folyosón nem láttuk a doktornőt, csak azt, hogy változatlanul rengetegen álldogáltak a már szinte orvosi fogadószobának kinevezett vizsgáló előtt, ahol folyamatos volt a fluktuáció a hozzátartozók között. Tisztára szürreális volt az egész. Időnként úgy látszott egy egy hozzátartozó belecsípett valamelyik orvosba, és a húsánál fogva tépte szét a kérdéseivel. Mint a csirip csirkék. Ő meg türelmesen válaszolgatott. Pont, mint a "mi" doktornőnk, amikor megérkezett. A beszélgetést én kezdtem, és minden, a betegnek és a feleségnek is fájó pontot érintettem. Az elhelyezkedésünk a térben olyan volt, hogy a két fél között helyezkedtem el, és végig mediáltam a "szemben álló" felek (a beteg, orvos) között. Sikerült kb 10 perc alatt közösen hozott konszenzusra jutni, a beteg hasznára konstruktívan beszélgetni, megállapodni az előttük álló feladatok megoldásában. Megkérdeztem mivel tudná a család a beteg panaszos dolgait enyhíteni. Vigyenek be ágyneműt, vagy vérnyomásmérőt? A doktornő nővért kért. Azt mondta, hiába írja ki az esti vérnyomás mérést, nincs elég nővér, aki megcsinálja.</span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span>Majd visszamentünk a kórterembe, megnyugtattam a beteget, meg el is köszöntem volna illendően. Ahogy feküdt az ágyban fölé hajoltam, hogy megpusziljam, a fenekemmel meg felborítottam a mobil asztalon lévő kávés poharat, aminek a tartalma végig folyt hátul a világos farmeromon.</span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span>És még én hisztiztem a liftben, a nyitott kávés pohár miatt.</span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span><br />Lefelé rávettek, hogy vállaljam be a páternosztert nem olyan bonyolult belelépni. Összeszedve a bátorságom enyhe sikoly közepette sikerült is. Majd a kiszállásnál ránk szóltak, hogy az kórházi dolgozóknak van fenntartva, de akkor már nem fordultunk vissza, hogy a lifttel jöjjünk le.<br />Kinn a parkolóban már csak egyedül állt a sorban az autónk, aminek a szélvédőjén büntetés virított. Felálltunk ugyanis a fűre. Pedig nem, mert csak egy parkoló kocsisorba álltunk be. A franc se látta, hogy az már fű, és nem murva. Örültünk, hogy kiállt a Suzukis és gyorsan beálltunk a helyére. Drága beteglátogatás lett. Ez biztos a kos bosszúja, amiért nem sikerült 50 éve felöklelnie.<br /><br />És azóta sem megy ki a fejemből ez a kórház látogatás. Én, (és velem együtt több tízezren) aki mindkét oldalon álltam már, nem is egyszer, de százszor, mit tudna tenni ennek a fenntarthatatlan egészségügyi állapotnak a megoldásáért. Hogyan lett harcterület az egészségügy, a kórházi ellátás? A közös ügyért dolgozó beteg és orvos miért állnak szemben egymással? Jobb, volt 40-50 évvel ezelőtt, amikor még a betegjog szót sem ismertük? Vagy most jobb, amikor a családok előbb konzultálnak ügyvéddel, mint orvossal? Ezen gondolkodom egy hete. Azt hiszem találtam is ki valamit, de azt egy következő bejegyzésben írom meg.</span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><em><span class="_5yl5">Szerző: Sándorné Kósa Brigitta</span></em></div>
<div class="_1aa6" style="text-align: justify;"><em><span class="_5yl5">Forrás: Kendő Ereje</span></em></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div class="_3e7u _16ys _3al _n4o _1a6y _6dm2" attachments="[object Object]" customlike="[object Object]" customcolor="#D696BB" afterdecorators="" innerdecorators="[object Object]" maxwidth="164" message="[object Object]" data-testid="attachment_root" style="text-align: justify;">
<div class="_3_om _3cpq">
<div class="_49or _310t clearfix" direction="left">
<div class="_ohe lfloat">
<div class="_4hsl">
<div class="_4yp6">
<div class="_52kr">
<div class="_4yp9"></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div class="">
<div class="_42ef">
<div class="__6j">
<div class="__6k"></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div class="_4tdt _ua1">
<div class="_ua2">
<div class="_4tdv">
<div class="_5wd4 _1nc7 _2_-t">
<div class="._1dlq _h8t">
<div class="_5wd9 direction_ltr clearfix">
<div class="_3e7u _3al _n4o _1a6y _5z-5" attachments="[object Object]" customlike="[object Object]" customcolor="#D696BB" afterdecorators="[object Object]" innerdecorators="[object Object]" maxwidth="156" message="[object Object]" data-testid="attachment_root">
<div class="_55pk _59go" style="text-align: justify;">
<div>
<div class="_4yp6 _3lk2">
<div class="_52kr _3_om">
<div class="_4yp9"></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div class="_4kf7 preview" style="text-align: justify;">
<div class="_7ef9">
<div class="_aou" role="button" tabindex="0"></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F01%2F27%2Faz_erzsebeti_birka_bosszuja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F01%2F27%2Faz_erzsebeti_birka_bosszuja%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F01%2F27%2Faz_erzsebeti_birka_bosszuja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az erzsébeti birka bosszúja"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2019/01/27/az_erzsebeti_birka_bosszuja#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/14591590" border="0" /></a><br /></p>
egészségügy
Sándorné_Kósa_Brigitta
Dél_-Pesti_kórház
0
Mióta harc az egészségügy (is)?
Beteglátogatóban a Dél-Pesti kórház neurológiáján. Miért szemben álló félként kommunikál egymással az orvos és a beteg?
https://kendoereje.blog.hu/media/image/kos.jpg
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/kos.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2019/01/14/maga_vagy_te
Maga, vagy Te?
2019-01-14T21:09:25+01:00
2019-01-14T21:09:25+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p style="text-align: justify;">Az alábbi írást, talán Magyarország legidősebb bloggere, az idén 85 éves Kocsis Eszter jegyzi. Amikor a történeteit olvasom nagyanyámék szobájába képzelem magam, ahogy a kemence sutban ülünk, fekszünk melegszünk, mi szakajtónyi apró gyerek, unoka, az idősek pedig petróleumlámpánál beszélgetnek, mesélnek, mesélnek, elalvásig mesélnek. </p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/bubos_kemence_muzeumi.jpg" alt="bubos_kemence_muzeumi.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p align="CENTER"><span size="2" style="font-size: small;">Kisház-belső a Rátz tanyában. A konyha felől a búbos kemen</span><span size="2" style="font-size: small;">ce,<span> </span><br />Rátz János ágya és gondolkodószéke, 1973 elején</span></p>
<p style="text-align: center;"> Forrás: http://mek.oszk.hu/08700/08709/html/</p>
<p style="text-align: justify;"><br /><span>Biztosan másnak is eszébe jutott már, mennyire átalakultak a szokásaink azon a téren is, hogy tegezzük, vagy magázzuk egymást. Bevallom, nekem egy olyan cikk keltette fel az érdeklődésemet, ami ebben a témában kutatott és nagyon érdekes megállapításokat tett. Nem akarok okosságokat mondani, csupán az elmúlt évtizedekben történt változásokról írok, olyanokról amikre én is emlékszem. A nagyszüleimet nem ismertem, de hallomásból tudom, hogy ők magázták egymást, csak a gyerekeiket tegezték. De nagyon sokszor hallottam még én is, hogy "hallja kend Pista bácsi". Bizonyos mértékig tiszteletadást jelentett. Aki berzenkedik a tegezés miatt annak megsúgom, hogy a 16-ik századig mindenki tegezte egymást kis hazánkban. Utánanéztem és csak a mohácsi vész után kezdték magázni egymást az emberek. Akkor kezdett kialakulni egy olyan úr, szolga hierarchia aminek több fokozata is lett. Mivel az urak nagyon urak akartak lenni és a harcmezőn nem tudtak jeleskedni hát, megjelentek a szolgák lenézésének különböző fokozatai. A rang tiszteletet kívánt az alattvalóktól, így lettek a nagyságos, tekintetes, méltóságos megszólítások és ha a tekintetest meg akarta valaki sérteni akkor a "téns asszony” is előkerülhetett.</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/michelangelo-71282_1280.jpg" alt="michelangelo-71282_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;">Fotó: Pixabay</p>
<p style="text-align: justify;"><span>Az idősebb testvéreket is magázták a fiatalabbak, nénémnek bátyámnak szólítva őket. A fiatalabbakat tegezték az idősebbek, húgomnak öcsémnek szólították. Volt egy kedves unokabátyám aki 16 évvel volt öregebb nálam és már megszületett az első gyerekem amikor mondta, hogy „ne magázzál már te is felnőttél.” Gyerekek tegeztük egymást és az úgy is maradt, de amikor középiskolába kerültem csak az osztálytársainkat tegeztük, hasonló korú más iskolába járó fiúkat nem és ők se minket. Ahhoz már ismernünk kellett egymást legalább egy kicsit. A férfi tanárok magázták a lányokat, a tanárnők már nem. A fiúknál ugyanez volt a helyzet, csak fordítva. De azért egész egyértelműen haza tudott küldeni az "öreg Török", aki akkor 35 éves volt, libát legeltetni, amikor álltam a tábla előtt és nem tudtam, hogy a két ismeretlenes egyenletben mi az ismeretlen. Még az érettségi után sem volt igazi áttörés a megszólításban. Ekkor még működött a "csendőr pertu” bennünket tegeztek, mi magáztuk az öregebbet. Észre sem vettük és ott találtuk magunkat a nagybetűs élet kellős közepén és még mindig magáztuk egymást. Egészen addig amíg alkalom lett rá, hogy "pertut igyunk". Ekkor már megválogattuk, hogy kivel iszunk pertut, kivel nem. Ha nem találtuk eléggé megbízhatónak, vagy magázódva is szemtelen, tiszteletlen volt valaki akkor azzal nem tegeződtünk le. Ezekben az években úszott be a köztudatba a kötelezőnek számító elvtárs és elvtársnő. Egymás közt ez nem működött, de amikor egy emberről a másiknak fél hivatalosan mondtunk valamit, akkor elvtársként említettük meg. Akkor volt meglehetősen morbid, amikor a feleség a férjet elvtársként emlegette. Az "átkosban”, vagy leánykori nevén "az elmúlt negyven év" második felében már ez sem működött igazán, csak fülig érő szájjal. Azután hipp, hopp itt lett a csak félig sikerült rendszer váltás, amit én módszer váltásnak emlegetek és szép lassan elkezdtük egymást tegezni. Az elég furcsa volt az akkor középkorú társadalmi rétegnek, hogy szépen nevezzem magunkat, amikor egy gyűlésen letegezett az előadó. Aztán megszoktuk. Most mindenki tegez mindenkit, de azért most is megválogatjuk, ha tehetjük, mindenkivel mégsem. Bennünket viszont már a gyerekeink, unokáink tegeznek amit természetesnek tartunk pedig "csak" 50, 60, 70 év telt el az én gyerek és fiatalkorom óta. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/kezfogas.png" alt="kezfogas.png" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;">Fotó: Pixabay</p>
<p style="text-align: justify;">Ezzel együtt jött a közönséges és durva beszéd. Azt nehezen lehet megszokni, hogy idegenek tegezve küldenek el melegebb éghajlatra, amikor nem tetszik nekik valami. Itt a közösségi hálón aztán néha elszabadulnak az indulatok és úgy árad nemcsak a tegezés, hanem az ocsmány beszéd, mintha a Duna vagy a Tisza áradna ki. Mondjátok, nem lenne jobb kicsit, vagy nagyon visszafogni magunkat? Mindenkinek jobb napja lenne egy ici- pici kedvességtől!</p>
<p><em>Szerző: Kocsis Eszter</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F01%2F14%2Fmaga_vagy_te%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F01%2F14%2Fmaga_vagy_te%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2019%2F01%2F14%2Fmaga_vagy_te%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Maga, vagy Te?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2019/01/14/maga_vagy_te#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/14562448" border="0" /></a><br /></p>
kommunikáció
tisztelet
Kocsis_Eszter
múlt-jelen
0
Maga, vagy Te?
Az alábbi írást, talán Magyarország legidősebb bloggere, az idén 85 éves Kocsis Eszter jegyzi. Amikor a történeteit olvasom nagyanyámék szobájába képzelem magam, ahogy a kemence sutban ülünk, fekszünk melegszünk, mi szakajtónyi apró gyerek, unoka, az idősek pedig petróleumlámpánál beszélgetnek, mesélnek, mesélnek, elalvásig mesélnek.
https://kendoereje.blog.hu/media/image/michelangelo-71282_1280.jpg
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/bubos_kemence_muzeumi.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2018/12/26/parlamenti_ellenzeki_kepviselo_holgyek
Parlamenti, ellenzéki képviselő hölgyek!
