Közöd?
Mostmár évek óta megy a neten, hogy magukat véleményvezéreknek kikiálltott emberek elmondják ilyen tájban,
ad. 1. hogy mit kell magyar embernek éreznie, ünnepelnie,
ad. 2. hogy ő mit érez, mit ünnepel,
ad. 3. miért szar az, amit a másik érez, és cselekszik.
Ha a fiatalok buliznak ilyenkor, és kifestik magukat csúnyára, akkor a népi hagyományőrzők széles serege rákezd, a károgásra, hogy mocskas amerikás népség, akiknek még a halottaik sem szentek. Mennének inkább ki a temetőbe, és gyújtanának virágot, vagy mécsest. Meg akkor fognak a magyarok halloweent ülni, amikor az amerikaiak, a busójárást.
Tökre jó lenne persze, ha utánajárnának ugyanez emberek, hogy az amerikaiak hányszor űzték ki a törököt, hazájukból, hiszen azt ünneplik a mohácsiak, állítólag. Igaz a busóknak a maguk téltemető szertartásával a pogánysághoz sokkal több köze van, mint egyik kormánypártunk mélykatolicizmusához.
Ezek a hangok lassan csendesednek és már immunissá váltam velük szemben.
Hülyeség ellen nincs orvosság, mondaná bölcs Bubó doktor.
De az, hogy képbe került és egyre erősödik a másik oldal az már fáj. Nevezetesen előadják, hogy mindenki bunkó, aki ilyenkor a temetőbe megy, mécsest gyújt, és krizantémot visz, mert az igazi emlékezés helye a lélekben, a bensőben, a szívben lakik. És hogy:
A verzió: egész évben ki kell járni a temetőbe, nem csak ilyenkor,
B verzió: sosem kell kijárni a temetőbe, mert az csak képmutató, kispolgári, sznob, stb., szokása a magyar embernek.
Mindezt olyan stílusban, hogy kinyílik az ember zsebében a bicska.
Legszívesebben a pofájába üvölteném, hogy neked mi a fasz közöd van hozzá, hogy ÉN mikor megyek ki a temetőbe, és miért?
Hadd legyen már, az az én magányügyem, hogy hogyan tartom halott rokonaimmal, barátaimmal a kapcsolatot, és hogyan logisztikázom ugyanezt a még élőkkel.
Marhára utálom a megmondóembereket!
Ha valakinek egy évben és pont ilyenkor van indíttatása, hogy bejárja az országot, minden halottjának a sírját végiglátogassa, akkor menjen! Biztosan ezt látta, ezt hozta magával otthonról, és ez teszi komfortossá a lelkét.
Ha valaki elintézi egy gyertyával, imával, vagy azzal sem, távolról, és ez megnyugvást ad neki, akkor tegye a zt.
Mindenki csinálja, úgy ahogyan érzi, amivel a saját bensőjét szebbé teszi, de hagyja meg ezt a jogot mindenki másnak is.
Tekintse embertársa lelkét, ünnepeit, az ő magánszférájának, amihez nem kell véleményt és ítélkezést fűzni.
Hiszen elfogadás és tisztelet is van a világon, sajnos egyre kevesebb.
Szerző: Sándorné Kósa Brigitta
Forrás: Kendő Ereje