Már egy hete gyomromban a gombóc, mert az okmányiroda vár rám, ahová nagyon menő módon, online szereztem időpontot.
Az van, hogy kell egy másik állás. Mert még csak egy van, és abból nem élünk meg.
Megnézzük, ha két helyen is rabszolgázom, lesz-e valami érdemi változás az életünkben, azon kívül hogy alig fogom látni a gyereket, hulla fáradt, morcos, idegbajos és frusztrált leszek, igaz, remélhetőleg kicsivel több bevétellel.
Amit, nem lesz időm elverni, tehát még mindig nem az egy hetes, Balatonnál eltöltendő nyaralásomra spórolok, csak a számlákat szeretném továbbra is rendben befizetni. Húst szeretnék enni, zöldséget gyümölcsöt, és ha lejárom a cipőm sarkát, akkor ne okozzon fejtörést, hogy honnan spóroljam ki a cipésznek az ezrest.
Szóval továbbra is csak a normális, élhető életért küzdök.
A második munkát is legálisan, törvényesen, hivatalosan szeretném végezni.
A lehetőségeket körbejárva, minden törvényt betartva kerestem fel az okmányirodát.
Nem voltak hiú ábrándjaim, arra vonatkozóan hogy egy alkalommal elsőre mindent sikerül elintéznem.
Kicsit bizarr volt, hogy amikor az információnál bejelentkeztem azzal, hogy időpontra jöttem, a kezembe nyomtak egy sorszámot. Nem az lenne az időpont kérésnek az értelme, hogy ezeket a felesleges köröket ne kelljen lefutnunk?
Információ meg? Ááááá! Arról ne is beszéljek!
Fotó: Kormányablak arca hir6.hu
Az ablaknál elmondtam mindent a kedves ügyintézőnek, hogy milyen papírokat hoztam magammal ezzel kapcsolatban. Ő megértette mit szeretnék, és a kezembe nyomott egy 10 oldalas segédletet. Á, én nem esem ilyenektől kétségbe. Pénzügyi végzettségem van, jogot is tanultam, majd elleszek.
Hát, nem! Qrvára nem lettem el vele!
Igaz, az első oldalt simán ki tudtam tölteni, ahová a saját adataimat kellett beírni. Ezt a munkahelyemen azonnal gépbe viszem, nem kérek az ügyfelektől felesleges dolgokat. Például azt, hogy a személyes okmányaikon lévő adataikat írják ki nekem egy darab papírra. Nem is értem, itt miért kérte az ablak túloldalán lévő ügyintéző hölgy tőlem ugyanezt. Mindegy, kiírtam.
A második oldaltól viszont már egész vicces kérdések voltak. Azt hiszem itt kezdtem el hangosan röhögni. A gyerek, aki velem volt, (köhög, és épp emiatt nem mehet iskolába, mert ugyan kutya baja, csak köhög, de köhögős gyerek nem mehet iskolába.. Istenem, mikor köhögjön nyáron?), megkérdezte hogy mit nevetek. Meg amúgy a váróterem 90% már engem nézett.
Mosolyogva mondtam neki, hogy azért nevetek, mert felsőfokú végzettséggel nem tudok kitölteni egy egyszerű nyomtatványt. És ő megkérdezte, hogy miért? Mert nem értem azt ami oda van írva, nem értem a kérdést…
És itt már teljesen átment az egész bohózatba.
Visszakullogtam szemlesütve a félig kitöltött papírokkal. Az ügyintéző viszont, a legnagyobb sajnálatára, miután nem tudtam kitölteni a papírokat, nem tudta hogy mit intézzen el nekem. Hát nem csodás?
Tényleg. Gondoljunk bele!
Ott ül egy ügyintéző, és nem tud segíteni. Egy másodpercre sem feltételezem, hogy nem akarna!
Egyszerűen nem tud segíteni, mert ő sem érti a kérdést!
Oké, értem én, a törvény, az törvény, amit be kell tartani.
De be kell tartani akkor is, ha nem értem, nem ismerem, nem tudom? Ilyenkor mi a helyzet? Ott álltam lefagyva.
Fizetek egy embert. Igen, abból a mérhetetlen sok adóból amit befizetek és még sokan mások is rajtam kívül, ez a kedves hölgy fizetést kap. Gondolom halálra van fizetve a 150 ezer forintos munkabérével, (abból se lehet megélni pedig az is bőven az átlag felett van), és feltételezem hogy neki is felsőfokú végzettsége van. És ő sem érti a törvényt.