2018-12-26T16:46:23+01:00
2018-12-26T16:46:23+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p>Tisztelt Hölgyek!</p>
<p>Ma is, mint 4 éve nyílt levélben fordulok hozzátok. De most nem vagyok sem pikírt, sem gunyoros, mint akkor, egyszerűen csak hálás. Most köszönetet mondok azért, amit véghezvittetek benn a parlamentben, a rabszolgatörvény szabálytalan megszavazásakor, majd az MTVA székházban is. Köszönöm a bátorságotokat, a kiállásotokat. Tudom, hogy sokan fanyalognak. Nem tartják megfelelőnek, elégnek ezt a munkát, amit végeztek.</p>
<p>4 éve én is elégedetlen voltam, (talán nem alaptalanul), ezért akkor, az alábbi nyílt levélben szólítottalak meg titeket. </p>
<p> </p>
<blockquote>
<p><span data-blogger-escaped-style="font-size: large;" size="5" style="font-size: x-large;">Nyílt levél hazánk demokratikus pártjainak női vezetőihez!</span></p>
<p>Ha férfiak olvassák sem baj, nem akarok senkit kirekeszteni, de ez most afféle csajos téma lesz.</p>
<p>A végső elkeseredés, ami a klaviatura elé ültet.</p>
<p>Merthogy küldtem nektek egy meghívót, egy linket ami a január 10-i tüntetésre hív.</p>
<p>Kértem a támogatásotokat. Két választ kaptam.</p>
<p>Egyiket Szalay Kriszta civiltől, másikat Lendvai Ildikó MSZP politikusnőtől.</p>
<p>Bizonyára tudjátok, hiszen benn ültök a parlamentben, hogy meg akarja nyirbálni a Hatalmas, a Vezér, a No. I., a gyülekezési törvényt, akadályozni akarja a tüntetéseket.</p>
<p>Nem sorolom mi mindent tett eddig ellenünk, illetve értünk, hiszen "megvédte" az alkotmányunkat, a földjeinket, a bankbetétjeinket, a magánnyugdíjunkat, az erkölcseinket, az iskoláinkat, a választásainkat.</p>
<p>Ezeket pontosan tudjátok, hiszen ott vagytok és asszisztáltok.</p>
<p>Tényleg, csajok a kávét ti főzitek? Hogy szeretik a górék, hány cukorral?</p>
<p>Szendóért elszaladtok a büfébe, ha éhesek, vagy otthonról viszitek folpacba csomagolva?</p>
<p>Jó ott nektek? Fűtenek rendesen? Légkondi? Nincs huzat? Ennyit akartok?</p>
<p>Nem mást, egyebet, többet, csak ennyit?</p>
<p>Qrva jó a stylist és marketing tanácsadótok. Remélem nem a bájgúnár Habony. Vagy de?</p>
<p>Ügyes volt Vadai Ági a kékre festett szemhéj a vak komondoros esés után! Tényleg! Tutira hozott pár százalékot. Meg a kisbabás szelfik is jól fialnak, mégha kölcsön a gyerek akkor is.</p>
<p>Másik Ági, a Kunhalmi. Érted is remegtem, amikor kilógattad a parlament ablakán az Uniós lobogót. Nagyon féltettelek, hogy kiesel, de hál Istennek nem. Közönség a lábaid előtt, és megjött a taps!</p>
<p>Mert biza színház az egész világ. Ha, már Te vagy az egyetlen férfi a frakciódban aki, nő.</p>
<p>A nullás útdíj bevezetése utáni nyilatkozatod amikor megmagyaráztad, hogy ti nem is arra szavaztatok, hogy a képviselőknek ingyen legyen, hanem arra, hogy később legyen a szavazás, na az is nagyon rendben volt.</p>
<p>Mármint a frizurád. Megadod a fodrászod számát?</p>
<p>Meg a retorika is okésra sikeredett, olyan szájbarágósan cuki muki lett.</p>
<p>A tartalom, hát az egy picit gázos, de ki figyel oda a szövegre, amikor ilyen szép nőt nézhet.</p>
<p>Mindegy lányok, nem azért írok ilyeneket, mert cikizni akarlak titeket. Hiszen értünk dolgoztok.</p>
<p>Értünk a nőkért, a választópolgárokért, a tüntetőkért, a nagybetűs NÉP-ért.</p>
<p>Akik nem vagyunk politikusok, csak civilek.</p>
<p>De hülyék sem, és paprikajancsik sem és bábuk sem, de még csak nyulak sem egy cilinderben, hogy kellő alkalommal majd elő lehessen minket rántani. Egymásért, egymáséi vagyunk.</p>
<p>Mi ültettünk titeket azokba a székekbe, hogy minket képviseljetek.</p>
<p>Értetek politikusokért is tüntetünk mi a civilek. A közös jogokért, a demokráciáért, ha nem vettétek volna észre. A ti eszközötök, szavatok ott bent a parlamentben pontosan annyit ér, mint a miénk itt a téren.</p>
<p>Kiscsillagjaim!</p>
<p>Ez az utolsó 4 évetek benn a melegben, ha elzárkóztok a civilektől.</p>
<p>Nem lesz szükség rátok, vagy azért, mert kiábrándul belőletek a maradék gondolkodó réteg, vagy azért mert nem lesz többé választás.</p>
<p>Ha elveszik, ha hagyjuk és hagyjátok, hogy elvegyék a tüntetésekhez való jogunkat, akkor semmilyen más békés lehetőségünk nem marad, és fegyvert fog ragadni a nép.</p>
<p>Ezt akarjátok ehhez asszisztáltok, amikor agyon hallgatjátok a civil kezdeményezéseket?</p>
<p>Megsértődtök, ha nem vihettek zászlókat és jelvényeket, de ha hívunk titeket nagy ívben tesztek a fejünkre, válaszra sem méltattok?</p>
<p>A január 10-i Kossuth téri tüntetésnek a neve Összefogás napja.</p>
<p>Az Ország Gyűlése Mozgalom szervezi, akik mellé álltunk, mint Fehér Kendő Mozgalom.</p>
<p>Mi Fehér Kendősök, akik gondolkodó anyák vagyunk.</p>
<p>Meghoztuk gyerekeinkért a véráldozatot akkor amikor megszültük őket.</p>
<p>Nem akarjuk, hogy most egymás vérét ontsák! Demokráciát, Európát, békés forradalmat akarunk!</p>
<p>Össze kellene már fogni csajok, de tényleg!</p>
<p>Ha jól jövünk ki a buliból majd beülünk valahová egy teára, vagy kávéra.</p>
<p>Vérmérséklet szerint gondoskodom chippendale fiúkról, vagy finom sós süteményről. Na jó, lesz édes is!</p>
<p>Nyomatékosan kérlek titeket politikus nők, és most utoljára, hogy használjátok ki a még maradék időt és lehetőségeitek a január 10. tüntetés propagálásra. Tegyétek oda magatokat, van még 2 nap!</p>
<p>Ha közös a siker nem zsebeljük be, de ha mi civil nők elbukunk nektek sem lesz jó! Nagyon nem!</p>
<p>És ez csak a kisebbik baj, de odalesz a Hazánk is!</p>
<p>Az pedig nem piskóta, ha van az ember lányának lelkiismerete.</p>
<p>Tükörbe fogtok tudni nézni utána?</p>
<p>Puszi Brigi </p>
<p>2015.01.07.</p>
</blockquote>
<p>De ma, az akkori soraimat sem megtagadva, hálás köszönetet mondok mindannyiótoknak. Példás, ahogy párttagságot félretéve, egységesen kiálltatok a közös igazunkért, Szembenéztetek a hatalommal, a fáradtsággal és bár csak fehér sapka, sál, síp és mobiltelefon volt a fegyveretek, különbek voltatok Jean d' Arc-nál, aki karddal harcolt a barikádon.</p>
<p>Köszönöm a civil nők, és a Fehér Kendő Mozgalom nevében:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/ellenzeki_nok.jpg" alt="ellenzeki_nok.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Bősz Anett, Gurmai Zita, Kunhalmi Ágnes, Szél Bernadett, Szabó Tímea, Bangóné Borbély Ildikó, és nincs a képen, de Vadai Ágnes.</p>
<p>Valamint a karácsony utolsó napján még egy kis maradék beiglivel kívánok mindannyiunknak boldog karácsonyt és sikerekben gazdag 2 O1g -et! Folytatjuk! </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/o1gbejgli.jpg" alt="o1gbejgli.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Hajrá csajok! </p>
<p>Puszi Brigi :)</p>
<p>Fotók: Internet</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F12%2F26%2Fparlamenti_ellenzeki_kepviselo_holgyek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F12%2F26%2Fparlamenti_ellenzeki_kepviselo_holgyek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F12%2F26%2Fparlamenti_ellenzeki_kepviselo_holgyek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Parlamenti, ellenzéki képviselő hölgyek!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/12/26/parlamenti_ellenzeki_kepviselo_holgyek#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/14512222" border="0" /></a><br /></p>
Szabó_Tímea
Szél_Bernadett
Bősz_Anett
Bangóné_Borbély_Ildikó
Sándorné_Kósa_Brigitta
O1G
Kunhalmi_Ágnes_Gurmai_Zita
0
http://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/ellenzeki_nok.jpg
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/ellenzeki_nok.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2018/09/04/emlekkonyvek
Emlékkönyvek
2018-09-04T15:50:33+02:00
2018-09-04T15:50:33+02:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p>Amikor, még nem lehetett a „kütyün„ őrizgetni az emlékeket, akkor a lányoknak emlékkönyve volt.</p>
<p>Kicsit naplóként szolgált, vagy ha nem, akkor is szigorúan titkos könyv volt, nem illett a kicsiknek, de a szülőknek sem a nagylányok könyvét megkaparintva, elolvasni a tartalmát. Kimondottan lányos dolog az emlékkönyv, de fiúk is írhattak bele, természetesen csak a kiváltságosak. Ettől volt titkos. Előfordult, hogy kivételesen írhattunk valamelyik rokon nagylány emlé<span class="text_exposed_show">kkönyvébe, akkor aztán, töviről hegyére kiolvastuk. Kiderült ki a jó barátnő, a kedves fiú aki egyáltalán a kezébe vehette. Volt belőle egyszerűbb és volt amelyikhez kis pici lakat is járt. Nagyon tudtam irigyelni azt az ismerősömet, unokatestvéremet, akinek már volt. Elég sokáig tartott ez a helyzet.</span></p>
<p><span class="text_exposed_show"><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/eszter4.jpg" alt="eszter4.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span class="text_exposed_show">Akkor kaptam az első és egyetlen emlékkönyvemet amikor Szegedre kerültem. A mi pénztárcánkhoz elég drága volt. Aztán megjelent körülöttem az első olyan fiú, akit nem tettem hidegre az első randevú után. Ma azt mondanánk, hogy „ jártunk„. Ez akkoriban azt jelentette, hogy együtt sétáltunk, moziba mentünk ha már tovább tartott a séta két, három hónapnál akkor a kezét is megfoghatta a fiú a lánynak. Na, hát ettől a fiútól, akit Jóskának hívtak, a születésnapomra kaptam egy nagyon szép kék fedelű emlékkönyvet, ami most is megvan.</span></p>
<p><span class="text_exposed_show"><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/eszter2.jpg" alt="eszter2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span class="text_exposed_show">Természetesen ő írt először az első lapra nagyon szép kis versikét. Aztán jöttek a barátnők a jó ismerős fiúk, rokonok. Kerültek bele versidézetek és saját maguk költötte jó tanácsok rímbe szedve. Olyanok, mint az akkoriban divatos falvédők írásai pl. „ Az én uram csak a vizet issza, nem is sírom a lányságom vissza„. Vagy pl. Vörösmarty idézet „ Az ember dolga a világon, küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért „! Ezek ma már csak szép szavak.</span></p>
<p><span class="text_exposed_show"> <img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/eszter3.jpg" alt="eszter3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span class="text_exposed_show">Az iskolában kézről kézre járt, különösen megszaporodtak a beírások érettségi közeledtével. Akkor fogtuk fel, hogy mennyi szép emléket kellene beleírni!</span></p>
<p><span class="text_exposed_show"><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/eszter1.jpg" alt="eszter1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span class="text_exposed_show">A középső dupla oldalt kineveztük társas lapnak, ahová azok írták be a nevüket, akik nem akartak verselni de a nevük mégis odakerült emléknek. Lehetett rajzolni és festeni is bele, akiről tudtuk, hogy szokott valamit alkotni, azt külön megkértük, hogy színesítse kicsit az emlékeinket. Így került aztán a sok kis szöveg közé egy-egy rózsaszál, vagy egy gágogó liba, kinek mihez volt tehetsége. Néha elvitte valaki, és akkor sokan gazdagították hasznos gondolataikkal, tanácsaikkal, amit soha senki nem fogadott meg, pedig így visszagondolva nem ártott volna. Ez az én emlékkönyvem valódi emlékkönyvvé nőtte ki magát, vagy inkább beleöregedett ebbe a kategóriába. </span></p>
<p><span class="text_exposed_show">Néha előveszem, valamelyik unokámnak megmutatom, elmesélem hogy melyik név kit takar és jókat mosolygunk rajta. Ilyenkor rájövök, hogy nem szabad már túl gyakran elővenni, sok már benne az emlék!</span></p>
<p> </p>
<p><em><span class="text_exposed_show">Szerző: Kocsis Eszter</span></em></p>
<p><em><span class="text_exposed_show">Fotók. Kocsis Eszter</span></em></p>
<p><em><span class="text_exposed_show">Forrás: Kendő Ereje</span></em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F09%2F04%2Femlekkonyvek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F09%2F04%2Femlekkonyvek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F09%2F04%2Femlekkonyvek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Emlékkönyvek"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/09/04/emlekkonyvek#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/14221903" border="0" /></a><br /></p>
emlékek
emlékkönyv
