Volt életemnek pár boldog hónapja, amikor otthon érezhettem magam a Kossuth tér, e hátsó fertályán. Szabad akaratomból ugyan, mégsem önszántamból választottam a sátoros létet. Protestálni jártam ki, hogy saját, korántsem gyér testi valómmal hívjam fel a figyelmet törvénytelenségekre. Láttam a fess magyar katonákat, kormányőröket, akik bőszen kőröztek az ország lobogó körül, kikoptatva ezzel a drága pénzen lerakott követ.
Megátalkodottan, előfordult, hogy többen körbesétáltunk, és fehér rongydarabokat kötöztünk padokra oszlopokra, bekerítettük az egész parlamentet. Sőt még olyan is volt, hogy a díszkőre fehér táblakrétával felrajzoltam a Fehér Kendő Mozgalmunk motívumát. Rendben megkaptam a figyelmeztetést ezektől a szép, fiatal emberektől, mit szabad és mit nem csinálnom. Rongyot kötözni, és egyébként hamar lekopó krétával rajzolni biztosan nem!
Idén Zsuzsanna napon voltam kint ismét, amikor is ez a látvány fogadott. Értem én, hogy vigyázni kell a lobogót. (?)
Mondjuk, nem tudom kitől, és miért kell félteni. Ha valakinek lobogó gyalázáshoz támadna kedve és felmászna arra a böszme oszlopra, akkor inkább olimpiára kéne benevezni, nem pedig puskával fenyegetni.
A józan paraszti ész, a néphagyomány szerint Zsuzsanna napján vége a hónak, zöldellni kezd a fű, s megszólalnak a pacsirták!
Azt is mondják „Zsuzsánna pisálja el a havat, friss füvet hoz, s megszólaltatja a pacsirtát”
Ha, esetleg mégsem szólal meg a pacsirta, mert „befagyott a szája”, vagy alacsonyan repül, akkor a hideg idő még tovább tart. Kedvező jelnek tekintették, ha csepereg az eresz, mert hitték, akkor jó termés lesz.
Jó idő esetén nekifogtak széthordani a trágyát, és a szántó-vető munkák előkészületeit is megkezdték.
Szóval ez az elpisálás nem jött össze idén Zsuzsannáknak a Kossuthon. A beton nem zöldellt ki, a pacsirtát sem hallottam. Vessek magamra, miért nem mentem hajnalban? Esetleg ha megmaradtak volna az árnyékot és pacsirtafészket adó fák a téren akkor nagyobb lett volna az esélyem, lássam milyen mélyen is repülnek azok a madarak.
Miközben a díszkatonák díszelegtek, kőröztek, őriztek, fényképezkedtek, a hóeltakarításra volt pár gyerek, akik a csizmácskájukkal széjjel rugdosták az összefagyott havat, így a nap azt el tudta olvasztani. Besegítettek az eresznek.
Ok, aláírom, mezőgazdasági munkára alkalmatlan a tér. Ne kezdjenek ott ezek az életerős emberek szántani meg vetni. De a qrva életbe, legalább este, sötétben hazafelé menet, ha nem is a puska tussal, csak az adófizetők pénzén vett bakanccsal, rúgják már szét a hóbuckákat, ha elhordani nem képes az, aki ott fényképezteti a turistákkal a bohóckodásukat! Vagy megkezdhetnék a Kossuth térről végre a trágyahordást is így Zsuzsanna nap környékén!
A Rákóczi szobrot meg grátisznak kapjátok, háromféle szögből. Annyira szép lehetne országunk főtere, a parlament, épülete, ha nem fordulna fel az ember gyomra, amikor arra gondol, megint hülyére veszik a benne, "érte" dolgozó kormányzók, döntéshozók.
Forrás: Kendő Ereje
