Lányok, asszonyok, és nagymamák!
Közeledik a nőnap.
Immár a 100. Tegyük emlékezetessé! Mi, akik annyi mindent képesek vagyunk megoldani, most csődöt mondunk?
Tudományos felmérések szerint a nők sokkal több dologra tudnak odafigyelni egyszerre, mint a férfiak. Miért nem használjuk ki 100% - ban ezt az adottságunkat?
Lányok!
Ugye ismerős, hogy felnőve kinyílik a szemetek a világra, és a benne zajló folyamatokra? Már nem csak a randi időpontja, és az akkorra elkészített tökéletes smink köti le a figyelmeteket, hanem érzékelitek a köröttetek zajló folyamatokat is, amiért nincs meg a komfortérzetetek, mert valami hiányzik, valamit másképp kéne csinálnotok, hogy jobbá, és élhetőbbé tegyétek a mindennapjaitokat, nem mellékesen a jövőtöket?
Asszonyok!
Ti, akik a család problémáit a háztartással, a gyerekneveléssel, és a munkahellyel komplexen, és nagyszerűen tudjátok kezelni, nektek sincs semmi averziótok a politikával kapcsolatban? Nem tűnik fel, hogy hosszútávon ellehetetlenül sok család élete, és egyre nehezebben fizetitek be a számlákat, és hónap vége felé nagyon meg kell gondolni a kiadásokat, mert nincs rávaló? Hogy gyűlölködnek az emberek, és taposás megy minden területen a politikának köszönhetően? Hogy a gyerek nem úgy teljesít az iskolában ahogy kéne, mert az oktatást lezüllesztette a kormány?
Nagymamák!
Akik már nyugdíjasok vagytok, vagy éppen még dolgoztok, nektek sincs semmi észrevételetek a mindennapok kuszaságára, amit a politika indukál? Hogy az unoka egyre többet van rátok bízva, mert a szülők kénytelenek több munkát vállalni a megélhetésért? Hogy ha megbetegszetek, akkor hónapokat kell várni egy egy vizsgálatra a szakorvosi rendelőbe? Hogy a politika ellenetek hangolja a fiatalabb generációt, mert csak uszítani tud, megoldásokat a problémákra meg nem?
Nem gondoltatok még rá, hogy mozdulni kéne, amíg szét nem hullik a család, vagy az unoka külföldre nem költözik a megélhetésért, és szebb jövőért? Nem gondoltatok arra, hogy nem jól van ez így? Hogy ledolgoztátok az életeteket, a nyugalmas öregkor reményében, és ez a remény szertefoszlott már évek óta?
A női ösztön már csak olyan, hogy védeni akarja az övéit, és elmegy a végsőkig, ha a családról van szó. Mi ez a tehetetlenség ami ránk telepszik, és elfojtja bennünk a tettvágyat?
Miért nem csinálunk már valamit, mi nők, hogy megmutassuk nem csak a hétköznapokban, de a közéletben is tudjuk hallatni a hangunkat?
Lányok, Asszonyok, és Nagymamák!
Ha már a férfiak olyan tehetetlenek, hogy hagyták idáig fajulni a dolgokat, akkor nekünk kell lépnünk. A családért, az országért.
Hogy tűnjön el ez a politikai garnitúra, ha nem tud változtatni ezen a helyzeten, akkor ne élősködjön a nyakunkon!
Tudom, sokan azt hiszitek, mi nők gyengék vagyunk ehhez. Nekem meg az a véleményem, ha van lelkierőnk mindent elviselni, és megoldani, akkor EGYÜTT sok mindenre vagyunk képesek.
Már csak az a kérdés, hogy mennyien leszünk együtt, vagy maradunk mi is némák, és tehetetlenek, mint a férfiak, és őrlődünk a politika által ránk kényszerített tehetetlenségben.
Gondolkodjunk el ezen, és ötleteljünk, kisülhet ebből még valami nagyon jó is!
Szerző: Gabriella P.
Fotók: Pixabay.com
Forrás: Kendő Ereje