Kocsis_Eszter
0
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/eszter4.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2018/09/03/iskolas_lettem_596
Iskolás lettem
2018-09-03T08:35:49+02:00
2018-09-03T08:35:49+02:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p> </p>
<p><span style="font-weight: 400;">Alig vártam, hogy iskolás legyek, mert az már azt jelentette, hogy nagylány vagyok. Októberben születtem és így évvesztesként 1941 szeptemberben kezdtem meg tanulmányaimat! Ugye milyen finoman fejeztem ki magam? Apám, ezekben az években kisebb megszakításokkal, állandóan katona volt. Ha télen kicsit otthon volt tanítgatott írni, olvasni, számolni amit nagyon élveztem. De ezen az őszön nem volt otthon. Anyám megvette a kis táskát, ami olyan volt mint a „ pakundekni „ bőröndök kicsiben. Olvasó könyvet, palatáblát, palavesszőt, kockás és vonalas irkát és ceruzát. </span></p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/palatabla.jpg" alt="palatabla.jpg" class="imgnotext" width="501" height="299" /></p>
<p> </p>
<p style="text-align: center;">Iskolai palatábla, palavessző, szivacs. Kép forrása: Természet világa</p>
<p><span style="font-weight: 400;">Ezekkel felvértezve indultam az iskolába. A kisiskola, ahol egytől harmadik osztályig tanultak a gyerekek összevontan, a községházával átellenben volt, ma már híre hamva sincs. Egy jobb kinézetű parasztház utca felőli részén lakott a tanító néni Kiss Ilona, aki anyámmal volt egyidős. Az udvaron végig menve a házhoz toldva volt az iskolaterem egyetlen helyisége. Padokkal berendezve szemben a katedrával és fekete táblával, mögöttünk a bejárati ajtóval. A padló vastagon be volt kenve szurkos fekete olajjal, aminek átható jellegzetes szagát most is az orromban érzem. A cipőnket nem vetettük le csak nagyjából lepucoltuk a sártól, vigyázni kellett a padlóra. Az épülethez kötődő sarokban hatalmas kéménykürtőt alakítottak ki, ami akkora volt, hogy elfért volna mellette egy kandalló, itt akkor nagy vaskályha adta télen a meleget. Ennek a kéménylyuknak még lesz jelentősége a háború alatt. Amikor első nap anyám elkísért, várt bennünket a tanító néni. Én azonnal beültem az első pad első helyére és nem voltam hajlandó máshova menni. Azt mondta, nagyon kell ahhoz tanulni, hogy ezt a helyet kiérdemeld, mert ez azt jelenti, hogy te vagy a legjobb. Itt maradtam három évig, akkor kerültem a nagy iskolába. Ha túlságosan szeles voltam, vagy nem figyeltem elültetett a hátsó padba ahol igyekeztem megemberelni magam, hogy minél előbb a helyemre visszakerüljek. Ennél nagyobb büntetést nem tudtam elképzelni. Olyan nem fordulhatott elő, hogy a leckémet nem írtam meg, a tanító néni szava szent volt. Úgy tanultunk együtt az ide járó harminc körüli gyerek a nagy teremben, hogy amíg az egyik osztállyal foglalkozott a tanító néni addig a többi gyerek, írt számolt vagy rajzolt a palatáblára. Ha nem sikerült, letöröltük és kezdtük elölről. Az iskolához nagy udvar is tartozott ahol szünetekben fogócskáztunk. A tanító nénivel kölcsönösen megszerettük egymást, sokat köszönhetek neki, meghatározója volt egész életemnek. A háború után már nem jött vissza Gesztre, majd azt is elmesélem, hogy miért nem. Révfülöpön élt, tanított és népművészettel foglalkozott. Haláláig tartottuk a kapcsolatot.</span></p>
<p><span style="font-weight: 400;"><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/geszt093.jpg" alt="geszt093.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-weight: 400;">Geszti iskolások csoportképe 1942-ből.</span></p>
<p> </p>
<p><em><span style="font-weight: 400;">Szerző: Kocsis Eszter</span></em></p>
<p><em><span style="font-weight: 400;">Forrás: Kendő Ereje</span></em></p>
<p><em><span style="font-weight: 400;">Fotó: Természet világa, <a href="https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/geszt-4FE3/szolgalo-iskolak-rovid-eletu-egyesuletek-52C4/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">arcanum</a></span></em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F09%2F03%2Fiskolas_lettem_596%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F09%2F03%2Fiskolas_lettem_596%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F09%2F03%2Fiskolas_lettem_596%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Iskolás lettem"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/09/03/iskolas_lettem_596#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/14218793" border="0" /></a><br /></p>
tanévkezdés
1941
Geszt
Kocsis_Eszter
falusi_iskola
0
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/palatabla.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2018/08/24/gepkiemeles
II. világháborús repülőgép kiemelés Tökölön
2018-08-24T23:36:50+02:00
2018-08-24T23:36:50+02:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<h4 class="art-PostHeaderIcon-wrapper"></h4>
<p>2018. 08. 24.- én nem a horgászoktól és az alacsony vízszint miatt, a partra kilátogató családoktól lett népes az amúgy csendes tököli Duna-part, hanem, attól a <span>9 erős, marcona </span>roncskutatótól, akik teljes “harci” felszerelésben, vödrökkel, lapátokkal megjelentek a <span>HM Hadtörténeti Intézet, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és a Magyar Roncskutató Egyesülettől. Ugyanis őket értesítettem 10 nappal ezelőtt, az újabb leletemről.</span></p>
<p><span>Akkoriban elég rossz lelkiállapotban voltam, szükségem volt a magányra, a természetre, a csendre, a kikapcsolódásra. </span></p>
<p><span>Gondoltam kisétálok a Dunához és megnézem alacsony vízállásnál ismét azt a helyet, ahol pontosan 5 éve megtaláltam ezt:</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/szarny1.jpg" alt="szarny1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span>Ezt láttam meg 5 éve a vízben</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/szarny2.jpg" alt="szarny2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span> Ilyen volt, amikor kiemeltem</span></p>
<p><span>Egy repülőgép szárnyborítás két darabját. Az egyiket még aznap, a másik -nagyobbat- következő nap sikerült kiemelnem. Féltem, hogyha ezt gyorsan nem teszem meg, már nem lesz mit azonosítani. A kisebbik darabon több helyen jól látható az alapanyag ALCLAD 24 S-T gyári felirata. Ezüst és szürke festés maradt felismerhető. A nagyobbik egység (kb. 150 cm ) talán egy belépőél maradványa, az alsó részén ezüst festéssel, és a pereménél vászon maradványokkal. <a href="http://www.roncskutatas.hu/node/15708" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Erről itt számoltam be:</a> </span></p>
<p>Nagyon régen keresték többen is, azt az 1944. 07. 30.-án lezuhant amerikai bombázót, ami Tököl mellett a Dunába csapódott. Most egy kb 4-5 méteres szárnydarabot, motorrögzítési csomóponttal láttam meg az alacsony vízállású Dunában. <span></span></p>
<div class="_5wd4 _1nc7">
<div class="._1dlq _h8t">
<div class="_5wd9 direction_ltr clearfix">
<div class="_1e-x _n4o">
<div class="_3_bl">
<div class="_5w1r _3_om _5wdf">
<div class="_4gx_">
<div class="_1aa6"><span class="_5yl5"><span>Sokan kérdezik van-e benne bomba?</span></span></div>
<div class="_1aa6"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="_1aa6"><span class="_5yl5"><span>Ha van akkor sem itt. A megtalált II világháborús roncs a szárny egy része. A bombatér ennél a típusnál a törzsben volt.</span></span></div>
<div class="_1aa6"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="_1aa6"><span class="_5yl5"><span>Így nézett ki a lezuhant, Dunába lőtt B-24G típusú repülőgép. </span></span></div>
<div class="_1aa6"><span class="_5yl5"><span></span></span></div>
<div class="_1aa6"><span class="_5yl5"><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/5286d699-1320-49c5-9320-8eef5f0a8b41.jpeg" alt="5286d699-1320-49c5-9320-8eef5f0a8b41.jpeg" class="imgnotext" /></span></span></div>
<div class="_1aa6"><span class="_5yl5"><span> </span></span></div>
</div>
</div>
</div>
<span class="_40fu"><span class="_1z_2 _2u_d"><span class="_5zvq"><i alt="" class="img sp_e3d4GIF_j0O_1_5x sx_c23b2c"></i></span><span class="_2rvp"></span></span></span></div>
</div>
</div>
<div class="_40qi"></div>
</div>
<div class="_5wd4 _1nc7">
<div class="._1dlq _h8t">
<div class="_5wd9 direction_ltr clearfix">
<div class="_1e-x _n4o">
<div class="_3_bl">
<div class="_5w1r _3_om _5wdf">
<div class="_4gx_">
<div class="_1aa6"></div>
<div class="_1aa6"><span class="_5yl5"></span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/alkatresz1.jpg" alt="alkatresz1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ez volt az a darab, amit megláttam, idén augusztus közepén.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/alkatresz3.jpg" alt="alkatresz3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Majd sorban a többi. Az 5 évvel ezelőtti helyszíntől kb. 2 kilométerre.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/alkatresz5.jpg" alt="alkatresz5.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Tudtam, hogy erre kell lennie, mert 5 éve már megtaláltam a szárnylemez két darabját.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/alkatresz4.jpg" alt="alkatresz4.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az alacsony vízállás a barátom lett.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/alkatresz2.jpg" alt="alkatresz2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Pedig fémkeresőm sem volt.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/kiemeles1.jpg" alt="kiemeles1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Katonák keresik, emelik a roncsokat</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/kiemeles2.jpg" alt="kiemeles2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Elég "piszkos" meló.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/kiemeles3.jpg" alt="kiemeles3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A meleg nem könnyítette a munkát.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/kiemeles4.jpg" alt="kiemeles4.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Érdeklődők is gyűltek. </p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="100%" height="360" src="https://www.youtube.com/embed/ojVbqCPNNeU?enablejsapi=1" frameborder="0" allowfullscreen="true"></iframe></p>
<p style="text-align: center;">Ez jó mulatság, férfimunka volt. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/kiemeles5.jpg" alt="kiemeles5.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Büszke vagyok magamra, és remélem, ami eddig a hobbim volt most fog kamatozni. Sokan furcsa figurának tartanak, amiért a II. világháborús történetek, dolgok érdekelnek. Rengeteget olvasok róluk, gyűjtök relikviákat, tagja vagyok hagyományőrző vitéz csoportnak, imádom a harci eszközöket makettezni. Igazából, időnként én is időutazónak érzem magam, mint aki rossz helyen, vagy rossz időben van. Vagy lehet ez a sorsfeladatom? Előző életem tudását, így kell megosztanom a ma emberével?</p>
<p>Sikerült kiderítenem, hogy a vízben hol van még a gép többi része, amit a szakemberek most felmérnek. Remélem hamarosan az is a szárazon lesz.</p>
<p>A szolnoki <a href="http://iszolnok.hu/2018/08/24/ujabb-ii-vilaghaborus-ronccsal-gyarapszik-a-reptar-gyujtemenye/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">RepTár</a> múzeum itt számol be a leletről. </p>
<p><em>Szerző: Szilágyi Tibor</em></p>
<p><em>Fotók: Szilágyi Tibor</em></p>
<p><em>Forrás: Kendő Ereje</em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F08%2F24%2Fgepkiemeles%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F08%2F24%2Fgepkiemeles%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F08%2F24%2Fgepkiemeles%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=II. világháborús repülőgép kiemelés Tökölön"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/08/24/gepkiemeles#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/14200833" border="0" /></a><br /></p>
Duna
Tököl
Szigetszentmiklós
Szilágyi_Tibor
repülőroncs
0
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/szarny1.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2018/06/19/oregseg_betegseg_elmulas_meltosaga
Öregség, betegség, elmúlás méltósága?
