Az első karácsony amire emlékszem, nem sikerült igazán jól. Kis faluban Geszten éltünk egy régi parasztházban, ahol két szoba volt és egy szabadkéményes közös konyha, nagyanyámmal. Mienk volt az udvari szoba. Jól megvoltunk itt. Karácsony előtt apám azon gondolkozott, hogyan lehetne egy karácsonyfát állítani nekem. Napközben eljött hozzánk az unokabátyám, aki akkor már 16 éves volt, azt mondta, hogy majd ő hoz valahonnan fenyőgallyakat és abból összeállítanak botra szerelve nekem egy fát.
Estére elkészült a fa, amit én már csak feldíszítve láttam. Hozta nekem a Jézuska. Gyönyörű volt. A hegyén a legszebb angyalka ült a felhők közt és csillogott. Volt a fán arany dió, angyalhaj, meg egy olyan zöld házikó ami előtt Betlehem volt. Nagyon örültem, de egyszer csak megjelentek a csendőrök, akik azt mondták az orvosi lakás kertjéből kivágtak és elvittek egy fenyőfát. Így, minden házba bementek, ahol gyerek volt és nem csak megnézték, hanem el is vitték a fát. Hiába mondták a szüleim, hogy nézzék meg, ez ágakból van összedrótozva. Leszedték a díszeket és vitték a fát. A lelkemet kisírtam ezen az estén.
Nem csak nekem, hanem a falu sok gyerekének okoztak sírást az öröm helyett karácsony estén. Aztán másnap reggel visszahozták, de az már nem volt ugyanaz. Megszentségtelenítették azt a fát, amit nekem a Jézuska hozott. Nem tudták megmagyarázni, hogy mi történt. Lehettem 4 éves, soha többet nem hozta a Jézuska a karácsonyfát hozzánk. Voltak ezt követően nagyon kellemes és szeretettel teli karácsonyok, de a fát már együtt díszítettük a szaloncukrot együtt főztük csomagoltuk anyámmal. Az iskolában kis színes papírkarikákból láncot ragasztottunk azzal díszítettük.
Boldog voltam amikor a gyerekeimnek már tudtam igazi karácsonyi hangulatot varázsolni, de ezt a karácsonyt nem felejtettem el soha. Bántotta az igazságérzetemet. Lehet, hogy ezért voltam egész életemben kicsit lázadó?
Boldog szeretettel teli karácsonyt kívánok mindenkinek!
Szerző: Kocsis Eszter
Forrás: Kendő Ereje
Új sorozatunkban Kocsis Eszter saját emlékei alapján régi, főleg paraszti szakmákról, mesterségekről, tevékenységekről mesél.
Eszter 1934-ben született Geszten, most Szolnokon él.
Saját blogot is vezet, amelynek elérhetősége: esztermami.blog.hu
Fogadjátok akkora szeretettel a történeteit, amekkorával előadja.
Kedves Kendősök!
Nagyon örülök, hogy Brigitta rám talált és megoszthatom általa régi emlékeimet, amiket régóta gyűjtögettem a fiókomban és néha megosztottam belőle. Sokan olvasták a blogomat, amiben felöleltem az elmúlt század jelentős részét. Szeretek írni olyan dolgokról, ami lassan feledésbe merül. Nagy része saját élményem, hisz minden lében kanál gyerek voltam. Talán ezért maradtam meg.
Köszönöm mindenkinek aki olvassa és megosztja! Szeretettel: Kocsis Eszter
