Meghalt, beteg, nyomorog, meg fog halni.
Fiatal volt, szép volt, tehetséges volt, vidám volt, ember volt.
Vagy idős volt, már nem volt szép, látszólag semmi különleges nem volt benne, de csak ő tudta így fogni a fakanalat, gyönyörű volt a mosolya. Ember volt. Mindenki szerethető valamiért. Mindenkit szerettek valamiért. A szeméért. A humoráért. A hangjáért. Önmagáért.
Akkor tudod elviselni ezeket a rémes híreket, a determinációnak tűnő végszavakat, az akár igazságtalannak tetsző sorsokat, ha megérik benned az "érett és tűnődő kevés szavú alázat" egy másfajta igazságról.
Ha bízol-hiszel abban, hogy a végső elrendező elv mindig rend-szerű, mindig értelemmel bír, és soha nem esetleges. Ha elfogadod, hogy emberként nem látunk bele teljesen, mit miért kell átélni és megtapasztalni.
Ha tudomásul veszed, hogy a mindent-mozgató nem antropomorf, és nem emberi törvények szerint működik.
Ha elfogadod, hogy emberként csak kicsi krumplik vagyunk.
Egyébként elviselhetetlen lenne.
Szerző: Varga Netti
Forrás: Kendő Ereje