2018-06-19T12:40:51+02:00
2018-06-19T12:40:51+02:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">72 éves az apukám, aki 2 éve él idősek otthonában. Az ember öregszik, a teste elhasználódik. Ez az élet rendje. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy életéből több évet migránsként külföldön dolgozott. Lehúzott 42 évet hegesztőként, és viszonylag korrekt nyugdíjat kap. A korrektet úgy értem, hogy magyar viszonylatban korrekt, egy osztrák, német francia kollégájához mérten zsebpénzt kap, de nem éhezik, és a család segítségével egy kulturált idősek otthonában él. Nem elhanyagolt, rendszeresen látogatjuk, legutóbb amikor karácsonykor kihoztam az idősek otthonából egy „kicsit” itthonra, 4 hónapig élt velünk. Picit demens. Az esetek 70% ban teljesen oké, jókedvű, van étvágya, csak néha elfelejti kicsoda, hol lakik, de nagyon jól kezeljük a helyzetet.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Egy hete, akkor is épp itthon volt nálunk, és nem az otthonban, segítettem neki fürdeni.. Igen, van ilyen, nem mozog már olyan fitten és üdén, segíteni kell neki bemászni a kádba és segíteni kell kijönni is.<span> </span><span> </span>Akkor vettem észre, hogy borzasztó sovány. Lefogyott. Nagyon sokat, nagyon rövid idő alatt. Beszéltünk az otthon vezetőjével (igen, ők vasárnap is elérhetőek, nem úgy, mint az átlag „elfekvőben”) Vigyük be aput, megnézik. Mire beértünk vele, már gyenge volt, nem érezte olyan jól magát. Ott újból átbeszéltük a főnővérrel, hogy mi is legyen. Abban maradtunk, hogy az egészségügy egy fos. Amilyen vizsgálatokat csak lehet, megoldunk kórház nélkül, addig ők próbálják felhizlalni, egy kicsit. Tegnap reggelre megjöttek az eredmények. Délben hívott az otthon vezetője, hogy azonnal beviteti az aput egy mentővel a kórházba, mert olyan eredmények jöttek ki, hogy baj van. Nagy baj…</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Nővéremmel lepasszoltuk a gyerekeket, elkéredzkedtünk a munkából, kocsiba ültünk, és 1,5 órával utána mi is megérkeztünk a kórházba. És ami innentől jött, az, az utolsó elmaradott harmadik országbeli kórházban is durva lenne.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Első körben nem találtuk az aput. Ez úgy látszik teljesen komoly, és normális bevett szokás a kórházban, hogy valakit bevisz a mentő és utána nem találják. Jó 30 percet keresgéltük. A nővérem hallotta meg a jellegzetes köhögését. Azt felismerve mentünk a hang után. Ott ücsörgött egyedül a járóbetegek között, és amióta bevitte a mentő, azóta nem szólt hozzá senki. Leültették, ő meg szót fogadott, és ült.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Azt, azért most mondom, tegnap is egy ilyen klassz meleg fülledt idő volt, amikor én is vattát köpök ha nem iszom óránként egy korty vizet. Az, hogy utcai ruhában egy demens bácsi simán kisétálhatott volna a kórházból, szintén tök normális dolog lett volna? Senki nem kérdezte miért ül ott, mit csinál, úgy egyáltalán, nem hiányzott ő sehonnan. És tulajdonképpen nem róhatom fel a kórháznak sem. Ugyanis a sürgősségin hatalmas tömeg volt. Mint kiderült 1 db orvos jutott az összes betegre. Ez nem a vészhelyzet c filmsorozat, hogy szolgálatban van 5-10 orvos. Ez Magyarország 2018-ban ahol elég egy orvos ennyi betegre… Itt nem gyorsan történnek az események, itt eltelik fél nap mire valami történik. Tudtuk mi is, nem először járunk egy látszatra szépen felújított kórházban. Egy olyan kórházban, ami kampány fogás volt pár hónapja, hogy milyen szépen fel lett újítva, csak sajnos nem mertem leülni a székre a tiszta ruhámban. Előtte nedves törlőkendővel inkább áttöröltem… Dühömben mondom, hogy simán lenyalatnám az összes retket, ami ott volt a kórházban, azzal a fideszes képviselővel, aki azzal haknizott hogy milyen klassz lett a kórház, ne panaszkodjanak az emberek.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Pár óra várakozás következett. A nővérem és én is anyuka, előkerült a táskából egy pakli kártya. Menjen az idő, mi úgy számoltuk, olyan 6 órát kell várni. Igazából én mondtam a 6 órát, fogadtunk is egy fagyiban a tesómmal. Nyertem…<span> </span>Az, hogy közben nem keresték, nem kapott enni, vagy inni elvileg teljesen normális dolog. Nyilván vettünk neki egy kisebb vagyonért ételt, italt a kórházi büfében. Mondjuk pislogtam nagyokat amikor fizetni kellett. Hát a 47.000<span> </span>amiből meg lehet élni, abból azért jobb ha senki nem megy a kórházi büfébe, percek alatt kemény ezreseket lehet elverni. Nem nyígok, nekünk telt rá. Másnak nem. Bár kicsit furcsa volt, próbáltuk az ott szaladgáló fehér köpenyesektől megtudni ehet-e ihat-e az apu, igazából ők is tanácstalanok voltak.<span> </span><span> </span>Fogalmunk nem volt, esetleg valamilyen vizsgálat miatt nem fog-e gondot okozni, de úgy döntöttünk, eleve 50 kiló (180 cm, fénykorában 90 volt az apu) inkább egyen, minden mindegy alapon.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Végül a nővérem megunta a várakozást, és elment intézkedni. Sokkal jobb, hogy ő ment, én üvöltöttem volna mindenkivel, ő meg gondolom lefizetett, megvesztegetett, hálapénzt adott, könyörgött mindenkinek, és hirtelen elindultak az események.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Az, hogy nincs ápoló, nekünk nem volt akkora para, hisz két erős nő, simán elbír egy 50 kilós együttműködő bácsit. Szereztünk egy tolószéket, elhülyéskedtünk, vittük ide oda. De azért mégis csak gond, hogy nincs a kórházban ápoló, aki segítene. Hiszen nem mindenkivel megy a család. Nem tudom, hogy oldják meg ezeket, nem tudom, ott ki segít. Láttam más időseket, akikhez szintén nem szóltak, akik szintén nem kaptam egy pohár vizet, akik órákat vártak arra, hogy a kórházban az emeletek között jöjjön valaki valahonnan, hogy 1 emelettel odább vigye. Borzalmas volt..</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">2 órával később lett egy diagnózisunk. Apa máján áttét van. Mást nem mondtak. Az idősek otthonában volt annyira korrekt a vezető, hogy felkészített minket a múlt héten, hogy nagy lesz a baj. Így tulajdonképpen nem ért váratlanul senkit.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Ott álltunk csendben. Sajnos nem tudták felvenni egyetlen osztályra sem, hogy befeküdjön, mert nincs hely a kórházban. Itt kicsit oldalba lettem vágva a nővérem által, mert én ezen hangosan felröhögtem. Én tök komolyan azt hittem, hogy ez valami vicc. Mi az, hogy nincs hely a kórházban, és hazaengedik a beteget? A tesóm azt mondta ugorjunk, majd később elmeséli….</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Nagyon kedves volt az, az egy darab orvos aki jutott az egész sürgősségire, mert mondta, nincs betegszállító sem, így ha lehet akkor mi vigyük el apát. Kvázi oda, ahová akarjuk. Ha most nem egy idősek otthonában élne, akkor vakarnánk a fejünket, hogy mi legyen vele, hiszen felügyelet nélkül már egyáltalán nem maradhat, mert az elmúlt héten iszonyatosan legyengült. A normális emberek dolgoznak napi 8 órát, utaznak legalább 1 et, 9 órán keresztül pedig nem maradhat egyedül egy idős ember. Elesik, rosszul lesz stb. Jó, oké, van hová vinni, szeretettel várják az otthonban a Laci bácsit. Becsülettel, tisztességgel ápolják, gondozzák, törődnek vele, mintha a család kezeiben lenne. (mondjuk amennyibe kerül havonta, abból sok család meg tudna élni, ezt tegyük hozzá)</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Így, mi lettünk a betegszállítók, és visszavittük az otthonba. Váltottunk pár szót az ápolókkal, lemásolták a leleteket, elbúcsúztunk aputól, és kijöttünk.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">A parkolóban pedig közölte velem a nővérem. Ne legyek hülye és naiv. Egy 72 éves enyhén demens bácsika májáttéttel menthetetlen. Ha, talán ha a civilizált világban lennénk küzdenének érte, legyen még pár hónapja, de ez Magyarország 2018. Ennyi volt, nem fognak semmit sem tenni. Mert nem tudnak, és mert nem is akarnak. Ezekre az emberekre már nincs pénz, nincs idő, nincs energia, nincs orvos.<span> </span><span> </span>Fussunk pár kört, hogy magán úton tudunk e valamit tenni, de kapjam össze magam, készüljek fel, mert ez a vége…<span> </span><span> </span></p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Nem kergetek álmokat. Az Apu, már menthetetlen. Amit tenni tudunk, az, az, hogy ugyan ilyen szeretetben amiben most ő él, engedjük majd el, és fogjuk közben a kezét.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Pontosan tudjuk, látjuk, érezzük, az egészségügy helyzetét. Látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy nincs orvos, nincs ápoló, nincs nővér, nincs műszer, nincs gyógyszer, nincs hely, nincs betegszállító. Nincs semmi csak rohadó kórházak. Egy maroknyi egészségügyi dolgozó, akik becsületből nem hagyják összeomlani a rendszert, és próbálják életben tartani az embereket. Mindezt olyan fizetésért, ami az éhhalálhoz elég nekik. Mérhetetlenül fáradtak, kimerültek, elkeseredettek. Hisz ők sem erről álmodtak, hogy ilyen lesz majd ez a munka. Ők sem egészen erre esküdtek fel.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Úgyhogy te, aki a fideszre szavaztál. Jusson majd eszedbe ez. Amikor a te anyádat, a te apádat viszi el a mentő. Amikor majd neked kell kitalálnod, hogy hová teszed. Amikor először szembesülsz azzal, hogy az, aki egykor téged pelenkázott, most neked kell őt pelenkáznod. Segítség nélkül, hogy aki egykor téged etetett, most te fogod etetni. Neked kell rájönni, hogy az a seb egy kelés, hogy forgatni kell, hogy mielőtt lecsöpög az infúzió menj keress egy nővért, mert 15 percig fogod kutatni amire sikerül elrángatni egy másik beteg mellől. Neked kell megtanulnod az infúziót elzárni. Neked kell felmosni a szomszéd ágyon fekvő néni hányását, hogy a te hozzátartozód ne azt szagolja órákon keresztül, mert takarító sincs a kórházban. Neked kell majd vaskos havi 10 ezrekért a pelenkát venned. Neked kell majd ismerősöktől ápoló elérhetőségeket keresned.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Remélem, akkor is majd a migránsoktól félsz, és nem a kórházi fertőzésektől. És tedd össze a két kezed, és annak az arab, vagy afrikai orvosnak a zsebébe dugdosd a borítékot, aki még itt maradt és küzd az életekért. Annak fogsz könyörögni, akit leköptek a Keletiben, mert rohadt migráns volt. És most ő fog küzdeni az életért, annak az életéért, akit te szeretsz.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Jusson eszedbe, amikor kezet csókolsz a magyar führer orbánnak, hogy talán pár hónap, és te is egy ilyen kórházi osztályon végzed ellátatlanul, egyedül és magányosan.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Ne feledkezz el erről, amikor a gyermeked a karodban van, és tétlenül, órák óta állsz egy kórházban és semmi nem történik. Hiszen ezt akartad. Te erre szavaztál.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">És gondolj arra, amikor meghosszabbítják orbán kisvasutját, hogy kellene egy ultrahang/ct/röntgen a kórházakba, kellene az egészségügyi dolgozóknak egy tisztességes fizetés.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;"><span> </span>Ha pedig beteg leszel, kerüld el a kórházakat kedves fideszes, takarodj el az egyik stadionba, és Kásler javaslatára mondj el egy imát, mert te, attól fogsz meggyógyulni…</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Hát minimum ezért kellene Orbánt fellógatni az első lámpavasra gondolkodás nélkül. Mert egy ország, ami jobban teljesít, ami egyáltalán működik, abban kurvára nem így kellene hogy menjenek a dolgok. Mert ami most van az egyáltalán nem normális, nem civilizált, nem emberséges.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">És amíg ezt nem látod, nem tapasztalod, nem éled át, addig erről neked fogalmad sincs. Hát legyen! És lesz is, erről majd a fideSS gondoskodik.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/janos_korhaz_mti_balogh_zoltan-20170328.jpg" alt="janos_korhaz_mti_balogh_zoltan-20170328.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="font-weight: 400; text-align: center;">A kép illusztráció Balogh Zoltán MTI</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Bánom is én ha rámküldi a teket, ha jön a nav, ha kétszer ennyi rendőr fog igazoltatni hazafelé menet, ha megint kapok 150 db fenyegető és gyűlölködő üzenetet.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Az igazság attól még igazság marad…</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">Az én apám attól még menthetetlen marad. Rajta nem segít már semmi. De bizony van, akin még lehetne segíteni. Mert az érték nem egy kibaszott stadion, egy kisvasút, egy új autó a képviselőknek.</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;">AZ ÉRTÉK, AZ EMBERI ÉLET…</p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;"> </p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;"><em>Szerző: Maja Gabriella Mia</em></p>
<p style="font-weight: 400; text-align: justify;"><em>Forrás: Kendő Ereje</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F06%2F19%2Foregseg_betegseg_elmulas_meltosaga%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F06%2F19%2Foregseg_betegseg_elmulas_meltosaga%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F06%2F19%2Foregseg_betegseg_elmulas_meltosaga%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Öregség, betegség, elmúlás méltósága?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/06/19/oregseg_betegseg_elmulas_meltosaga#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/14057956" border="0" /></a><br /></p>
kórház
egészségügy
Maja_Gabriella_Mia
0
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/janos_korhaz_mti_balogh_zoltan-20170328.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2018/03/05/igy_oljuk_meg_egymast
Így öljük meg egymást...
