Amikor, még nem lehetett a „kütyün„ őrizgetni az emlékeket, akkor a lányoknak emlékkönyve volt.
Kicsit naplóként szolgált, vagy ha nem, akkor is szigorúan titkos könyv volt, nem illett a kicsiknek, de a szülőknek sem a nagylányok könyvét megkaparintva, elolvasni a tartalmát. Kimondottan lányos…
A rokonságban még egy kedvencem volt, Száraz sógorom a borbély, Mariska néném, apám nővérének a férje. Náluk voltam legtöbbet, mert a mögöttünk lévő házban laktak. Takaros kis ház volt az övék, sok szép virággal és az elengedhetetlen borbélyműhellyel. Még nem voltam iskolás, amikor vagy átszöktem,…
Az én gyerekkoromban még sok mesterember volt a faluban, ezek közül néhányat én is közelről ismertem. Olyan, minden lében kanál gyerek voltam, akinek mindent tudni, ismerni kellett. Nagyban hátráltatott a megismerésben, hogy mivel lány voltam és ott ólálkodtam valahol, nemes egyszerűséggel…
A faluban sok cipész volt, akik közt akadt olyan is, aki új cipőt csinált méretre. Ez az ember már nem egyszerűen suszter volt, hanem csizmadia. A falusi emberek ha egy kicsit tehetősebbek voltak csizmában jártak. Az sem volt mindegy, hogy milyen volt a csizma szára nem holmi roggyant szárú, hanem…
