Ady látta meg legjobban, milyen saját, privát reményt ünneplünk karácsonykor. Ahogy írta, azt, hogy minket is "útvesztőkből csillag vezet ki", amelyik a három királyokat és a pásztorokat sem engedte eltévedni. A régi regölés szerint ilyenkor "Szállott Isten házadra/ Sereg angyalával,/ Vetett asztalával,/ Tele poharával./ Haj regő rajta!"
Fotó: otvenentul.hu
Szörnyű, ha azt kell érezni: eltűnik a csillag, és a sötétben a "sereg angyal" meg sem találná a házunkat. Radnóti okkal borzongott bele: "Nincsen csillag, a fák/ feketéllő törzse hatalmas./ Megfagy az őz nyoma is./ Készül le a völgybe a farkas."
Persze karácsony a csodák ideje is, a csodáknak pedig kutyakötelessége, hogy legalább ilyenkor fényt gyújtsanak. Ahogy Zelk Zoltánnál: "A márványsűrű hófúvásban/ Egy izzó perc zöld villanása,/ S a hirtelen fény sátorából/ Kilép, kilép egy tulipánfa."
Kívánom mindenkinek, hogy ne a farkas jöjjön le a hegyről, hanem az angyalok, de minimum egy tulipánfa. És fogadja őket a "vetett asztal" és a "tele pohár". Talán sürgethetjük mi is kicsit az angyalokat.
Hiszen téli napforduló van. Minden nap világosabb lesz.
Szerző: Lendvai Ildikó
Kendő Ereje