2018-03-05T09:12:19+01:00
2018-03-05T09:12:19+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p><br />Ez egy nagyon kedves történetnek indult. Annyi csoportba tesznek bele ismerősök akaratomon kívül, hogy annak se szeri se száma. Így keveredtem bele egy főzős csoportba, úgy 6 hónappal ezelőtt. A történethez hozzátartozik, hogy nem tudok főzni. De tényleg nem. Ne kérdezzétek hogyan, de nálam odaég a húsleves. Ez van, alkalmatlan vagyok a konyhai munkára. Felmentésem van alóla. Ezért nézelődni járok fel a csoportba, közben csorgatom a nyálamat, tippeket lesek el, ötleteket. hogy mit is együnk. Ennek ellenére a családom nem éhezik. Minden megoldható csak akarni kell. Nem ettől halnak éhen emberek...<br />Kering a neten egy pár évvel ezelőtti videó, ahol random módon megszólítanak nőket, hogy mi a rántás, habarás, mi a panír, mondják el mi kell a palacsinta tésztához stb. A videót nyilvánvalóan azért készítették, hogy mosolyt csaljanak az arcokra. Bevallom a kérdések felénél elvérzek, de mentségem is legyen ha 5 ismerősömet kérdezem meg, mind az 5 más tuti palacsinta receptet fog mondani.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/f48c4f33-db10-4395-99a6-696935428fa1.jpeg" alt="f48c4f33-db10-4395-99a6-696935428fa1.jpeg" class="imgnotext open-in-modal" /><br />A problémám a hozzászólásokkal van. Mert értem én hogy Bajszos Szar és Ákos és a többi narancsos harcos is azt sugallja a nő egy tenyészállat, aki csak szüljön és konyhában a helye... Ugyan nagyanyáink dédanyáink, kiharcoltak nagyjából 100 éve egy szavazati jogot, mégis másodrangú állampolgárok vagyunk mi nők. Igen, Magyarországon 2018-ban nem vagyok teljes jogú állampolgár. Ezt vagy beismerjük vagy nem, mehetnek majd a hozzászólások, a viták. Lehet vitázni az egyenlő bérektől kezdve egészen addig hogy mi is a nő dolga....<br />Szóval, az egyik ominózus hozzászólás, hogy aki nem tud főzni az idézem "gyengeelmélyű" <br />Nem tudok főzni. Nem is szeretek, nem is akarok, meg amúgy is. De én attól sem több, sem kevesebb ember nem vagyok. Sohasem nézném le azt aki szeret a konyhában pörögni órákat, és utána onnan csodákat hoz elő. Van amiben ő a jó, és van amiben én. És van, amiben mindketten jók vagyunk, és lehet, hogy ő mindenben jobb, mint én. De ez nem azon múlik. hogy tudok e főzni..<br />Durván le lettem osztva. A vita már egészen odáig fajult, hogy veszélyeztetem a gyermekemet, de volt aki szerint minden rendelt étel egy moslék, egészségtelen szar, és én sem tudom úri huncutságomban már, hogy mit csináljak, meg különben is: (a lényeg) csak egy muszlim. Amit, mint tudjuk az M1 híradóból, hogy migráncs, elveszem valaki munkáját és erőszakolok. Azután kitettek a csoportból, mert kellemetlen volt a jelenlétem. <br />Hogy értsétek mi a bajom.</p>
<p>Hogyan jutott oda egy normális társadalom, hogy vadidegen emberek egy főzős csoportban ölik egymást? Hogy a manóba van ez? Hogy lehet az, hogy nem vagyunk hajlandóak beszélgetni és vitázni? Ezermillió csoportban vagyok benne, kezdve a buzi csoporttól (szeretlek BEA <3) az utazásos csoporton keresztül, egészen az állatvédős csoportokig. És mindenhol ezt látom. Öljük egymást. Én pont ezért szeretem ezeket a csoportokat, hogy minél szélesebb palettát lássak a világból az emberekből, a véleményekből. De az utóbbi időben azt látom, hogy elmegyünk egy olyan irányba ami nagyon nem jó. <br />Volt egy fantasztikus irodalomtanárnőm. Egyszer feltett egy kérdést, és mindenkit megkért üljön át oda, amelyik véleménnyel egyetért. Majd amikor mindenki leült, arra kért minket, hogy a véleményünkkel ellentétes érvet képviseljünk. Iszonyú nehéz volt a véleményemmel szöges ellentétben lévő dolgot képviselni. Viszont borzasztóan élveztük, sokat nevettünk, és mégtöbbet gondolkodtunk. Jó, tudom más volt még tizenéve az iskolapadban ülni, ma már ilyenre nem sok lehetőség van. De megtanított minket beszélgetni, érvelni, meghallgatni a másik felet, véleményt alkotni. Megtanított arra, hogy a másik ember véleményét érvelését meg kell hallgatni, és talán egy kicsit arra is, hogy általuk a mi véleményünk is változik, változhat. Most ezt úgy hívnák, hogy balliberálissorosbérenc... <br />Én nem tudom mikor jutottunk el ide. Elmútnyócév meg minden. De talán a probléma mélyebben van. Mióta utáljuk mi ennyire egymást? Mióta nem tudunk együtt élni olyanokkal, akiknek más a véleményük? Miért baj ha nem vagyunk egy véleményen? Miért van ekkora agresszió? Én el tudom fogadni hogy az én véleményem néha szöges ellentétben áll másokéval, de ettől nem biztos, hogy én vagy egy másik ember jobb rosszabb több vagy épp kevesebb. <br />Már nem figyelünk egymás szavára. Látom a facebookon barátságok mennek tönkre, néha búcsúznak egymástól az "elfogadhatatlan" vélemény különbségek és nézetek miatt. Én sem vagyok kivétel, én is néha csendben törlök embereket, akikkel.... <br />De én nem akarok ilyen lenni. Én nem akarok senki felett pálcát törni. Csupán azt szeretném ha elfogadnának olyannak amilyen vagyok, és cserébe ugyanezt szeretném tenni. Mert ez a mostani helyzet ez nagyon nem jó. Személyeskedünk és sértegetjük egymást. Én most ezt teszteltem, hogy mennyi idő alatt fogynak el az érvek, mennyi idő alatt megy át sértegetésbe. Félelmetesen gyors volt. Tényleg félelmetes...<br />Elfelejtettünk beszélgetni, vitázni, de főként elfelejtettük elfogadni a másikat, egy más véleménnyel. És nemes egyszerűséggel megöljük egymást.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/8f7a3cf3-8aee-4c68-a8b9-6b217bcb4ffb.jpeg" alt="8f7a3cf3-8aee-4c68-a8b9-6b217bcb4ffb.jpeg" class="imgnotext open-in-modal" /><br />Még egy bugyuta főzős csoportban is vérre menő csaták vannak.. Akkor komolyabb területen hogyan tudnánk együtt működni? Hogy tudnánk egymást elfogadni úgy hogy senki ne sérüljön? Egy hónap múlva választás, és harsogjuk, hogy fogjon össze az ellenzék, és legyen kormány váltás. ÍGY???? Így nem lesz. Vagy megpróbálunk közösen valamit. De akkor a fejekben kellene kezdeni a rendrakást. Mindenkinek a sajátjában. Hogy hajlandó-e egy másik embert is nézni, hajlandó-e egy pillanatra egy másik ember fejével gondolkodni, hajlandó-e arra, hogy a másik cipőjébe képzeli egymást. Elfogadni a másik véleményét, a másik érvelését. Nem arról van szó hogy azt el kell fogadni. Pusztán meghallgatni, és elgondolkodni róla. <br />Látni az esernyővel kardozó néniket habzó szájjal. Ez normális dolog? Látni, ahogy fizikailag egymásnak esnek vadidegen emberek pusztán azért mert más véleményen vannak. Mi ennek a vége? Ha nem változik valami, akkor egyszerű, mert ezeket megszokjuk mindennapossá válik, jönnek majd a gyilkosságok, és valóban vér fog folyni az utcákon. <br />Mert erre, nagyon jó a közösségi média. A sok fotel forradalmár kiadja magából a dühöt, és nem ököllel érvényesíti a véleményét a való életben. De meddig megy még ez? <br />Nem lenne egyszerűbb egy normális világban? <br />Most én, a muszlim, felhívom a zsidó barátnőmet, hogy mikor ér rá meginni egy kávét, enni egy sütit, mert vagy 1 hónapja nem találkoztunk. És ott ül majd a kendős banya egy asztalnál a zsidó lánnyal akinek a nyakában a hatalmas csillag, és majd jót mosolygunk azon, ha a körülöttünk lévő világ kigúvadt szemmel nézi az összhangot és a barátságot közöttünk... <br />Mert én akkor is mini világbékét csinálok magam körül ha tetszik ha nem. Ha, nem tetszik, meg lehet szájkaratézni velem, érvekkel, ellenérvekkel, véleménnyel.<br />❤ <br />Peace and Love...</p>
<p><em>Szerző: Maja Gabriella Mia</em></p>
<p><em>Fotó: Pixabay</em></p>
<p><em>Forrás: Kendő Ereje</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F03%2F05%2Figy_oljuk_meg_egymast%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F03%2F05%2Figy_oljuk_meg_egymast%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F03%2F05%2Figy_oljuk_meg_egymast%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Így öljük meg egymást..."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/03/05/igy_oljuk_meg_egymast#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/13716102" border="0" /></a><br /></p>
békesség
közösségi_média
Maja_Gabriella_Mia
0
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/f48c4f33-db10-4395-99a6-696935428fa1.jpeg
https://kendoereje.blog.hu/2018/02/22/oreg_sogorom
Öreg sógorom
2018-02-22T12:45:29+01:00
2018-02-22T12:45:29+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p><span style="font-weight: 400;">Sára néném férje volt öreg sógorom, aki már akkor amikor elvette feleségül Sára nénémet volt legalább 70 éves. Csősz volt a faluhoz közeli kis szőlős kertben. Közel volt hozzájuk, ahova úgy is el lehetett volna jutni, hogy végigmegy a házuktól vezetett járdán a falu végéig, és egy sikátoron lemegy a szőlőskertig. Úgy is, hogy végigmegy a kertjükön és a kertek alatt teszi meg azt az utat ami ugyanoda vezetett. Mindig ezt az utat választotta, nem tudom sokat járt e a faluban, de a falun kívül biztosan nem. Esetleg ha volt katona, de abban nem vagyok biztos. Nagy göcsörtös bottal közlekedett, amire támaszkodni lehetett, de arra is jó volt, hogy a szőlőskertbe lopakodó gyerekeket elzavarja vele. Mi ugyanis az íznyi zöld baracktól, zöld szilvától kezdve a hulló almán keresztül az őszi Noa szőlőig mindent megettünk. Amikor a csapattal voltam kiváltságot élveztünk, olyankor hozott a hulló almából, körtéből amit a kötényembe rakhattam és közösen megettük. Nyakában állandóan ott lógott a vászon bakója amiben egy kis kenyeret és a bicskáját tartotta, vagy hozott benne valamit. Egyik alkalommal dél körül jött haza, mi Sára nénémmel a nagy eperfa alatt üldögéltünk a hűvösön. Mesélt valamit nekem szokása szerint, amit én figyelmesen hallgattam.. Leült ő is és megkérdezte szeretem a sárga dinnyét? Akkoriban én mindent szerettem amit meg lehetett enni. Háborús gyerekként mindig éhes voltam.</span></p>
<p><span style="font-weight: 400;"><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/melon-626351_1280.jpg" alt="melon-626351_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-weight: 400;">Fotó: Pixabay</span></p>
<p><span style="font-weight: 400;">Elővett a bakóból egy gyönyörű, hosszúkás rücskös héjú, illatos sárga dinnyét. Felvágta és mindenkinek adott egy szeletet, a magját kikaparta lapú levélre, eltette magnak. Olyan finom volt mint amilyen illatos. Addig ettük amíg volt belőle. Ilyen finom dinnyét sohasem ettem. Előtte azért nem mert nem emlékszem rá, utána azért nem, mert úgy elrontottam a gyomromat vele, hogy egy hétig szédelegtem, mint a lipántos csirke! </span></p>
<p><span style="font-weight: 400;">Sógoromnak volt egy különleges kincse, a pipája. Nagy becsben tartotta a pipázáshoz előkészült, megadta a módját. Most is evés után előszedte a pipazacskóból a kellékeket. A pipazacskó az oldalán lógott, kos tökiből készült. Benne volt a cserép pipa aminek sárgaréz volt a kupakja igazi tajték pipa, hosszú meggyfa szárral amit ő szurkált ki, hogy jól szeleljen.</span></p>
<p><span style="font-weight: 400;"><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/dohanykez.jpg" alt="dohanykez.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-weight: 400;">Fotó: Pixabay</span></p>
<p><span style="font-weight: 400;">Itt volt a dohány amit, kijátszva a fináncot a kertben termelt. Jó erős kapadohány volt apróra vágva. A tartozékok is helyt kaptak a zacskóban, pipa szurkáló, tömködő, tapló és kova a tűz gyújtáshoz. Télen egyszerűbb volt a művelet, mert a sparheltból lehetett parazsat kivenni a gyújtáshoz. Addig szipákolta ilyenkor a pipát amíg a dohány elkezdett parázslani. Semmi nem ment kárba, mert amikor befejeződött a pipázás művelete, markába ütötte a bagót és a következő pipázásig azt rágta. Na, ez nem nagyon tetszett nekem, de a többi öreg ember is ezt csinálta. A kincsek visszakerültek a dohányzacskóba és ballagott vissza a szőlőskertbe. Jó ember volt, ezzel telt el az élete.</span></p>
<p><em><span style="font-weight: 400;">Szerző: Kocsis Eszter</span></em></p>
<p><em><span style="font-weight: 400;">Forrás: Kendő Ereje</span></em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F02%2F22%2Foreg_sogorom%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F02%2F22%2Foreg_sogorom%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F02%2F22%2Foreg_sogorom%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Öreg sógorom"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/02/22/oreg_sogorom#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/13602557" border="0" /></a><br /></p>
csősz
Kocsis_Eszter
régi_családi_történet
0
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/melon-626351_1280.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2018/02/14/24_ev_923
24 év....
