Karácsonykor még a legkeményebb szív is meglágyul, a legzordabb lélek is megenyhül, és szívesen adakoznak olyanok is, akiknek ez egész évben nem vált szokásukká. Akkor miért ne tennék azok a jóságos emberek, akiknek ez a világ legtermészetesebb dolga az év minden hónapjában, hetében? Ilyenkor fókuszba kerülnek a civil segítők. Van köztük híres ember, művész, politikus, egyházi ember és teljesen "ismeretlen" is. Ők, a "kisemberek" vannak többen. Akik teszik a dolgukat, ami tulajdonképpen nem is az ő dolguk lenne, csak egy belülről jövő parancsa életüknek, miszerint segíteniük kell elesett, gyámolításra szoruló embertársaikon. A kemény körülményeket hajlamosak némelyek a "farkas törvények" kifejezéssel definiálni, és nem is tudják, hogy a farkasok milyen szervezetten, egymást segítő módon, alakították ki hierarchiájukat, társadalmukat.
Az, hogy a társadalom szegényedik, rétegek leszakadnak, menthetetlenül, véglegesen lesüllyednek, nem hat sajnos az újdonság erejével. Félelmetes méreteket öltött 2016-ban a gyermekéhezés, a hajléktalanság, az eladósodás, a vidéki gettósodás, a munka és jövedelem nélküliség. Így a civil segítők könnyűszerrel találnak maguknak patronáltakat. Ezeknek az embereknek az elhivatottsága, segítőkészsége, munkája ha soha véget nem érő szélmalom harcnak tűnik is időnként, mindenképpen felhívja az egyének figyelmét. Mert lehet, sőt, kell is kritikával fordulni a kormány felé, akinek nem szabadna jólétet hazudni a nincstelennek, erdélyi gyermeket etetni itthoniak helyett, de mindenkinek saját magának kell szétnéznie a környezetében és feltenni önmagának a kérdést: ÉN, MIVEL, KINEK tudok segíteni?
A segítőkből lassan ikonikus figurák válnak. Most bemutatok közülük néhányat a munkájuk tükrében.
Lang Alex Mikulásként 600 gyereknek vitt percnyi örömöt Boldogkőújfalura. Ott van morzsapartikon, tudósít rendezvényekről.
Így köszönte meg oldalán a segítő segítését:
Köszönöm minden barátomnak ismerősömnek, hogy egész évben kiálltatok a szegények mellett és nem csak szavakban, hanem tettekben is!
Köszönöm minden barátomnak ismerősömnek, hogy egész évben kiálltatok a rasszizmus minden formájával szemben!
Köszönöm minden barátomnak ismerősömnek, hogy nem hajlott meg a gerincetek, köszönöm a támogatásokat, amit én kaptam tőletek!Nem várom a karácsonyt, mert nincs ok az ünneplésre és nem várom az újévet sem, mert tudom, hogy még nehezebb lesz sokaknak, mint az idén!...és a családomnak is köszönöm, hogy próbálják elviselni azt, hogy sokszor fontosabb a "világ megmentése". Köszönöm!
Póka Laci a sárga pólósok vezetője, A nem adom a házam Seviza mozgalom elindítója, élharcosa.
Lili néni a Jól lakni és jóllakni Facebook csoport fehér hajú, jóságos tündére. Több éven keresztül nyaraltatott rászoruló gyerekeket a család számára teljesen ingyenesen, adományokból előteremtve a költségeket. Ha hívó szó, vagy kérés érkezik most is adakozni kész. Szervez, telefonál, intézkedik. Oldala ITT érhető el.
Ujhelyi Sándorral a december 23-i Hajléktalan karácsony kapcsán beszélgettünk. Ekkor mondta az alábbiakat:
Nem bírtam elviselni ezt a féktelen gyűlöletkeltést, és megalapítottam a Migration Aid szervezetet. Azért, hogy a menekültkérdés valós problémáit kezeljük, illetve hogy legyen egy csoport, ahol az emberekből előjöhetett az emberségük. Régóta szerettem volna olyan ünnepet létrehozni, ami a rászorulóknak biztosítja ezt az ünnepet, ahol nem „csak” étel- és ajándékosztás van, hanem meleg fűtött sátorban egy kis karácsonyi műsor is. Semmi különös nincs szerintem abban, amit teszek. Nagyon sok embert ismerek, akik lehetőségeikhez mérten, a saját közvetlen kis családjukon kívül másoknak is segítenek. Csendben, reklám nélkül.
Megállapítottuk, hogy elhibázott döntés volt a rendezvénynek a hajléktalan címet adni, hiszen a hajléktalanság előtt annyi stáció van, ahonnan szakszerű beavatkozással még visszafordítható, megállítható a lecsúszás. Az ételosztók között feltűnt Bokros Lajos, Lendvai Ildikó politikus. Különlegessége volt a rendezvénynek, hogy a gulyáslevesen, süteményen, a test táplálékán kívül, a lelket is melengette különféle kulturális műsor. Japán operaénekestől a popon keresztül, a mulatósig volt zenei örömködés.
A rendezvényen Baba és Shepherd volt a Mikulás,
Velük együtt pedig egy ősz, valódi nagy szakállas, jóságos öregúr is tiszteletét tette.
Akinek nem volt szokatlan a közeg, hiszen egész évben nyújt oltalmat a rászorulóknak az Oltalom Karitatív Egyesületük révén Iványi Gábor.
