Tóth Kata mai kalandja:
Ma délután lementem a Keleti aluljáróba az ott lakókhoz, mert valakinek gyógyszert vittem. Már nagyon vártak, pedig nem is volt megbeszélve, hogy mikor megyek!
Fennforgás volt!
Józsi ma nagyon berúgott, mert az emberek jók így karácsony tájékán, és a lelkiismeretüknek jót tesz, ha adnak egy kis pénzt az utcán élőknek.
Józsi ma alkoholt vett belőle. Nem egyedül itta meg, mert ő ilyet soha nem tenne, hiszen ő jó ember. A gyerekeknek is ad cukorkát ha van neki, és a "szomszédait" is megkínálja mindenből, még akkor is, ha neki magának is alig van.
De most ugye eszébe jutott a múlt, az elhunyt felesége, a fia, aki szintén meghalt, az egész nyomorult élete, és úgy döntött, hogy végezni kell ezzel a rohadt világgal.
Elővette a kését, és hadonászott vele nagy bőszen, meg is vágta magát egy kicsit.
Természetesen volt, akit ez nagyon megijesztett, és mindjárt hívta a rendőrséget, mert azt remélte, hogy majd ők segítenek, hiszen ez a dolguk.
Ekkor értem én le az aluljáróba.
Mindjárt volt nagy panaszkodás mindenfelől. Mielőtt mindenkit meghallgattam, előkerült két rendőr is, és természetesen úgy döntöttek, hogy igazoltatnak. :D
Engem! :D
Jó állampolgár vagyok, így odaadtam az igazolványaimat, és jött a kérdés: mit keresek az aluljáróban?
Mondtam, hogy orvosságot hoztam az egyik itt élőnek, és természetesen akkor már kaja és tea is került nekik.
Következő kérdés: miért csinálja ezt?
Mondtam, hogy azért, mert ők is, és én is ember vagyok!
Ezen elgondolkodott! Lehet, hogy valami furcsát mondtam?
Aztán az egyik rendőr elvonult az igazolványaimmal a sarokba és rádión egyeztetett a központtal, a másik pedig a Józsi igazolványát kérte el.
Dolgoztak szorgalmasan, én pedig addig rendet tettem. :)
Megbeszéltük, hogy ilyen többet nem fog előfordulni, mert az élet tényleg szar, főleg így ünnepek előtt, de attól nem lesz jobb, ha félelmet kelt valaki a hangoskodásával, a fenyegetőzésével.
A végén már nevetgéltünk is kicsit, mert a nyomoron is lehet nevetni, mint ezt már sokan tudjuk.
Megbeszéltem vele, hogy most már nem iszik többet, és megpróbál rendesen viselkedni, és én később viszek neki egy másik kabátot, mert ez már el van szakadva, és hideg is.
A többieket is megnyugtattam, és robogtam tovább mert találkozóm volt, és nem akartam elkésni.
Az igazolványomat visszakaptam, a rendőr elmondta, hogy nem fognak semmit tudni tenni, csak a kést veszik el tőle. Krízisközpontba nem vitetik be, mert részeg, és amúgy sem akarna oda menni.
Mikor eljöttem, már mindenki nyugodt volt, és béke lett.
Sietnem kellett egy találkozóra, és nem akartam elkésni, de már itthon vagyok, és a megfelelő kabátot keresem a Józsinak, mert megígértem.
A forró tea, a meleg kabát, néhány szaloncukor lesz a ma esti adomány, és holnap, szenteste töltött káposzta illat fogja belengeni az aluljárót, hiszen mint tudjuk, ők is csak emberek!
Nekem pedig ez az igazi karácsony! <3
Szerző: Tóth Kata