2018-02-14T16:05:41+01:00
2018-02-14T16:05:41+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p>12 ember feküdt a kórteremben. Egy olyan kórteremben, ahol minden nap meghalt valaki. Emlékszem, a Klinikáknál kellett leszállni a metróról, be a kórházba, fel az emeletre, ott jobbra és a folyosó végén az utolsó kórterem volt. Középen volt pár asztal, székekkel, és körbe az a sok ágy... <br />Nagyon vártuk haza apát. Az itthoni fizetésből akkor épp éhen halni sem lehetett, így persze ő is Németországba járt dolgozni. Ingázott. 4-6 hetente jött haza. Hogy az itthoniaknak jobb és könnyebb legyen. Csak egy kicsit szétszakadt a család. Vasárnap volt. Délután. Szétnyitottuk a kanapét a nappaliban, és néztük a Disney meséket a tv-ben. Mint mindenki más vasárnap. Anya csak jött ment. Nem volt jól. Azt mondta nyugtalan, mert apa ma érkezik végre haza, és aggódik a hosszú út miatt. Nem az aggodalom volt.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/woman-1006102_1280.jpg" alt="woman-1006102_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Fotó: Pixabay</p>
<p> </p>
<p>Pár héttel később már megműtötték. Rák. Hasnyálmirigy. Aztán hazaengedték egy kicsit a kórházból. Aztán vissza. És megint megműtötték. Én abba a nagy kórteremben írtam a matek leckém anya felügyeletével. Az én életemben akkor ez természetes volt. Talán ezért dolgozom most számokkal. <br />20 évig azon dolgoztam, hogy ezeket az emlékeket elnyomjam. Van, amit sikerült, van amit nem.</p>
<p>Már nem tudom milyen volt az illata. Már nem tudom milyen volt a hangja. De az utolsó napra emlékszem. Semmiről nem tudott. Nem tudta hogy az utolsó műtétjénél már csak felnyitották, látták, hogy nincs esély, nincs remény. De nem mondták meg. Senkinek. Mi persze próbálkoztunk mindennel. Emlékszem, hogy apám bevállalt még egy utat Németországba, mert itthon még a Dorottya utcai gyógyszertár sem tudta beszerezni azt a gyógyszert ami kellett volna. Ezzel szemben besétált a papírokkal az első német gyógyszertárba és gond nélkül beszerezte. Majd a határon a zsebében áthozta. Gyógyszer így lett. Nem kapott kemót...<br />Egy szombat délután kapott vért. Addigra már csontsovány, szerintem nem volt 35 kg. Alapesetben ugyanolyan testalkattal volt megáldva (fényképekről tudom) mint én. Olyan 80-85 kg, és 165-170 cm magas lehetett. Még a lábmérete is ugyanakkora volt, mint most nekem. Egész délután azon viccelődött hogy hűűű ez biztos valami 20 éves egészséges fiatal kislány vére, mert ő mennyire nagyon jobban van tőle. Semmit nem segített már. De ő elhitte. Így csinált belőlem véradót egész életemre egyetlen jól sikerült mondattal. 3 nappal a 18. születésnapom után adtam először vért. Miatta. Hogy másnak már reményt se ad a vér, legalább egy mosolygós délutánt okozzon.<br />A nővérem minden reggel nővérkének álcázta magát és a munkába menő nővérekkel elvegyülve vitte a tiszta ruhát, a reggelit. Mi délután mentünk látogatási időben. Aznap is, mint minden nap. Szarul volt. Persze nehéz ezt megállapítani, hiszen majdnem mindig szarul volt. Mindig mosolygott, és jó volt a kedve. Sose valami rossz dolognak éltük meg azt, hogy ő most kórházban van. Hozzászoktunk, hogy csövek lógnak ki belőle, hozzászoktunk a varratokhoz, a lemoshatatlan narancssárga fertőtlenítőhöz, a szagokhoz, az infúziós állványhoz. Ahhoz hogy önmagához mérve a felére csökkent a súlya, hogy besárgult. Gondolom a máj áttéttől. Sose láttam még besárgult embert. Azóta se. Teljesen sárga volt a bőre. Mindenhol. És nem csak a bőre, a szemfehérje is tiszta sárga volt. <br />Kérte apát, hogy szeretne kimenni mosdóba. Apám nővért akart hívni, de anyám csak legyintett. Apám vitte ki. Félig lábon, félig ölben, míg ő az infúziós állványba kapaszkodott. Ezt már csak a folyosóról láthattam, ki lettem küldve időközben. Csak belestem az ajtón, mert az nem volt egészen csukva. Aztán apám behívott, hogy most inkább hazavisz engem, köszönjek el. Kapott két puszit, én is. Amíg apa nyitotta az ajtót én még hátrapillantottam rá. A plafont nézte, és közben görcsben volt az egész teste. Épp becsukta a szemét. <br />Apa hazavitt. Majd alig egy órával később már ő is otthon volt. <br />Anya meghalt. ...</p>
<p><br />Valószínűleg még a kórházból se léptünk ki, de miután én ott voltam vele, nem akartak apa után szaladni. <br />Teljesen átlagos normális történet, egy család tragédiája, de tulajdonképpen tucatszám lehetne mesélni.<br />Eltelt 24 év. Majdnem napra pontosan 24 év, csak február 3-án képtelen voltam belefogni a leírásába. Évek ide, évek oda, ez nekem fáj. Még akkor is ha időközben felnőttem, és most már én vagyok anya. Nem beszéltünk erről soha a családban. Mindenki úgy birkózott meg vele, ahogy tudott.</p>
<p><br />Az elmúlt 24 évben semmi sem változott MAGYARORSZÁGON. Ja, de, minden sokkal szarabb lett...<br />- 24 év alatt ugyanúgy találni tucatszámra ilyen kórtermeket, ahol haldoklók vannak. 12 ember egy kórteremben.<br />- továbbra sincs elég orvos, nővér, ápoló...<br />- nincsenek modern gyógyszerek. Elavult eszközökkel, elavult technikákkal küzdenek a még itthon maradt orvosok, majdnem középkori módszerekkel....<br />- ha beteg leszel, megdöglesz.... (lehet velem vitba szállni bárkinek bármikor, van egy hosszú listám nevekkel, életekkel)<br />- esélyed csak akkor van bármire, ha elhúzol külföldre, és ott gyógyíttatod magad. (szintén saját tapasztalat, Bécsben zseniális magyar orvosok vannak)<br />- ha beteg vagy, sem te, sem a család, sem a hozzátartozók NEM kapnak felvilágosítást, tájékoztatást. A mitől, miért, hogyan, mit tegyünk kérdésekre a széttárt karok nem válaszok sosem. <br />- Kerüld el messzire a kórházakat. Ha van pénzed, ha van pénzed magánorvosra, magánkórházra, akkor TALÁN van esélyed. Egy hajszállal több mint a szétrohadó kórházakban, de ez sem garancia semmire, viszont kulturáltak a körülmények. (megsúgjam melyik magyar kórház nőgyógyászati osztályán van közös női férfi mosdó a kismamáknak és a látogatóknak ahol én is klassz fertőzést kaptam terhesen?) <br />- voltak ugyan hospice házak, ahol az emberek méltósággal szeretetben családtagjaik között mehettek el, de kegyetlen kormányunk sorra szünteti meg őket, vagy lehetetleníti el működésüket.<br />- ha a család nem óhajt éhezni, el kell menni nyugatra, vagy legalább a civilizációba. Nincs olyan ember, akinek ne lenne barátja, családtagja, aki nem ment volna el az elmúlt x évben. És ez borzasztó, ha belegondolunk.<br />És én most akkor is meg fogok még egy dolgot jegyezni. A nagymamám lába sugarat kapott. Csernobiltól. Igen, a 80-as évekből, attól a Csernobiltól. Emlékszem rendszeresen jött érte a mentő. Leírni, kiejteni sem volt szabad, a szomszédok sem tudták miért hozza viszi egy másik városba a mentő a nagymamát.. Az egyetlen aki sejtette hogy mi történik anya testével, az a nővére volt, egészségügyis Amerikában. Későn érkezett... Ő volt az egyetlen aki utólag megmondta, amikor elküldtük neki, és ő látta a papírjait, zárójelentéseit, eredményeit, hogy már késő bármit is tenni.Elmondta, hogy bizony jelentős szerepet játszhatott Csernobil anyánál is. Ahogy később nálam is. Most ugyan azon technológián alapuló atomerőművet kezdik építeni az ország közepén, Pakson.. Mert Putyinnak, az átkozott világuralomra törő diktátornak kell a hatalom, kell a befolyás Európában, kell a minden, és a kormányunk épp most adja el mindannyiunk életét. Igen, ki merem mondani, mert apám dolgozott az erőmű hűtésén, valamennyire rálát a dolgokra. És ha mi 20 éve nevetgélünk is azon, hogy a komplett pincét a ház alatt atombunkernek építette, az a baj, hogy ma már nem mosolygunk ezen, mert teljesen reális a jövőkép...</p>
<p><br />Nem okolok én egyetlen orvost sem. Nem mondom hogy anyám menthető lett volna. Nem okolom az orvosokat hogy senkinek fogalma nem volt arról, hogy mi történik, és esetleg egy kis csöpögtetett információ jól esett volna. Istennel is megbékéltem az évek alatt, életem legnagyobb csatáját vívtam meg vele... <br />Nekem már csak az az utolsó 2 perc fáj, hiszen senki nem fogta a kezét, amikor elment. Senki nem simogatta az arcát, hanem egyedül maradt egy kórteremben 11 másik haldoklóval. Az fáj, hogy egyedül ment el, és ez 2 percen múlt. Nem akartam volna ott lenni vele. De lett volna, aki igen. Lett volna, aki végig fogta volna a kezét és átsegítette volna az útján. Mosolygott volna rá. Nem tudom hogy félt-e. Nem tudom hogy tudta-e mi történik vele.</p>
<p>Én csak azt láttam az ajtóból visszanézve, ahogy valószínűleg utoljára becsukja a szemét, egyedül...</p>
<p><em>Szerző: Maja Gabriella Mia</em></p>
<p><em>Forrás: Kendő Ereje</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F02%2F14%2F24_ev_923%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F02%2F14%2F24_ev_923%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F02%2F14%2F24_ev_923%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=24 év...."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/02/14/24_ev_923#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/13668794" border="0" /></a><br /></p>
halál
gyász
anya
Maja_Gabriella_Mia
0
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/woman-1006102_1280.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2018/01/25/sara_nenem_a_javasasszony
Sára néném, a javasasszony
2018-01-25T12:52:55+01:00
2018-01-25T12:52:55+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p><span style="font-weight: 400;">Apám népes családba született, ő volt a „ vakarék „ a legkisebb gyerek. Nővérei közül hárman éltek a faluban akiket szerettem. Jó kedélyű asszonyok voltak, közülük Sára nénémet részesítettem előnyben, mert ő és a lánya Róza egy ideig nagyanyámmal és így velünk is együtt laktak. Sára nénémnek három gyereke volt úgy, hogy nem volt férje. Mentségére legyen mondva mindegyiknek ugyanaz volt az apja. Hát, Istenem sok jó széna boglya volt a határban, ahol csősz volt a szerelme. A két fiú nem élt vele, lelencben voltak Öcsödön. Csak a háború után jöttek haza. Ahogy nagyanyám meghalt Sára nénémnek el kellett költözni a Péter bátyám örökségéből, a fél házból. Nem részletezem, lényeg az, hogy férjhez ment a gyerekek nagybátyjához, ő lett öreg sógorom. Vitte Rózát is aki már nagylány volt. Előbb bánkódtam, aztán rájöttem, hogy csak nyertem vele, mert lehetett otthonról lógni hozzájuk, még úgy is ha csak a kútra mentem egy kannával vízért.</span></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/kut.jpg" alt="kut.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Fotó: Digitális képarchívum</p>
<p><span style="font-weight: 400;">Az ártézi kút mellett volt egy nagy beton áteresz a köves út alatt, aminek a másik vége éppen előttük bukkant fel. Ha nem látott senki, ezen a csövön mentem át a túloldalra. A művelet nem volt egyszerű, mert a cső tele volt üvegcserepekkel, pókhálóval, bokáig érő vízzel, amit a folyton folyó kút táplált és csordogált egy érbe. Akkor voltam bajban amikor békával találkoztam, mert az nem nézte hova ugrik amikor megzavartam. Bejutva az udvarra megjelentem a Sára néném látóterében, csak rám nézett és már tudta, hogy hol közlekedtem. Nagyokat nevetve szedte le rólam a pókhálókat. Mindez semmi ahhoz képest, hogy ő volt a falu egyik javasasszonya. Mindenhez értett. Tavasztól őszig szedte a gyógyfüveket és szárította a padláson, amik aztán vászonzacskóban elrendezve lógtak a kamrában.</span></p>
<p><span style="font-weight: 400;"><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/javasasszony.jpg" alt="javasasszony.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-weight: 400;"><span>Fotó: bibliotecadasbruxas.blogspot.com</span></span></p>
<p><span style="font-weight: 400;">Ő volt a környék csontkovácsa. Nem volt olyan rándulás, ficam amit nem tudott meggyógyítani. Az orvos is hozzá küldte a betegeket, hogy „ menj Sára nénémhez, megken és jobban leszel „. A házukkal szemben volt a kocsma, ahol mindig történt valami. Egyik alkalommal kapott az egyik legény egy akkora pofont, hogy kiugrott az álla. Nem kellett messze vinni és mert Sára néném otthon volt, leültette a földre, mögé állt egy erős vászon kendővel amibe betette a fejét. Mire a legény nagyot üvöltve káromkodott egyet, már a helyén is volt az állkapcsa. Ezek a műveletek a ház előtti gangon zajlottak. Egyszer az én bokámat is helyretette, úgy, hogy szemben ültünk egymással. Zsírral kenegette finoman, hogy ne féljek és egy rántással a bokám a helyére került miközben mindketten a földön hemperegtünk, mert én felrúgtam a széket amin ült. Amikor nagyobb lettem sokat mesélt. Nagyon szerette, hogy érdekel a tudománya. Oktatott mi mire jó és, hogy kell megfogni a beteg csontot. Amikor elkerültem a faluból akkor is meglátogattam, ha hazavitt az utam. </span></p>
<p><span style="font-weight: 400;">Családunk nagy mesemondója volt, amit tudni lehetett a falu és a család életéből azt ő tudta. Jó hallgatósága voltam, sok jó sztorink született évek alatt.</span></p>
<p><em><span>Szerző: Kocsis Eszter</span></em></p>
<p><em><span style="font-weight: 400;">Forrás: Kendő Ereje</span></em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F25%2Fsara_nenem_a_javasasszony%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F25%2Fsara_nenem_a_javasasszony%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F25%2Fsara_nenem_a_javasasszony%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Sára néném, a javasasszony"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/01/25/sara_nenem_a_javasasszony#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/13602107" border="0" /></a><br /></p>
kút
csontkovács
javasasszony
családi_történet
Kocsis_Eszter
0
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/kut.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2018/01/23/ki_segit_kinek_155
Ki segít, kinek?
