Az egész egy helyesírási hibával kezdődött.
A Facebookon egy csoportban színes hátterű, space hiányos, meg egy elcsúszott betűs felhívást tett közzé valaki, amiben használt gyerekjátékokat kért adományként. Valaki más meg rákontrázott, hogy nem lehet osztani. Erre mérges lettem, és írtam nekik másikat. (Gyönyörűsége, hogy én is hibásan, mert külön írtam a gyerekjátékot.)
Azt megosztottam a falamon, majd elküldtem annak, aki a csoportból nem tudta osztani.
És akkor a falamon megjelent felhívásra el kezdtétek küldeni a felajánlásokat. Csupa kedves ismerősöm, akinek elég volt ennyi. Két nap múlva Feigl Ilona, Borbély Regina, Kenesei Szilvia, Kozma Julianna "telepakolta" a kanapémat, használt, de nagyon jó minőségű játékkal.
Ezt látva, felhívott Csobán Erika Csákberényből, aki az óriás takarók szülőanyja. 3 éve ismerjük egymást, a kezdetektől nagy rajongója vagyok a munkájának, csoportjának, ami itt található: https://www.facebook.com/groups/takaro/ Az ország minden részéből tartja össze a horgolni szerető nőket. A csapatába úgy lehet bekerülni, hogy kell egy (de inkább több) 50x50 centiméteres négyzetet horgolni. Azokból 6 darab ad ki egy takarót, amelyet otthonokban élő gyermekek kapnak meg. Ha ezt a bejegyzést olyasvalaki olvassa, aki tud és szokott kézimunkázni, annak nem kell ecsetelnem milyen energiák, mennyi szeretet van egy saját kézzel készített anyagban. Aki nem gyakorolt még ilyesmit, az pedig higgye el nekem nyugodtan.
Szóval azt kérdezte Erika kiké lesz a játék, mert szívesen ad a közössége, egy másik közösségnek takarókat. Majd kiugrottam örömömben a bőrömből, de a fürdőkádból biztosan, mert éppen relaxáltam a meleg vízben, amikor hívott. És akkor beugrott egy név, Matuz Ádámé, aki az egyesületünk ifjúsági tagozatának az elnöke. Néhány óra leforgása alatt már tudtuk kik fogják megkapni a játékokat, és a takarókat. Magyarbánhegyesen a diákotthon 42 lakója, akik 3-tól 20 évesek. Lecsaptam homlokomról az izzadságot, hiszen a neheze megvolt.
Aha. Hittem én. Mert hiába az anyagiakkal kifejezhetetlen értékű munka, a nemes gesztus, a nagylelkű felajánlás, ha van az ajándék, és ajándékozott között 400 kilométer távolság. Abban maradtunk Erikával, hogy Pestig elhozza, onnan meg váltott ló, és én viszem tovább. Már ez is okozott némi logisztikai kalamajkát, hiszen az átadás, átvétel nem azonos időre esett. Napokig tárolni kellett valahol az 5 zsáknyi takarót. Ezt Ujhelyi Sándor szívesen bevállalta.
December 10-én mentem a zsákokért, és 11-én akartuk Bogival, a lányommal elvinni. De beteg lett, és azt kérte ne menjek el nélküle, egyedül ekkora útra.
Inkább keressünk csomagküldő szolgáltatást. Na jó, keressünk, gondoltam magamban, mert az üzemanyag sem kevés, de időm még annyi sem. Megnéztem a GLS árait, ami csomagpontos feladásra vonatkozott. Osztottam szoroztam, mert volt ugye a 6 zsák takaró, meg a 3 doboz játék, ami számításaim szerint 26 ezer körül jött ki. Már erre is szívtam a fogam erősen, de gondoltam, hogy a háztól házig sokkal drágább lesz. Azt nem is találtam a honlapon, ezért írtam egy emailt a GLS-nek, amiben megkérdeztem, hogy-smint működik az a szolgáltatás. És még nem átallottam egy kis kedvezményt is kérni. Nem szaporítom a szót, de kaptunk kedvezményt. Olyannyira, hogy elvállalták ingyen a szállítást. Értitek ezt? Egy profitorientált cégről beszélünk. Nem a Magyar Postáról, aki aranyárban szolgáltat, és nem érkeznek meg a sima levelek, nem hogy időben, hanem semmikor. Próbálkozhattam volna velük alkudozni.
A GLS-nek szigorú feltételei voltak, mert zsákban nem veszik fel, csak dobozban az árut. Így elkezdtem átcsomagolni dobozba a takarókat. Akkor derült ki, hogy négy zsák, 40 darab takaró oké, de az ötödik zsákban csak négyzetek vannak, összehorgolatlanul.
Két nappal a szállítás előtt, úgy hogy az én horgoló tempóm vetekszik a csigáéval. Sőt lehet le is hagyna ha ő a nyálával ragasztaná össze. És akkor megint a Facebookhoz és a kedves ismerőseimhez fordultam. Még gyorsan hamar nyeremény játékot is szerveztem, hogy ne egyedül kelljen a takarókat összeállítanom. Így:
J Á T É K ! J Á T É K! J Á T É K!
Ha ráckevei vagy, tudsz horgolni, akkor választhatsz, hogy melyik kupac négyzetet szeretnéd takaróvá varázsolni holnap reggelig.
A-t a sejtelmes zöldest?
B-t a kék korszakost?
C-t a tündöklő lilást?
D-t a csupa kötöttet?
E-t a multukultit?
F-et a kis maradékot?
Nem mindegy milyen gyorsan döntesz!
Hamar, hamar, mielőtt valaki lecsap a választottadra!
A felhívásom ma 16 óráig érvényes!
Ja, és a nyeremény: sok sok hála, mosoly, és köszönöm.
Két megmentőm Rigler Ili, és Kenesei Szilvia lett.
Egyet azért én is összedobtam.
Azután már csak dobozokat kellett szereznem.
Jelenleg itt tartunk.
Tele lett 12 doboz, amit felcímkéztem,
és délután, amikor a legjobban esett, elvitt a GLS háztól házig szolgálat.
Magyarbánhegyesre hétfőn érkezik, és ünnepségen fogják a gyerekek megkapni a takarókat.
Szóval mondhat nekem bárki bármit. Az emberek igenis jók! Szeretnek, adnak, segítenek.
A kendőnek van ereje, meg a takarónak, meg a nőknek, és a szeretetnek. Hatalmas, hatalmas ereje van!
Szerző: Sándorné Kósa Brgitta
Forrás: Kendő Ereje