Szeretném megmutatni nektek egy fiatal, mély gondolkodású hölgy, csaj, nő, anya, dolgozó, iparos, művész, egyszóval egy szabad ember, 8 éves fiának írt születésnapi jókívánságait:
Látod, Berci, valahogy így kezdődött. Emlékszem, annyira rám voltál ragadva az elején, hogy a mosdókagylóban vártad ki pislogva, amíg pisilek.
Azóta megtanultál (többé-kevésbé) nem visszaélni a szeretetemmel, és én megtanultam (többé-kevésbé) kezelni azt a felelősséget és sokszor korlátot, amit hoztál az életembe. Sok jó dolgon vagyunk túl. Rúgtuk együtt a kavicsokat kézlóbálva, kalandosakat utaztunk, tomboltunk zenére a műteremben, nagyokat festettünk, és pizza-piknikek alatt vicceket meséltünk egymásnak. Extra jó fejnek tartalak, bár néha az agyamra megy egy-egy dolgod. De tudom, hogy amikor bőgve ugrasz föl és csapod be magad után az ajtót, mert nem sikerül valami, az én maximalizmusom mozog Benned. Nem tudok Neked tanácsot adni, mert bár hasonlítunk egymásra, önálló személyiség vagy, Neked kell megtalálnod a megoldást.
Viszont mivel hasonlítunk egymásra, egy dolgot hadd mondjak, ami könnyebbé teszi az életed: ne vedd túl komolyan a világot, és benne Magadat. Sokat segít a humor és az önirónia. És ne vedd túl komolyan az anyádat sem, hiszen ugyanolyan hülyeségeket tud mondani és csinálni, mint bármelyik más ember.
Isten éltessen, fiam.
Szerző: Varga Netti
Forrás: Kendő Ereje 2017.01.13.