2018-01-23T20:42:29+01:00
2018-01-23T20:42:29+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p>Úgy döntöttem - mivel a Kubatov-listán jó eséllyel mínuszban vagyok már így is - megosztom a nagyobb közönséggel, hogy mi jött ki belőlem arra a sokadik döbbenetre, mikor azt látom, hogy egy szituációról olyanok írnak, akik (azt hiszem) ott sem voltak, de fényképekkel riogatnak és gyűlöletet szítanak. Félelem és rettegés marad a nyomukban. Pedig....</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/bb13c2be-b385-4533-b4d7-781de26bb776.jpeg" alt="bb13c2be-b385-4533-b4d7-781de26bb776.jpeg" class="imgnotext" /></p>
<p>Kár, hogy nem találkoztunk azon az éjszakán, mikor elég sok ember szorult segítségre itt, Tatabányán. Néhányukkal azóta is tartom a kapcsolatot. A helyszínen megjelent politikusokra nem nagyon emlékszem. Kopnak az emlékek.</p>
<p>Azokra viszont emlékszem, akik szintén hoztak élelmiszert és vizet, akik - velem ellentétben - profin kezelték a helyzetet, rutinosan segítettek, mert mi ezt tanultuk a kereszténységtől.</p>
<p>És emlékszem az iraki operatőr családra, akiknek a lázas kisfiuknál kötött ki a fiam kis vonata. Amit szeretetből adott a rászoruló társának.</p>
<p>Meg emlékszem azokra a szír, afgán és kurd férfiakra, akik kivették a kezemből a szemetes zsákot, mert nem tudták nézni, hogy egy kismama hajolgasson.</p>
<p>És emlékszem arra a csokira, amivel az az afgán fiú keresett fel, aki a kezemből kapott először napok óta élelmet és vizet. Azt mondta, nincs mása, csak ezek a csokik, amit most kapott, de ő is akar valamit adni nekem. Azóta is itt van a hűtőmben.</p>
<p>Arra a fiatal lányra is emlékszem, megfogta a karomat és azt mondta, "ha te azt mondod, felszállhatok, akkor veled felszállok, benned bízom", pedig alig egy órája ismertem.</p>
<p>Emlékszem arra a magyar rendőrre, aki azt mondta, hogy beszéljek a csoportban a szír orvosfiúval, neki mondjam el, hogy megállhatnak enni és inni, őket ide kirendelték, de nem akarják őket bántani, de érti, hogy a bicskei történtek után benne nem bíznak.</p>
<p>És emlékszem arra a várandós anyára, akit én az akkor még kis pocakommal elképedve néztem. Hogy bírta ezt a menetet 7 hónaposan?</p>
<p>Emlékszem a síró kisfiúra, aki már nagyon fáradt volt és nagyon fájt a lába.</p>
<p>Emlékszem még arra a forró teára is, ott, a szemerkélő esőben. Tényleg hideg volt, de nem akartam kérni, mert igyon az, aki utána nem tud hazamenni a száraz, meleg, tiszta és biztonságos otthonába. De egyszer csak L. a kezembe nyomta. Azt mondta, az első az enyém, majd hoz magának is. Ő a testvérével érkezett. Rendőr volt. A szülei nyakát elvágták az új rezsim katonái, nővére egy másik körzetben rekedt, de legalább egy testvére itt van.</p>
<p>És emlékszem a takarókra a vállamon, amit a katasztrófavédelmisek hoztak. Súlyos, vastag, át nem ázó, meleg takarók voltak. Akárhányat osztottam ki, egy mindig került a vállamra. Volt, akinek már könyörögtem, hogy ne ázzon meg, én hazamegyek és ruhát cserélek, de ő nem. De mindig csak azt mondták, egy kismama ne ázzon.</p>
<p>Azt hittem, segíteni megyek. Hogy majd én segítek. De csokit kaptam, forró teát kaptam, bizalmat kaptam, az eső elől betakartak. Nem is én segítettem.</p>
<p>Kár, hogy nem futottunk össze, bemutattam volna őket.</p>
<p><em>Szerző: Pető Szabina</em></p>
<p><em>Forrás:Kendő Ereje</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F23%2Fki_segit_kinek_155%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F23%2Fki_segit_kinek_155%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F23%2Fki_segit_kinek_155%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ki segít, kinek?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/01/23/ki_segit_kinek_155#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/13598487" border="0" /></a><br /></p>
menekült
menekülés
várandós
Pető_Szabina
0
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/bb13c2be-b385-4533-b4d7-781de26bb776.jpeg
https://kendoereje.blog.hu/2018/01/23/veres_kard_vagy_erzo_ember
Véres kard, vagy érző ember?
2018-01-23T20:34:48+01:00
2018-01-23T20:34:48+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p>Gyerekkoromban hetente mentem valami versenyre. Küldtek. Mert jó voltam. Okos, kitartó, szorgalmas. Cuki is, persze. Bármiben. A végletekig terhelhető. És mindig hoztam a díjat is. Lehetett lengetni. Megdicsértek érte. Fejsimogatás, körbekürtölés, babér-aratás. Csináltam. Elvárássá vált. Nem értettem, hogy miért nem veszik észre a mértéktelenséget. Nem értettem, miért kell nekem éjjel 11-kor faliújságot szerkeszteni. Nem értettem, hogy miért nem sajnálnak. Nem sajnáltak. Nem vették észre a kisembert, csak a körbehordozható teljesítményt. Aztán belázadtam, mint mindig. Ez az első jó sokáig tartott, és nagy tétje volt: más elvárásai - elképzelései szerint ugrálok csicskaként életem végéig, vagy végre hajlandó vagyok megkeresni-megcsinálni magam. Nem könnyű az ilyet felismerni gyerekként, és nem könnyű kitörni belőle, főleg, ha folyamatos ováció vesz körül.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/452fc958-fa61-43f0-930c-bdeb7dc34403.jpeg" alt="452fc958-fa61-43f0-930c-bdeb7dc34403.jpeg" class="imgnotext open-in-modal" /><br />Mindig ez az agyig felszívott küzdelmi lendület jut eszembe egy-egy körbehordozott gyerekteljesítmény láttán. Főleg, ha hetente fordul elő. Hogy álljatok le. Álljatok már le. Hagyjátok már békén őket. Játszátok itt a kis bugyuta bemutatósdit egymásnak, igazolni próbálva saját szürke hétköznapiságotokat, sivár napjaitokat, fantáziátlan életeteket; betakarózva a "büszke vagyok" és az "ő az én életem" mondatokba, begyűjtve a félirigy elismeréseket a szomszédtól meg a kollégától, naná, bezzeg őneki nincs ilyen gyereke - ez merő önzés, agresszív és gusztustalan önigazolósdi, aminek semmi köze a gyerekedhez vagy a tanítványodhoz, ez nem neki jó, ez nem róla szól, hanem rólad, a kisemberről, aki a saját teljesítményére sosem számíthat, azt sosem tudja körbehordozni, ezért kiszipolyozza a másikat. <br />Emlékszem erre az állapotra. NEM JÓ a gyereknek. Rosszat teszel vele, büszke anyuka, büszke tanár. Mert ő játszani akar. Magát felfedezni. A saját motivációját megtapasztalni. Saját korlátait megállapítani. Tudja, hogy mi érdekli, ha hagyod. Tudja, hogy nem kell mindenért versenybe szállni. Pontosan tudja, hogy a versenyes történet nem róla szól, ő csak egy eszköz, a körbehordozott véres kard, felnőttek nyomorult életének kicsi-pici kompenzációja, tárgyiasított pszeudo-önbecsülés, de még egy darabig csinálja majd, mert szeret. Téged, aki felhasználja. <br />Aztán ha tényleg van esze, és nem vált betanított droiddá, majd fellázad. Nekem a történet innentől izgalmas és szerethető. Addig max nevetséges.</p>
<p><em>Szerző: Varga Netti</em></p>
<p><em>Forrás: Kendő Ereje</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F23%2Fveres_kard_vagy_erzo_ember%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F23%2Fveres_kard_vagy_erzo_ember%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F23%2Fveres_kard_vagy_erzo_ember%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Véres kard, vagy érző ember?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/01/23/veres_kard_vagy_erzo_ember#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/13598473" border="0" /></a><br /></p>
oktatás
szabadság
Varga_Netti
0
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/452fc958-fa61-43f0-930c-bdeb7dc34403.jpeg
https://kendoereje.blog.hu/2018/01/22/a_megatalkodott_anya
A megátalkodott anya
2018-01-22T12:25:39+01:00
2018-01-22T12:25:39+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p><span>Az elmúlt 1 órámat azzal töltöttem, hogy teljesen feleslegesen papoltam a gyereknek arról, hogy ha tegnap 39 fokos láza volt, és bár most úgy tűnik kutya baja, egészen biztosan nem mehet ki a hóba a kutyákkal fetrengeni...</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/dogs-playing-20655_1280.jpg" alt="dogs-playing-20655_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span>Fotó: Pixabay</span></p>
<p><span>Éppen a gyereknevelési elveimen gondolkodtam, mely szerint soha, semmilyen körülmények között nem ütünk meg gyereket, amikor hirtelen viszketni kezdett a tenyerem, hogy akkor talán anyailag verjünk le neki egy sallert, azt talán megérti... </span><br /><span>Ekkor úgy döntött</span><span class="text_exposed_show">em, apám ezzel már biztos megküzdött amikor én voltam gyerek, én élek, küzdjön vele ő, úgyhogy a gyereket a nagyapjára hagytam, és átjöttem a szomszédba házat építeni egy fél órára.<span> </span></span></p>
<p><span class="text_exposed_show"><br />Gondoltam javítok a csempevésési technikámon a hátralévő 5 m2-re, amikor eszembe jutott hogy az ujjam kalapálása helyett valami egészen mást fogok csinálni.<span> </span><br />Itt ez az ajtó. Használatra alkalmatlan, a falnak van csak támasztva, várja a konténert hogy eljusson vele az örök vadászmezőkre.<span> </span><br />Meg itt ez a meredek lépcső...<br />Szóval mi lenne, ha???<br />Baxxxmeg, és full rátettem a lépcsőre az ajtót és ráültem, hogy majd mekkora királyság lesz vele lecsúszni.<span> </span><br />Azt, az apróságot nem vettem figyelembe, hogy az ajtó felülete teljesen sima, rajtam pedig egy szöszmöszmedvenadrág van. Így a 2 méteres ajtón lecsúszva fejjel előre kettőt bukfencezve a betonlépcsőn lejutottam az ereszcsatornához.<span> </span><br />Mondjuk terveimben nem teljesen ez szerepelt. </span></p>
<p><span class="text_exposed_show">De legalább tudom, hogy a kilincset a produkció előtt a következő körben le fogom szerelni...<br />Kicsit ráestem a jobb csuklómra. Ha délután is ennyire fogok zokogni a fájdalomtól bevisz valaki az ügyeletre, egy röntgenre? </span></p>
<p><span class="text_exposed_show">(Meg közben kitalálunk valami hihetőbb sztorit)<span> </span><br />Puszi!</span></p>
<p style="text-align: left;"><em><span class="text_exposed_show">Szerző: Maja Gabriella Mia</span></em></p>
<p style="text-align: left;"><em><span class="text_exposed_show">Forrás: Kendő Ereje</span></em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F22%2Fa_megatalkodott_anya%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F22%2Fa_megatalkodott_anya%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F22%2Fa_megatalkodott_anya%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A megátalkodott anya"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/01/22/a_megatalkodott_anya#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/13594501" border="0" /></a><br /></p>
humor
gyereknevelés
Maja_Gabriella_Mia
0
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/dogs-playing-20655_1280.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2018/01/17/borbelyok
Borbélyok
2018-01-17T13:30:00+01:00
2018-01-17T13:30:00+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p><span style="font-weight: 400;"></span><span style="font-weight: 400;">A rokonságban még egy kedvencem volt, Száraz sógorom a borbély, Mariska néném, apám nővérének a férje. Náluk voltam legtöbbet, mert a mögöttünk lévő házban laktak. Takaros kis ház volt az övék, sok szép virággal és az elengedhetetlen borbélyműhellyel. Még nem voltam iskolás, amikor vagy átszöktem, vagy apámmal átmentem és hallgattam a felnőttek beszélgetését. Sokszor produkáltam magam, versmondással vagy apámmal összejátszva olvasási tudományommal. Otthon megtanultam a friss újságból egy szöveget és azt mondtuk, hogy tudok olvasni, a férfiak ámuldoztak mi pedig jót nevettünk.</span></p>
<p><span style="font-weight: 400;"><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/barber-1017457_1280.jpg" alt="barber-1017457_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-weight: 400;">Fotó: Pixabay </span></p>
