Emlékszik valaki erre az intelemre? Kutatva az emlékeimben, arra jutottam, hogy bizony valamikor az "én időmben" megvolt a reális alapja a szólásnak. Minden faluban ez volt a hírközlésnek egy sajátos módja ami nemcsak hasznos, hanem szórakoztató is volt. A községházán nemcsak jegyző és a bíró volt a főnök, hanem nagyon megbecsült feladatot látott el a kisbíró. Akkor még nem volt mobiltelefon a hírek gyors eljuttatására, viszont a falu lakosságát értesíteni kellett az aktuális történésekről és a feladatokról.
Kép forrása: Sulinet
Erre a feladatra találták ki a kisbírói munkakört. A kisbírónak volt egy dob a tulajdonában amit a nyakába akasztott és két dobverővel ördöngös sebességgel verte, az állítólag kutyabőrből készült dobot. Így indult útnak korán délelőtt, amikor megkapta az "ukázt", hogy tudassa a híreket a faluban. Ahogy elindult és az első taktust leütötte a dobverővel, a falu összes kutyája elkezdett ugatni, egymásnak adva a hírt előre, hogy megy a kisbíró tudjatok róla! Folyamatosan pergette a dobot, addig amíg meg nem hallották az emberek és kimentek a kiskapu elé. A gyerekek minden képpen ott voltak, nekik mindent hallani, tudni kellett. Ekkor megállt a kisbíró és hangosan felolvasta az aktuális híreket. Mikor kell befizetni a járdaadót, megkezdeni az aratást, rendbe tenni a ház előtt az árkot és az átereszt, hol van munkalehetőség, mikor jön a "szedő" a tyúkokat, a tollat felvásárolni és még sok mindent. Utána továbbment vagy 15 házzal miközben verte a dobot, megállt és újra felolvasta amit kellett.
Czidor József 1930-ban lett kisbíró Kiskunlacházán. Az 1960-ban készült fotón dobszóval hívja a falu népét, és hírül adja a tudnivalókat
(Forrás: MTI/Birgés Árpád)
Beletelt fél napba amire körbejárta a falut és mindenkit tájékoztatott a kutyák és a gyerekek örömére. Az asszonyok a kapuban megvitatták a híreket és csak utána mentek a dolgukra. Este, amikor hazament a gazda azzal fogadta a felesége, hogy elmondta "kidobolták, hogy holnap jön a felvásárló". Megbeszélték, mit adnak el, kapnak-e érte annyi pénzt, hogy megéri eladni. Aztán egyszer csak elhallgattak a dobok, megjelent helyette a hangosbemondó. Amit ugyan nem lehetett az egész faluban hallani, de aki hallotta továbbadta a hírt. Aztán a hangosbemondó is elhallgatott. Nem tudom, hogy most hogyan oldják meg, levelet küldenek, vagy ismerik a mobil számokat?
Eltűnt egy színfolt a falu életéből. Lehet, hogy már nem akarnak az emberek semmit nagydobra verni?
Szerző: Kocsis Eszter
Forrás: Kendő Ereje
Új sorozatot indítunk, amelyben Kocsis Eszter saját emlékei alapján régi, főleg paraszti szakmákról, mesterségekről, tevékenységekről mesél.
Eszter 1934-ben született Geszten, most Szolnokon él.
Saját blogot is vezet, amelynek elérhetősége: esztermami.blog.hu
Fogadjátok akkora szeretettel a történeteit, amekkorával előadja.
