Hát, gyerekek, most már tényleg teli a macimintás napozóm!
Én annyi mindent és annyi mindenkinek elhittem már az elmúlt 7 évben. Ott voltam, ahol csak tudtam. Igyekeztem hasznosan tenni minden alakuló ellenzéki csoportosulásért. (Ez így nem igaz. Volt jó pár olyan, ahol sejteni véltem a hátteret, azokhoz közel sem mentem.)
Bíztam a nagy összefogósdiba, a belemet kidolgoztam érte. Próbáltam elviselni és tovább menetelni akkor is, amikor már sok minden nem tetszett. Elhittem, hogy a bal-liberális oldalon időnként felharsanó cigányozás/zsidózás/migráncsozás/buzizás csak néhány elkeseredésében üvöltöző tehetetlenséget takar. Elhittem, hogy tényleg, meg mindenki, meg együtt, meg jót.....
De besokalltam!
Piszkosul nem tetszett, amikor :
- egy ogy. képviselőnő hónapokon át hitegette a rokkantakat, hogy kiáll értük,
- kiderült, hogy valakinek elég kényelmes a képviselői bársonyszék is, pedig előtte a belügyminiszterségről álmodott,
- néhány ezer ember mozdult meg országosan fontos ügyekért, de az internetadó miatt százezer,
- egymásba kezdett rugdalni minden ellenzéki párt,
- a face népe abban versengett, hogy ki tud nagyobb fekáliát dobni a másik táborra,
- beindult két párt netes " blogja, mely semmi másról nem szólt, csak egymás ócsárlásáról,
- az ország " anyja " lett egy szélsőjobb által előrenyomott ember,
- a tanárlázadás vezéralakja a fidesz vezette országban képzelte el a reformokat,
- Botka előugrott azzal, hogy ő az új messiás,
- mindenki Botkát támadta, mert polgármesterként fogadta vityát, mi több, még normális politikusként viselkedett,
- hülye plakátokra több pénzt lehetett összegyűjteni, mint nyomorult életek mentésére,
- minden elénk dobott gumicsontra vérebekként ugrunk, miközben elviszik a kajánkat, kutyaólunkat és még fedeznek is hátulról,
- összefogást hirdetve, mellékmondatokban ugrik egymás torkának az összes ellenzéki párt vezetője.
Sorolhatnám még órákon át, hogy hány csepp volt, amitől mára betelt a pohár.
Csak az utolsókat mondom el.
Demeter Márta kilépett az MSZP-ből. Mert nem tetszett neki akármi. Olyan össztüzet kapott, hogy attól még egy műanyag baba is holtan rogyna össze. Újságírók, párttagok, párton/pártokon kívüliek vádolták meg mindennel, ami csak eszükbe jutott.
Egy párt tagja kommentben tett egy apró kritikai észrevételt. Vagy inkább kérdést. Ő is megkapta a maga sortüzét.
Szégyellem magam, de itt betelt a pohár!!!!!
Én nem azért akarok változást, mert nem tetszik vitya szájnyalogatása! Én egy demokratikus államban akarok élni, ahol nem állandóan egymás legyőzése a cél! Nem akarom, hogy állandó gyűlölet-cunami vegyen körül! Nem akarom, hogy a politika fontosabb legyen emberéleteknél!
NEM AKAROK TÖBB VEZÉRT, MESSIÁST!
A közjóért együtt dolgozó, tenni akaró embereket akarok. Ezernyi, akár összecsapó véleményt, melyből kompromisszumokkal, érvekkel és ellenérvekkel megszületik a jó, vagy legalább a legkevésbé rossz! Embereket akarok látni magam körül, nem pártkatonákat, uniformizálttá vált fanatikusokat!
Mosolygó, vidám országot, jövőt, jövőképet akarok!
Utálom ezt az országot, a benne lévő embereket, néhány százezer kivételével! És ezt köszönhetem annak, aki 7 éve gondoskodik arról, hogy ne legyen két ember sem, még véletlenül sem, aki legalább egy dologban egyetért!
Szóval, gyerekek, itt már csak egy út van a változásra:
Lépjünk be a fideszbe, belülről rohasszuk rá a rendszerüket! :)
Kép: St John the baptist Leonardo da Vinci
Szerző: Mérei Böbe
Forrás: Kendő Ereje
