2018. 08. 24.- én nem a horgászoktól és az alacsony vízszint miatt, a partra kilátogató családoktól lett népes az amúgy csendes tököli Duna-part, hanem, attól a 9 erős, marcona roncskutatótól, akik teljes “harci” felszerelésben, vödrökkel, lapátokkal megjelentek a HM Hadtörténeti Intézet, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és a Magyar Roncskutató Egyesülettől. Ugyanis őket értesítettem 10 nappal ezelőtt, az újabb leletemről.
Akkoriban elég rossz lelkiállapotban voltam, szükségem volt a magányra, a természetre, a csendre, a kikapcsolódásra.
Gondoltam kisétálok a Dunához és megnézem alacsony vízállásnál ismét azt a helyet, ahol pontosan 5 éve megtaláltam ezt:
Ezt láttam meg 5 éve a vízben
Ilyen volt, amikor kiemeltem
Egy repülőgép szárnyborítás két darabját. Az egyiket még aznap, a másik -nagyobbat- következő nap sikerült kiemelnem. Féltem, hogyha ezt gyorsan nem teszem meg, már nem lesz mit azonosítani. A kisebbik darabon több helyen jól látható az alapanyag ALCLAD 24 S-T gyári felirata. Ezüst és szürke festés maradt felismerhető. A nagyobbik egység (kb. 150 cm ) talán egy belépőél maradványa, az alsó részén ezüst festéssel, és a pereménél vászon maradványokkal. Erről itt számoltam be:
Nagyon régen keresték többen is, azt az 1944. 07. 30.-án lezuhant amerikai bombázót, ami Tököl mellett a Dunába csapódott. Most egy kb 4-5 méteres szárnydarabot, motorrögzítési csomóponttal láttam meg az alacsony vízállású Dunában.
Ez volt az a darab, amit megláttam, idén augusztus közepén.
Majd sorban a többi. Az 5 évvel ezelőtti helyszíntől kb. 2 kilométerre.
Tudtam, hogy erre kell lennie, mert 5 éve már megtaláltam a szárnylemez két darabját.
Az alacsony vízállás a barátom lett.
Pedig fémkeresőm sem volt.
Katonák keresik, emelik a roncsokat
Elég "piszkos" meló.
A meleg nem könnyítette a munkát.
Érdeklődők is gyűltek.
Ez jó mulatság, férfimunka volt.
Büszke vagyok magamra, és remélem, ami eddig a hobbim volt most fog kamatozni. Sokan furcsa figurának tartanak, amiért a II. világháborús történetek, dolgok érdekelnek. Rengeteget olvasok róluk, gyűjtök relikviákat, tagja vagyok hagyományőrző vitéz csoportnak, imádom a harci eszközöket makettezni. Igazából, időnként én is időutazónak érzem magam, mint aki rossz helyen, vagy rossz időben van. Vagy lehet ez a sorsfeladatom? Előző életem tudását, így kell megosztanom a ma emberével?
Sikerült kiderítenem, hogy a vízben hol van még a gép többi része, amit a szakemberek most felmérnek. Remélem hamarosan az is a szárazon lesz.
A szolnoki RepTár múzeum itt számol be a leletről.
Szerző: Szilágyi Tibor
Fotók: Szilágyi Tibor
Forrás: Kendő Ereje