Van egy kolléganőm. Aprócska, zárkózott teremtés. Ritkán szól, nem panaszkodik, valami mélységes fájdalom és megalázottság ül az egész lényén, amitől még kisebbnek, még esendőbbnek tűnik.
Már jócskán benne jártunk az őszben, hűvösek voltak a napok, mikor feltűnt, hogy ő még mindig egy szál…