Megdöbbentő és fájdalmas élettörténeteket osztotok meg velem. No nem csupán a facen, hanem a valóságban is. Köszönöm ezt a bizalmat, de ha száz életem lenne, akkor sem tudnék mindenre megoldást találni. A húsvéti időszak számomra idén is egy lelkizsák volt. Pakolódtak bele nők, férfiak szomorúságai.
Bevallom, sokszor a tehetetlenség vagy a tanácstalanság lesz úrrá rajtam, főleg akkor, amikor "végstádiumban" lévő negatív helyzeteket kellene orvosolni. Például annak az édesanyának a helyzetetét, aki két gyermekével és 68 éves édesanyjával április 20.-a után utcára kerülhet, ha nem talál elfogadható áron a fővárosban albérletet. Milyen út vezet a kétségbeesett jajkiáltásáig?
A negyvenes éveit taposó nőnek 2008-ban még jól működő cége volt. Egyedül nevelte a gyerekeit, dolgozott, egészséges volt. Szerető szüleivel kölcsönösen támogatták egymást. A szülők hitelt vettek fel. Devizaalapút. A többit erről talán nem is kell elmondanom. Aztán az apa beteg lett a hitelfelvétel évében, majd 2011-ben elhunyt. A számlák zárolva lettek, a terhek a nő nyakába szakadtak. Erején felül igyekezett a családot összetartani. 2013-ig havi 60-70 ezer forintot törlesztett a banknak, hogy jelezze a szándékát. Aztán a szervezete mondott csődött. Egyik infarktus követte a másikat. De újból és újból megpróbált talpra állni. Közben a bank megmutatta, nem karitatív intézmény. A lènyeg, hogy az otthonukat kényszerárverezik április 20-án. Jogi lehetőségek már kimerítve. S vajon mi a helyzet a humánummal? Vajon akad-e egy olyan albérlet, maximum 60-70 ezer forintért, ahol nem kell horror áron kauciót fizetni, ahol békére lelhet egy negyvenes nő, a közel hetvenhez levő nagymama, a két fiatal gyerek? Esetleg a kőbányai önkormányzat lesz méltányos? Esetleg más szervezet?
Mindenkit nem lehet megmenteni...mindenkin nem lehet segíteni...De a lelkiismeret nem nézheti tehetetlenül, ha az élet feszít keresztre embert és embert.
A nő elérhetősége nálam.
Barb
Szerző: Kaczvinszky Barbara
Forrás:Kendő Ereje