A fidesz aklát odahagyó nagy és kisemberekkel kapcsolatos hozzáállás kérdése szemmel láthatóan sokak számára kemény dió. Nos hát: minél hosszabb ideig melegedett valaki abban az akolban, annál nehezebben hihető az, hogy ő maga semmit nem tudott, látott, értett. S jól látható az is, hogy a kiábrándulás, a megvilágosodás ezeknél az embereknél kivétel nélkül csakis akkor következik be - meglehet átmenetileg - amikor az ő szűken vett fészkükbe belepiszkít ez a rendszer.
Van tehát velük kapcsolatban egy kemény morális ítélet, amit én megértek. A fidesz kiábrándultjaihoz való hozzáállás másik véglete az ő kritikátlan halálra szeretésük. Részben jólelkűségből, részben politikai számításból. S én ezt a hozzáállást is értem és megértem.
S most könnyű lenne azt írni, hogy az igazság, a helyes hozzáállás középen van. S lehet hogy így van, lehet hogy nem. Az is lehet hogy nincsen ebben a kérdésben általános igazság. Jóllehet csak egyénekre szabott igazság van és lesz.
Számomra egy kérdés van ezekkel az emberekkel kapcsolatban: ha már egyszer megkapták a magukét, akkor egyrészt beismerik-e a tévedésüket. Másrészt megkövetik e a környezetüket. Harmadrészt a továbbiakban mit tesznek...
No már most Simicska úr pld egy ideje a korábban összelopott pénzeinek egy részét arra költi, hogy valamiféle rendszerellenes nyilvánosságot finanszírozzon. S ez üdvözlendő lenne, ha nem vallotta volna meg a neonáci párt iránti vonzalmát, ami ugye megtérése kapcsán éppen a lényeget kérdőjelezi meg. Ráadásul a torz nyilvánosságban való kavarásnál a társadalomnak Simicska úr részéről leginkább arra lenne szüksége, hogy tárja a nyilvánosság elő a diktátor üzelmeit. Simicska úr esetén tehát a vezeklés eredménye legalábbis nem egyértelmű...
Ott van azután Illés Zoltán úr esete. Ki egy ideig sokat ágált és neofita módon vad szólamokba kezdett... azután meg mély csendbe süppedt. Ki tudja miért?
S most itt van Ürge-Vorsatz Diána úrasszony ügye. Aminek a kimenetele kétséges. Ha például ma ott vonulna a CEU melletti és demokrácia-párti tüntetők között, az azt mutatná, hogy az első sokkon túl is levont következtetést. Horribile dictu, ha felszólalásra jelentkezne, az még komolyabb jelzés lenne vele kapcsolatban...
A konkrét személyek megtérése, vezeklése és visszailleszkedése a normális emberek közé tehát egyénileg megítélhető csak. Azon majd például, hogy a 2018-as választási paródia kapcsán kiállnak-e újra a nyilvánosság elé, felszólítva megtévesztett egykori fidesz-hívő embertársaikat a diktátor megtagadására. Lássuk meg, így lesz e...
Szerző: Lovas Zoltán
Forrás: Kendő Ereje