<p><span style="font-weight: 400;">Az volt akkoriban a szokás, hogy a férfiak az egész héten nőtt szakállukat jöttek leborotváltatni. Nem mindenkinek volt otthon borotvakése, vagy nem akart vele bíbelődni. Egyébként is a borbélyműhely volt a falu hírforrása. Itt mindenről hallott az ember, akár a falu életéről akár a világ folyásáról. Sógoromnak volt nagy kerek fali tükre, a tükör előtt forgószéke, fejtámlával a borotválkozáshoz. A fejtámla mögött volt egy kampó azon lógott egy széles fenő szíj. Minden borotválás előtt ezen megfente a borotvakést, olyan villámgyorsan, hogy alig lehetett látni, ahogy oda-vissza huzigálta. Akkor volt jó éles, ha egy nyisszantással elvágta a hajszálat. Ezt a műveletet követte a pamacsolás, nyakba akasztott fehér kendő védte az amúgy nem egészen tiszta munkásruhát! Ott álltam a háta mögött és nagy nevetések között én is kaptam a szappanhabból. Szemügyre vettem a tükör előtti pultot ahol olyan mennyiségben volt olló, borotva, fésű, szappan, timsó az esetleges vérzés elállításához, amit máshol sohasem láttam. </span></p>
<p><span style="font-weight: 400;"><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/borotva.jpg" alt="borotva.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-weight: 400;">Fotó: Pixabay</span></p>
<p><span style="font-weight: 400;">Itt senki sem sietett, ráérősen beszélgettek a férfiak, az egész heti fáradságot itt igyekeztek társaságban eloszlatni. Itt lehetett hallani, hogy a 40-es években ki kapott behívót a faluban, vagy azt, amikor 39-ben nyári mezőgazdasági munkára toborozták az embereket Németországba. Itt én is mindig friss hírekhez jutottam, amit aztán nagyanyám ágya előtt üldögélve az ovális gyékény lelépőn továbbadtam. </span></p>
<p><span style="font-weight: 400;">Amikor 40-ben visszacsatolták Erdélyt, eladták a házat és visszaköltöztek sógorom szülővárosába, Szatmárnémetibe. Nem sok borbély maradt a faluban, amikor ők elköltöztek a „ kétszer borbély” vette át a vendégkört. </span></p>
<p><span style="font-weight: 400;">Velünk majdnem szemben lakott és Borbély volt a neve is. Ő már az utcára nyíló üzletet alakított ki a házánál, sokáig ott dolgozott. </span></p>
<p><em><span style="font-weight: 400;">Szerző: Kocsis Eszter</span></em></p>
<p><em><span style="font-weight: 400;">Forrás: Kendő Ereje</span></em></p>
<div class="frame">
<p>Sorozatunkban Kocsis Eszter saját emlékei alapján régi, főleg paraszti szakmákról, mesterségekről, tevékenységekről mesél.</p>
<p>Eszter 1934-ben született Geszten, most Szolnokon él.</p>
<p>Saját blogot is vezet, amelynek elérhetősége: esztermami.blog.hu</p>
<p>Fogadjátok akkora szeretettel a történeteit, amekkorával előadja.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/kocsis_eszter.jpg" alt="kocsis_eszter.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><span>Kedves Kendősök! </span></p>
<p><span>Nagyon örülök, hogy Brigitta rám talált és megoszthatom általa régi emlékeimet, amiket régóta gyűjtögettem a fiókomban és néha megosztottam belőle. Sokan olvasták a blogomat, amelynek elérhetősége: esztermami.blog.hu, amiben felöleltem az elmúlt század jelentős részét. </span></p>
<p><span>Szeretek írni olyan dolgokról, ami lassan feledésbe merül. Nagy része saját élményem, hisz minden lében kanál gyerek voltam. Talán ezért maradtam meg. </span></p>
<p><span>Köszönöm mindenkinek aki olvassa és megosztja! Szeretettel: Kocsis Eszter</span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F17%2Fborbelyok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F17%2Fborbelyok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F17%2Fborbelyok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Borbélyok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/01/17/borbelyok#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/13580069" border="0" /></a><br /></p>
emlékek
Geszt
Kocsis_Eszter
régi_szakmák
0
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/barber-1017457_1280.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2018/01/16/kovacsok_221
Kovácsok
2018-01-16T13:11:36+01:00
2018-01-16T13:11:36+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p><span style="font-weight: 400;">Az én gyerekkoromban még sok mesterember volt a faluban, ezek közül néhányat én is közelről ismertem. Olyan, minden lében kanál gyerek voltam, akinek mindent tudni, ismerni kellett. Nagyban hátráltatott a megismerésben, hogy mivel lány voltam és ott ólálkodtam valahol, nemes egyszerűséggel elhajtottak a közelből. </span></p>
<p><span style="font-weight: 400;">Sokszor a ragadványnevek is a mesterségekből alakultak ki. Néhány mesterséget, amiket közelebbről ismertem, megemlítenék. A velünk szemben lévő oldalon volt egy kovács Bagdi Sándor, néhányszor jártam ugyan náluk, de a műhelybe nem engedtek be. A kovács fia, Sanyi is ott dolgozott a műhelyben. Nálunk a háború után lakott egy család a Péter bátyámék lakrészében, aki hentes volt Bíró Józsefnek hívták. A lányuknak Sanyi udvarolt. Amikor jött, mindig hozott a selyemcukrot a Bugyi néni boltjából. Igyekeztem ilyenkor a közelükben lenni, úgy tudtak távol tartani, ha kaptam én is a cukorból. A háború után összeszedték a fiúk a szétszórt lőszer hüvelyeket és abból, aki ügyes volt sok mindent csinált. Sanyi az ügyesek közzé tartozott és egyszer készített a sárgaréz hüvelyből olyan művészi gyűrűt a lánynak, hogy még most is emlékszem rá. Kis apró virágok fogtak körbe egy piros követ, csillogott mintha arany lenne. Mindenki a csodájára járt olyan szép volt. Hamar elköltöztek a faluból és ebből a szerelemből nem lett további kapcsolat. A kovácsműhelybe nem engedtek be, a kapu be volt csukva, ide csak céllal lehetett bemenni. Kocsiszerszámokat készítettek inkább és kevesebb ló patkolással foglalkoztak.</span></p>
<p><span style="font-weight: 400;">A falu végén, közel hozzánk volt egy másik kovácsműhely. Sokkal jobb hely volt, mint a Bagdi kovácsé. A szalontai út és a házak melletti út szögletében az utcán lehetett várakozni, ha valaki lovat vitt patkolni. Ide sokszor elmentem a fiú barátokkal, számat tátani. Azt hiszem Peer Gyula a kovács szerette a gyerekeket, sohasem zavart el bennünket. Nagyon jó műhelye volt, két hatalmas üllő, mellette fakád tele vízzel, fújtató a falon, ott izzította a vasat.</span></p>
<p><span style="font-weight: 400;"><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/kovacs.jpg" alt="kovacs.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-weight: 400;">Fotó: Pixabay</span></p>
<p><span style="font-weight: 400;">A falra akasztva mindenféle szerszám, fogók, kalapácsok, lapos fogók, vésők. Állandóan rend volt a szerszámok közt, ha valamire szükség volt munka közben, tudta, hogy hova kell nyúlni. Ha nem lány vagyok biztosan valami hasonló mesterséget választottam volna, annyira tetszett. Az inasok kezelték a fújtatót, néha nekünk is megengedték, hogy pumpáljuk a lábunkkal, jó móka volt. Ők izzították a vasat és az öreg munkálta meg az üllőn és mártotta a vízbe edzeni. Mindenféle szerszámokat csinált és patkót is. Azt hallottam, hogy a legjobb patkoló kovács a faluban. Amikor patkolt az mindig az utcán zajlott, ott is volt egy üllő arra tették fel a ló lábát, amihez legalább két ember kellett. Melegen tette rá a patkót, mert érezni lehetett az égett köröm szagát, ahogy kész volt vihette is a gazda a lovat. Előfordult, hogy valamelyik ló lesántult munka közben, azt is a kovács gyógyította meg. </span></p>
<p><span style="font-weight: 400;"><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/kovacslo.jpg" alt="kovacslo.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span style="font-weight: 400;">Fotó: Pixabay</span></p>
<p><span style="font-weight: 400;">A fal mellé támasztva sorakoztak a kocsikerekek, amire ráfot kellett húzni, lefektették a földre és ketten két helyen egyszerre ütötték, hogy szoruljon a ráf, le ne essen menetközben. A faluban akkor négy kovács dolgozott, de a többi helyen sajnos nem jártam.</span></p>
<p><em><span style="font-weight: 400;">Szerző: Kocsis Eszter</span></em></p>
<p><em><span style="font-weight: 400;">Forrás: Kendő Ereje</span></em></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F16%2Fkovacsok_221%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F16%2Fkovacsok_221%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F16%2Fkovacsok_221%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kovácsok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/01/16/kovacsok_221#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/13579959" border="0" /></a><br /></p>
emlékek
Geszt
Kocsis_Eszter
kovács_mesterség
0
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/kovacs.jpg
https://kendoereje.blog.hu/2018/01/12/tiltakozunk_az_iskolak_szamara_eloirt_honvedelmi_intezkedesi_terv_hit_ellen
Tiltakozunk az iskolák számára előírt Honvédelmi Intézkedési Terv ( HIT ) ellen!
2018-01-12T15:19:45+01:00
2018-01-12T15:19:45+01:00
Kendő ereje
https://blog.hu/user/1153650
<p>December legvégén tájékoztatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma az óvodákat és iskolákat, hogy júniusig készítsenek Honvédelmi Intézkedési Tervet (HIT). Ebben részletesen ki kellene dolgozniuk, hogy egy esetleges terrortámadás alkalmával milyen intézkedésekkel gondoskodnának a vészhelyzet kezeléséről.Többek közt:</p>
<blockquote>
<p>"A HIT alapján kell meghatározni a riasztás-értesítési feladatok végrehajtását, az abban érintettek meghatározott helyen és időn belüli rendelkezésre állását, a készenléti szolgálatba lépés, a honvédelmi feladat vagy a válságkezelés katonai feladati támogatásának feltételeit”.</p>
</blockquote>
<p>A régi időkből ismert riadóláncot kell szervezni, abba belevonva a szülőket és gyerekeket egyaránt. Leltárba kell venni az intézményben található vegyszereket, élelmiszereket, s ezek biztonságba helyezésének mikéntjét is ki kell dolgozni.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/20161027hany-gyereknek-kell-meg-meghalnia.jpg" alt="20161027hany-gyereknek-kell-meg-meghalnia.jpg" class="imgnotext" />Fotó: Thinkstock</p>
<p>Számunkra már önmagában az is elfogadhatatlan, hogy mindenféle honvédelmi/katasztrófavédelmi tudás és tapasztalat nélküli pedagógusoktól várják el, hogy egy meglehetősen nagy felkészültséget igénylő feladatot végezzenek el. Azt viszont már teljességgel elfogadhatatlannak találjuk, hogy gyermekeinket mindebben részessé tegyék! Egy ilyen terv részletes elkészítése során óhatatlan, hogy a gyerekekkel beszéljenek arról, hogy miért van erre szükség. (Véleményünk szerint azonban nincs is!) Ezzel pedig mindenképpen félelmet és szorongást váltanak ki belőlük, ami ellen szülőként, nagyszülőként, gyermekekkel foglalkozó pedagógusokként határozottan TILTAKOZUNK!</p>
<p>Az óvodás és kisiskolás korban az egészséges lelki fejlődéshez elengedhetetlen a biztonságérzet, a felnőttek iránti bizalom. Ezekben az években állandó fenyegetettséggel riogatni EMBERTELENSÉG, sőt BÁNTALMAZÁS.</p>
<p>Követeljük, hogy a minisztérium mielőbb vonja vissza a HIT elkészítési kötelezettséget az iskolák és óvodák tekintetében!<br />A terrorveszély elhárítását, a terrorcselekmények miatti személy- és vagyonvédelmi intézkedésekkel pedig az erre létrehozott "intézményeket" bízza meg, ne pedig azokat az embereket, akikre mi, szülők és nagyszülők gyermekeink, unokáink szellemi épülését bíztuk!</p>
<p><em>Forrás: Kendő Ereje</em></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F12%2Ftiltakozunk_az_iskolak_szamara_eloirt_honvedelmi_intezkedesi_terv_hit_ellen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F12%2Ftiltakozunk_az_iskolak_szamara_eloirt_honvedelmi_intezkedesi_terv_hit_ellen%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkendoereje.blog.hu%2F2018%2F01%2F12%2Ftiltakozunk_az_iskolak_szamara_eloirt_honvedelmi_intezkedesi_terv_hit_ellen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tiltakozunk az iskolák számára előírt Honvédelmi Intézkedési Terv ( HIT ) ellen!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kendoereje.blog.hu/2018/01/12/tiltakozunk_az_iskolak_szamara_eloirt_honvedelmi_intezkedesi_terv_hit_ellen#comments"><img class="item_ctp" src="https://kendoereje.blog.hu/rss/image/post/id/13559947" border="0" /></a><br /></p>
tiltakozás
bojkott_HIT_ellen
0
A Kendő Ereje
https://kendoereje.blog.hu
https://m.blog.hu/ke/kendoereje/image/20161027hany-gyereknek-kell-meg-meghalnia.jpg