Létrehoztam egy olyan rovatot, hogy mindennapi jó cselekedet, és ellentétét a napi bunkóság címen.
Idevárom azokat az olvasók által megélt történeteket, amiket szívesen megosztanátok a nagyközönséggel.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy az első bunkóság bejegyzést én fogom posztolni. De ekkora pofátlanság mellett már nem tudok elmenni szó nélkül! Az már szinte megszokott, hogy a kormány, az, akinek a dolga lenne a szociális érzékenység és ellátás, az, aki beszedi erre a célra is a munkavállalóktól az adókat, olyan nagy ívben tojja le, ahogyan csak tudja. A szervezeteket, alapítványokat, egyesületeket, egyházakat sem támogatja, így mára szinte teljes mértékben jóindulatú, adakozó, civil, (nem pejoratív értelemben, de) amatőr önkéntesek kezébe került ez az "ágazat".
De az, hogy valaki, aki nem rászoruló, csak "élelmes, ügyeskedő, leleményes" is visszaéljen a jó érzésűek segítőkészségével, az nálam most nagyon kiverte a biztosítékot!
Fotó: Népszava, Molnár Ádám
Nevesítem: a Szabadfogas akcióról beszélek.
Ezt írta a Népszava:
Még csak szombaton indult el - külföldi mintára - a Szabadfogas mozgalom Budapesten, hétfő reggelre már országossá nőtte ki magát: több mint száz helyen állítottak fel szabadfogasokat, számuk folyamatosan emelkedik. A civil kezdeményezés célja, hogy a fagyos időben segítsen azokon az embereken, akik az utcán élnek.
A Vígszínház előtt vasárnapra egész halom ruha gyűlt össze, hétfő délután már sajnos kisebb-nagyobb incidensek is történtek a színház előtt.
A színház előtt kisebb dulakodás is kialakult, csak a közterület-felügyelet, illetve a rendőrök megjelenése után csillapodtak az indulatok. A ruhaneműkre késő délután is egyenruhások vigyáztak. A hatalmas halom azonban addigra eltűnt.
Igen valóban szervezetlennek tűnik a kezdeményezés, hisz nem állítottak minden fogas mellé egy biztonsági őrt.
És igaz, ha csak egy éjszakát is a szabadban tölt a ruha, ha megázik, tönkremegy.
És igen, lehet az Oltalom, vagy más ezzel foglalkozó alapítványnak átadva, akik rendelkeznek szervező gárdával, bizonyos mennyiségű raktár helyiséggel, infrastruktúrával, helyismerettel, sokkal jobb helyen lennének ezek a kabátok.
De ez egy bunkó tolvajt sem hatalmaz fel arra, hogy elvigye, eladja bárkinek, a rászorulóknak kitett kabátokat!
A pofátlanságnak is van határa! Vagy nincs, mert ekkora bunkóság, az már határtalan!
Nyáron volt egy éve, hogy a Keleti pályaudvaron megfigyelhettem, hogyan rabolják le menekültnek kinéző, de magyar emberek az adományokat. Szervezetten, csíkos szatyrokba töltve adták kézről kézre a szajrét. Arról lehetett megismerni őket, hogy addig ameddig a menekült egyet vett mindenből, addig a feketézők tucatjával. Nem féltem belemenni olyan helyzetekbe, hogy elzavarjam azt, akit tudtam. Fotósorozatot is készítettem az eseményekről, de a másik telefonom memóriájával az is odalett.
És most megismétlődik! Csodálkozhat-e bárki is, hogy mi, segítők néha besokallunk, elfáradunk?
Akinek van felesleges meleg takarója, kabátja, ágymatraca, az írjon a feherkendo@gmail.com-ra, és Tóth Katához közvetítem. Történeteket is várok, remélem több jó hírt küldtök, mint rosszat!
Szerző: Sándorné Kósa Brigitta
Forrás: Kendő Ereje
