Az alábbi bejegyzést annak veszed, aminek akarod. Ha akarod, egy anya esete, aki süteményt készít külföldön élő szakács fiának, amit lányoddal szándékozol küldeni neki repülőn, ha akarod, egy tök egyszerű, olcsó, és nagyon finom sós sütemény recept.
Az úgy kezdődik, hogy egyik gyerekednek, már nagyon hiányzik a másik, akivel kb. 2000 kilométerre vannak egymástól. Ezért elkezd fűzni, hogy menjetek, látogassátok meg együtt. Te sajnos nem engedheted meg magadnak, hogy hiányozz a munkából, az útiköltség is egy vagyon, ráadásul, ha egyszerre mentek pesztra nélkül marad férj, apa, meg kutyák. Ezért maradsz maradon, de küldeni akarsz valami hazait. Pálinkát nem tudsz, mert múltkor is elvették, Túró Rudit visz a lány, kedvenc itthoni parfüm már betárazva. Ezért valami olyat választasz, amibe beleteszed szíved lelked, izzadságod. Amit csak egy anya tud adni a kölkének, mert saját kezeddel készíted. De a süti projektnél annyi körülményre kell figyelemmel lenni, hogy meghaladja a képességeidet. Így csak a hatlapos kerül be a kézipoggyászba. Most mégsem annak a receptjét írom le, hanem az itthon maradt sósét.
Tehát ott siklott ki a vállalásom, vagy szent küldetésem, hogy nem a saját konyhámban, saját eszközeim között álltam neki sütni, hanem fiam lakásában. Hazudok. Nem ott siklott ki, mert azt megoldottam. Szép is lenne, ha egy ilyen idős háziasszonyon kifognának olyan nehézségek, hogy nincs gyúrótábla, nyújtófa, meg sajtreszelő. Ez mind bagatell. Az időfaktor az, ami képes keresztülhúzni a számításaim.
Ezen a képen jól látható, hogy milyen mostoha körülmények uralkodnak a tészta nyújtásához. Sem egy Tupper lap, sem szilikonos biszbasz, sem nyújtótábla, sem viaszos vászon, csak a konyhaszekrény előkészítője.
Nyújtófa is a falról kerül le. Fiam kapta lányomtól, de eddig csak dekoráció jelleget töltött be. Érzek is a tenyeremben néhány szálkát, mert én vettem el az ártatlannak a szüzességét. Egyébként, ha ez sincs egy vízzel töltött sima falú műanyag palack, esetleg üres üveg, vagy tiszta partvisnyél is megteszi.
Ezen a képen megint az eszköztelenség látható. Nincs egy nyomorult sajtreszelő, egy pohár, amiben a tojást fel lehetne verni, nincs derelye vágó, de van szilikonos kenőtoll, (ez pont olyan egyébként, mint a műanyag üveg), van kés, és van kicsi befőttes üveg a tojásnak. Ez a tojáskenés, sajtszórás, vágás sorrend egyébként nem vált be, mert ahogy daraboltam letúrtam a tojásról a sajtot. A következő adag nyújtott tésztát úgy csináltam, hogy megkentem tojással, felvágtam, tepsibe tettem, és ott szórtam meg.
Kisült az egyik adag. A sajt mellé (meg a süti mellé a tepsibe), szórtam szezám magot is. De sok mindennel vadítható, egyedivé tehető ízlés szerint.
Útra készen kiporciózva az ipari mennyiségű sós sajtos rúd. Időnként panaszkodom, hogy jajj én szegény mennyit fáradozok, amire ennyi mindent elkészítek. Közben meg olyan melegség önt el, ha ezzel is ki tudom mutatni a szeretetemet. Hol van ez ahhoz képest, amikor nap, mint nap, éveken át, egy héttagú családnak kellett előállítani, asztalra tenni az ételt?
És igen a sós süti itthon maradt. Nem volt időm és módom átadni a lánynak, mielőtt felszálltak volna, de azt mondja lányom jobb is, mert dugig lett a kézi poggyászuk. Így jártatok gyerekeim! Be kell érnetek most ezzel a bejegyzéssel.
Én egy kolléganőmtől kaptam a receptet. Ő meg egy másik kolléganőjétől. Feléjük, csak Antal Imre féle ecetes rúd névvel illetik. Azért nagyon jó, mert sem élesztő, sem sütőpor nincs benne, ezért nem szárad ki, de ropogós. Frissen is nagyon finom, de 2-3 naposan is jó. Az ecet íze, nem érződik a kész sütin, nyersen a szagával kell egy kicsit birkózni.
Itt vannak a hozzávalók:
A tésztához:
35 dkg finomliszt
25 dkg margarin
1 db tojás
1 kávéskanál só
1 evőkanál ecet (20%-os)
5 evőkanál víz
A tetejére:
1 db tojás
15 dkg reszelt sajt
Én mondjuk ilyen mennyiségért nem piszkítom el a kezem, meg a sütőt sem kapcsolom be.
Volt már, amikor csak 10 %-os ecetem volt itthon. Akkor kétszeresére emeltem az ecet mennyiségét, és 1 kanálnyit elvettem a vízből.
Így készítem:
A lisztet összemorzsolom a puha margarinnal, és a sóval. Hozzáadom a tojást, az ecetet és a vizet.
Összegyúrom.
Egy éjszakát hűtőben pihentetem. Nagyon fontos rész!
Kinyújtom 5 mm vastagságúra, meg ahogy sikerül. Megkenem a tetejét tojással.
Ha van derelyevágóm, akkor azzal, ha nincs, akkor késsel csíkokra vágom.
Egy széles pengéjű késsel, több darabnak merőlegesen alányúlok, annak segítségével beleteszem a sütőpapíros, vagy kikent tepsíbe, és rendezem a sorait. Egyenként is lehet persze, de nagyon uncsi tud lenni.
Rászórom a reszelt sajtot, vagy amit az eszem kiad. Mákot, szezámmagot, piros paprikát, fokhagymát, stb.
A recept szerint előmelegített sütőben 20 perc alatt kész. Azért figyelni kell. Nem ártok vele, mint egy piskótának, ha kinyitom a sütő ajtaját megnézni.
Itt az előmelegített szón van a hangsúly. Fontos, hogy amikor beteszem a tésztát, a sütőbe, akkor az már minimum a sütési hőfok maximumán legyen, hogy ne kezdjen a tészta nyúlni a langy melegtől. Ez a süti egyébként nem változtatja a méretét, hiszen nincs benne semmilyen fújóka.
Sütési hőfok: 180°C, de ezt sem mértem még meg sosem.
Sütési mód: alul-felül, elől hátul, vagy keverve a hőléget.
Sütési költség: olcsó és nem ráz.
Szerző: Sándorné Kósa Brigitta
Forrás: Kendő Ereje
