- De rég láttalak, merre jártál? - kérdem a buszra várva régi ismerősömtől.
- Én is épp a napokban gondoltam rád - feleli -, hiszen régebben gyakran összefutottunk. De hát három éve elköltöztem a város másik végébe.
- Miért?
- A férjem után meghalt az anyukám is. Megörököltem a kis egyszobás lakását. Odaköltöztem, mert özvegyen egyedül, nyugdíjasként könnyebb eltartani az egyszobásat. Az itteni kétszobás lakásomat meg kiadtam. A lakbérből jut orvosra, gyógyszerre. Már háromszor műtöttek. Most is a kórházból jövök, vért vettek, mert megint műteni kell, a legutóbbi csípőműtétem nem sikerült. Sokba fog kerülni ez a műtét is.
- Magányosan bizony nehéz az élet - mondom.
- Magányos azért nem vagyok. Összejöttem egy jó karban lévő hetvenévessel. Jó tíz évvel idősebb, mint én, de hát ez nem számít. Hetente kétszer eljön hozzám. Együtt bevásárolunk, főzök. Szereti a jó házi kosztot. Ő is özvegy. Télen többször jön, most is azért rohanok, hogy hazaérjek, mire megjön. Tavasztól késő őszig sok a dolga. Nagy szőlője, gyümölcsöse van, az ad bőven munkát neki. Én meg ugye, ilyen mozgássérülten, nem tudok segíteni neki. Illetve az a segítség, hogy főzök rá. Meg hát beszélgetünk, együtt nézzük a tévét. Néha színházba megyünk, neki van autója, elvisz. Rendes ember. Nem iszik, nem dohányzik.
- Miért nem költöztök össze?
- Én már soha többé nem költözök össze senkivel! Emlékszel, már volt két férjem. Mindkettő súlyos, hosszan tartó betegségben szenvedett, majd meghalt. Rengeteget szenvedtem, fáradtam velük. A másodikat is évekig ápoltam, aztán amikor meghalt, jöttek az előző házasságából való gyerekei, s vittek mindent. Még jó, hogy a lakás az én nevemen volt, azt nem vihették. De övék lett a nyaraló, az autó, sok minden. El is határoztam, hogy még egyszer nem hagyom magam kisemmizni.
Így most nem lesz vita, mert nem költözünk össze. Jobb is így. Jobban tudunk örülni egymásnak, amikor megjön vagy nyáron én kimegyek hozzá.
Majd amikor megműtenek, pár napig, amíg kell, itt lesz velem. Tud főzni ő is, meg takarítani. Aztán visszaáll majd a rend, eltelik a hétvége hazamegy. Én meg találkozgatok a barátnőimmel.
- Te se menj férjhez, meg ne is költözz össze senkivel! - szól rám erőteljesen, aztán felkapaszkodik a buszra.
Én is követem, de hátrasodródom, még látom, hogy pár perc múlva a piacnál lekászálódik.
Szerző: Madarász Anna
Forrás: Kendő Ereje
Fotó: hungarocamion.hu