Mert ezek a törvények már csak ilyenek. Úgy vannak megfogalmazva hogy egyszerű földi halandó meg ne értse. Minimum egy könyvelőt és egy ügyvédet kellett volna magammal hozni hogy lefordítsák nekem a kérdéseket.
De mennyire groteszk az egész dolog? Az én adómból az én pénzemből nem tudnak nekem egy HIVATALBAN segíteni, ami eleve arra rendeltetett hogy az ilyen ügyeket intézze. Elhagyta a hölgy száját az a kijelentés, hogy nem tud nekem segíteni. Értsem meg, ő nem könyvelő. Szóval ő sem érti mi van a papírra írva.
Tehát ahhoz, hogy legálisan munkát tudjak vállalni, el kell mennem az okmányirodába, ahol az én adómból fizetett emberek, a vállalkozásomhoz, és adózásomhoz szükséges papírokat elkészítik, az engedélyt kiadják. De, pusztán azért, mert ők nem értik, és én sem értem, mi van a nyomtatványokra írva, egy civil embert (könyvelőt) kell keressek, megfizessek?
WTF???
Mennyi papír kell egy hitelfelvételhez? Mennyi papír, dokumentum és adminisztráció kell egy egyszerű adásvételi szerződéshez? Érti valaki ezeknek a szövegét? Tudom, könyvelők előnyben. Csodás szakma, én fél év után hagytam abba a sulit, mert rájöttem nem az én világom. És nem a könyvelők ellen beszélek. Kellenek, legyenek.
De nem óhajtok idióta lenni, aki egy nyomtatványt nem tud kitölteni.
Úgy írtam alá a 30 oldalas hitelfelvételt a közjegyző előtt (CHF persze) hogy a saját adataimon kívül egy kukkot nem értettem belőle, és ha nem vonná a számláról minden hónapban rendületlenül a bank talán azt se tudnám belőle kideríteni hogy mikor kell fizetni. És tette ezt több millió másik ember rajtam kívül. Hogyne olvastam volna el. Én speciel kétszer is, mert a közjegyzőnél csöndbe kellett lenni, én meg nagyon kuncogtam, és az adós rám is szót hogy csitt viselkedjek itt csendbe kell lenni! Sőt, az adós is elolvasta, és még kuncogott is rajtam, hogy rám kell szólni mint valami gyerekre. Sokszor, sokan elolvasták. Nagymamám is elolvasta a szép színes nemzeti szalaggal átkötözött közjegyzői okiratot. Ő akkor 83 évesen szorgalmasan olvasta a mai dolgokat, majd megjegyezte, sose vettek fel hitelt. Ha volt, volt ha nem, nem. (Ez mekkora igazság! Bárcsak hallgattam volna rá!)
Szegény, szellemileg ugyan nem volt már a helyzet magaslatán, de ő volt akkor az egyetlen aki bevallotta, hogy bizony ebből egy kukkot sem ért. Magyarázzuk már el neki!
Persze, hogy fel vagyok háborodva, ki vagyok akadva és dühös vagyok! Miért ne lennék az? Azért mert a bürokrácia a nyakunkra nő? Azért mert minden úgy van megfogalmazva ami „hivatalos”, hogy azt az egyszerű emberek ne értsék? Rohangálhatok azzal a papírral, hogy egy írástudó lefordítsa, megfejtse és tegyen pár ikszet bizonyos helyekre.
Azt hittem előre megyünk az időben, ilyen utoljára a középkorban volt, hogy bizonyos emberek tudtak olvasni bizonyos emberek meg nem.
Csókolom, mehetek majd cselédnek a földesúrhoz? Mondjuk, közel a Turai kastély, récsöl tán felvesz uradalmi cselédnek.
Semmi bonyolultat nem akartam elintézni. Egy nyamvadt egyéni vállalkozói igazolványt akartam kiváltani, saját magam. Székhelybejelentővel, iskolai végzettséget igazoló dokumentummal stb stb. Azért hogy ne feketén dolgozzak, hanem legális, adózott jövedelmem legyen, bevallottam. De, már látom egyszerűbb, ha egy ilyen ügyintézésre szakosodott irodát keresek meg, és kifizetem neki a vaskos számlát. Miközben ez egy egyszerű eset, semmi bonyolult nincs benne.
Nem egy offshore céget akartam nyitni, nem a kajmán szigetekre akartam milliárdokat elutalni és nem letelepedési kötvényt közvetítő céget akartam csinálni. Kaszinóm sem lesz ebben a bürokráciában, már előre látom...
Szerző: Maja Gabriella Mia
Forrás: Kendő Ereje