Shepherd Juhász Zolit lehet szeretni vagy nem szeretni, Lehet rá mondani, hogy pokróc a természete, nehéz ember, hiszen robbanékony, makacs, önfejű és szabadszájú. Nála nincs "10-ig számolok, jól megfontolom kivel beszélek, milyen károm lehet később a most kiszaladt szavaimért", hamar elküld bárkit a francba, ha úgy érzi értetlen az, akivel tárgyal.
Csak a gyerekeink és az unokáink jövője létezik. Ez meg ugye felelősség, és kihívás, amiért ha kell, egy felelős szülő az életét, fél karját, etc... mégis azt látom, hogy egy tál lencséért képesek eladni nem magukat, hanem a gyerekeik jövőjét az emberek.
Zolival egy dolgot nem lehet: nem észrevenni. Hatalmas a szíve, és egy bulldog kitartásával küzd a céljáért. Így, ha valaki megismeri a munkáját, akkor azt el is ismeri. Mit is akar Zoli? A fenntartható falut. Faluépítést tanít helyben gazdáknak. Igen, halászni tanít, nem halat ad. Folyamatosan teszi közzé a videókat, beszámolókat a Facebook oldalán vagy a blogjában, és folyamatosan kéri a támogatást. Tudom, sokan vannak, akik megérdemlik az anyagi segítséget, ő biztosan közülük az egyik, akinél jó helyen van az adomány.
Az alábbi videó egy már működő gazdaságot mutat be, helyszínen, gyakorlatban:
Ez pedig egy elméleti előadásának videója:
Tóth Kata a hajléktalanok ide-oda repkedő mentőangyala. Egyszerre van több helyszínen. Etet, gyógyít, ápol, támogat, fejben tart, figyel, szervez, gondoskodik. Magányos farkas abból a szempontból, hogy maga szervezi a körülötte élő hajléktalan emberek segítését. Nincs mögötte egyesület, szervezet, hálózat, csak sok-sok barát, alkalmi segítő, akikkel összefogva hegyeket képes megmozdítani. Tavaly megszervezte a hajléktalanok főzőversenyét, többször gyűjtött rászoruló gyerekeknek iskolatáskát, iskolaszert. Idén decemberben kisvasútoztatott miskolci gyerekeket, és számtalan alkalommal vendégelte már meg meleg étellel a hajléktalan barátait. Ha lapoztok a blogban, találkozhattok Kata eddigi cselekedeteivel, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is hírt fogok adni róla.
Szalai Kriszta színművész évek óta megrendezi a karácsony utáni morzsapartiját a Blaha Lujza téren. Az első évben 10-15 ismerős, barátnő kapcsolódott az akciójához, ami mára 100 feletti segítői létszámra duzzadt fel. A szervezés helyszíne a Facebook, valamint szájról szájra jár az aluljárókban, hajléktalanszállókon a híre. Kriszta tehát élő kapcsolatot ápol a nehéz sorsú emberekkel. Rendkívül fontosnak tartja a társadalom érzékenyítését, a figyelemfelkeltést, ezért januárban bemutat egy olyan színdarababot, amelyet ő írt, ő rendez, ő játszik. Főszereplőjét egy évtizedeken át az utcán élő nőről mintázta. A nők, amikor hajléktalanok, a biológiai különbségek miatt, sokkal inkább, speciálisabban kiszolgáltatottak. A riportban a színdarab keletkezésének körülményeiről mesél Kriszta és Jutka.
Mondhatnád, kedves olvasó szép, szép ez a nagylelkűség karácsony magasságában, azután ahogy jöttek, úgy elmennek ezek a segítő emberek az adományaikkal, jóságukkal együtt. Nos biztos vagyok benne, hogy ez nem fog megtörténni. Részint mert már bizonyítottak, hiszen hosszú évek kitartó munkája van mögöttük, másrészt tele van a szívük szeretettel, a fejük tervekkel, a naptáruk elvégzendő feladatokkal.
Póka Laci például hamarosan kiteszi, hogy január közepén melyik napon indul útnak.
Senkit nem fog hívni, semmit nem szervez, csak megosztja barátaival, adott időpontban hol és mit fog csinálni.
Tóth Kata január 7-én látja vendégül barátait a Köztársaság téren. Addig is minden nap lemegy a Keleti aluljáróba, ahol elhelyezett egy asztalt, amire bátran tehet minden arra járó ételt az ott élő hajléktalanoknak.
Szalai Kriszta pedig készül az előadásra, amelynek premierje január 17-én lesz. Már megvettem a jegyet!
A többieknél sem áll meg az élet. Kövesd tevékenységüket, valamint támogasd adományokkal, hiszen semmiféle munkadíjat nem kapnak. A felmerülő költségeket is csak adományokból tudják finanszírozni.
Szerző: Sándorné Kósa Brigitta
Forrás: Kendő Ereje
Sorozatot indítok, olyan "kis" emberek, nagy cselekedeteiről, aki elég ha szerez néhány boldog pillanatot embertársainak. A világmegváltást nem tőle reméljük. Szívesen bemutatom a hétköznapok hőseit a mindennapi jóság rovatban, és lesz a rovatnak negatív párja napi bunkóság címen.
Várok veletek, vagy ismerősötökkel megesett valódi történetet, névvel, vagy név nélkül a feherkendo@gmail.com emailre.
Puszi Brigi :)
