Sok évtizede, Debrecenben a Petőfi térre, március 14-én este apámmal, testvéreimmel virágot vittünk. Csak mi, hárman gyerekek és apám.
Kis kokárda, kevés virág, a Resti előtt már pakolt a virágos, szinte ingyen adta, nekünk gyerekeknek. A parkban kevés fény és persze szokatlanul csendesek voltunk. Apám szerint az úgy illő. Egy öreg mindentudó ránk is förmedt: mit matattok itt gyerekek? Apám pedig vissza: mit hát mit?
Gilisztát, holnap megyünk horgászni. Azzal felkapott egy jókora fűcsomót és a giliszták valóban fürtökben lógtak. Volt is kuncogás. Jó időbe telt, mire egyszer megkérdeztem, miért nem osztotta ki az embert, akkor és ott, hogy mi így ünneplünk. Azt válaszolta: mert ez a mi ünnepünk.
Ha szeme, esze nem volt rá, hát nincs is köze hozzá. Csak óbégasson a kórussal másnap.
Szerző: Daru Ibolya
Forráa: Kendő Ereje