Cipészek.

By: Kendő ereje 2018. jan 08.

A faluban sok cipész volt, akik közt akadt olyan is, aki új cipőt csinált méretre. Ez az ember már nem egyszerűen suszter volt, hanem csizmadia. A falusi emberek ha egy kicsit tehetősebbek voltak csizmában jártak. Az sem volt mindegy, hogy milyen volt a csizma szára nem holmi roggyant szárú, hanem az igazi az volt, amelyiknek kemény szára volt tükör fényesre suvikszolva. Ezeket csak jeles napokon viselték, templomba járni, lakodalomkor vagy temetésen.

Kép: Sulinet

Nálam a pálmát Bagdi sógorom cipész mestersége vitte el. Leginkább azért szerettem hozzá vinni a beteg cipőimet, mert nagyon kedélyes volt, nagyokat nevetett, olyankor kilátszott mind a 32 ezüst foga. Sokszor megfordultam náluk, olyankor Zsuzsa néném, apám nővére megkínált valamilyen finomsággal. Amíg sógorom javította a cipőmet, én álltam a háta mögött és figyeltem. Egész műhelye az üveges verandán egy különleges asztalból állt, amin kis fakkokban mindennek megvolt a helye. Madzag a varráshoz, szurok a madzaghoz, hozzá a szurkáláshoz ár, vasszög, faszög, kis patkó és flekk a cipő sarokhoz.

Kép: jozsefvaros.hu

Az én cipőmre is ezek valamelyike került sokszor, mert a csúszkálás megette még a vasat is. Álltam sógorom háta mögött és néztem, ahogy telerakja a száját sorban, apró faszegekkel miközben nevet, vagy legalább is beszél. Rátette kaptafára a cipőt, kezébe vette a különleges kalapácsot aminek egyik felével ütni lehetett a szöget, a másik végével pedig a félre sikerült munkát korrigálva ki lehetett húzni. Boszorkányos gyorsasággal kapkodta ki a szájából a faszöget és egy ütéssel verte be a cipő talpába. Néha sor került a talpalásra, ami kibírt egy telet. Akkor még a talp is bőrből készült, műanyagnak híre-hamva sem volt. A flekkhez öt kis vas szög kellett, és már szaladhattam is vele haza, útközben kipróbálva a jégen.