A Fehér Kendő Mozgalom nevében, elmondom véleményünket március 15-ről, a márciusi ifjakról, a forradalomról.
A Fehér Kendő Mozgalmat olyan anyák, nagyanyák hozták létre, akiknek fáj az, amit ma Magyarországon tapasztalnak, amilyen körülmények között élnek.
Fotó: Pinterest
Fáj a szegénység, fáj a munkanélküliség, fáj a kilátástalanság, fáj a tömeges elvándorlás, fáj a gyermekek és nők jogainak sárba tiprása, fáj a megosztottság, fáj a gyűlölködés, fáj a korrupció, fáj a szabad vélemény nyilvánítás korlátozása, fáj a gyermekek elbutítása, fáj a betegek magára hagyása.
Ami fáj, azon pedig változtatni kell!
A márciusi ifjaknak is fájt, és változtattak. Nem féltek fegyvert ragadni, és bátran csatába indulni, hogy akár életük árán is kivívják a vágyott szabadságot. Azt mondjuk rájuk bátrak, mert feláldozták életüket egy eszméért.
És csak mi, anyák gondolunk bele, mit érezhettek az otthon maradó nők, szerelmek, lányok és anyák?
Azok az asszonyok, lányok a szerelmet küldték csatába azon a március idusán.
A szabadságba való súlyos, sóvár, lángoló szerelemmel eltelve mindazért, ami nekik a hazát, a közös jövőt, az emberséges jövőt jelentette.
Mit érezhetett Laborfalvi Róza, amikor feltűzte Jókaira a kokárdát? Majd mit gondolt ugyanerről később, amikor egy kis borsodi faluban Tardonán bujtatta férjét?
Vagy mit érezhetett Szendrey Júlia, aki a nászútján olyan verset kapott ajándékul férjétől, amiben az özvegyi fátyla sorsáról rendelkezik?
És mit érezhetett Hrúz Mária, amikor fia, már nem csüggött ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán?
Büszkék voltak, vagy szomorúak? Megtudjuk bármikor is?
És mi? Mai anyák, mit éreznénk, ha szerelmeink, férjeink, fiaink vérbe fagyva terülnének el az utcákon?
Ezt akarjuk? Áldozatot, véráldozatot kíván tőlünk a nép?
Nem!
Mi már megtettük kötelességünket, amikor kínok, az anyák kínja, vér és fájdalom között megszültük gyermekeinket!
Az életnek szültük őket, nem a halálnak!
Tanuljunk az előttünk járó nők példájából!
Ne engedjük, hogy forradalomban, polgár háborúban magyar- magyart, ember- embert öljön!
Az ünnepen mi is kitűzzük a kokárdát, a nemzeti színűt és a fehéret is.
Fehér kendőt kötünk fejünkre, nyakunkra.
Ott menetelünk az első sorokban.
Ha kell, fehér lepellel borítjuk, bújtatjuk, rejtjük élő fiainkat a jövőnek.
Igen!
Változást akarunk, de miénk a gond, megőrizni úgy a forradalom lángját, hogy ne gyújtsuk fel az otthonainkat.
Változást akarunk, olyat, aminek következménye az igazságosságba vetett bizalom.
Változást akarunk, de nem újabb emigrációba kényszerülő férjeket, fivéreket és gyerekeket!
Változást, hogy szót értsen ember az emberrel!
Változást, hogy nemzeti ünnepünkön örömmel ünnepeljünk!
Változást, hogy szabadon élhessünk, beszélhessünk, dolgozhassunk, szerethessünk!
VÁLTOZÁST AZONNAL!
Békét, szabadságot és nemzeti ünnepet!
Forrás: Kendő Ereje
