Tisztázzuk már végre mi is az a vidék, kistelepülés!
"A fiatalok vidéken maradását, illetve vidékre költözését támogató pályázat indul Esély Otthon címmel - jelentette be Novák Katalin sajtótájékoztatón. A felhívásra háromezer és húszezer lakos közötti települések önkormányzatai pályázhatnak március 6-tól 2019. március 6-ig. Az egyes önkormányzatok 50 és 200 millió forint közötti vissza nem térítendő támogatást nyerhetnek el.
Az Esély Otthon pályázat arról szól, hogy a fiatalok esélyt kapjanak a kistelepüléseken a családalapításra, az otthonteremtésre és a munkavállalásra, valamint esélyt ad a vidéki településeknek is, hogy vonzóak legyenek a fiataloknak - hangsúlyozta Novák Katalin."
Fotó: Pixabay Gazsovits Krisztián Magyar táj.
Tegnap olvastam először, azonban azóta rágom a hírt, mint Nemecsek a gittet, de sem lenyelni nem akarom, és fölösleges is lenne, mert emészteni már végképp képtelen lennék.
Nem, nincs bajom azzal, hogy fejlesztünk: "vidéken" is. Meg azzal sem, hogy a "kistelepüléseken", de azzal már igen, hogy a számok nem ezt támasztják alá. Mert azt fenemód szeretném tudni, mitől kistelepülés a 20.000 lakosú település.
Régóta suttogják: 2000 fő alatt nincs szükség sem hivatalokra, sem polgármesterre, sem köztisztviselőre - de ezek szerint magára a "kistelepülésre" és a "vidékre" sem. Merthogy nem látok olyan intézkedést, ami minket, vidékieket célozna meg. Nem látok olyan pályázati lehetőséget, ami a valóban kicsi településeken élő - ejnye no, kiszaladt a túlzás - tengődő embert célozná meg.
A köztisztviselők bérének emeléséről szó sincs, de cseszegetni azt prímán tudjuk őket. Most éppen az államkincstár jött rá arra február 20-án, hogy eddig rosszul könyveltek, mert hát a talajterhelési adó az saját bevétel, mi az, hogy nem így jelenik meg?! Azt már elfelejtették, hogy 1 éve éppen ők maguk kérték, NE!!!! saját bevételként könyveljék azt. Most csupán egy teljes évet kell átkönyvelniük - pár éjszaka alatt!
A polgármesterek bérét ugyan már rendezték... Nem, esetünkben NEM emeltek, csupán visszaadtak, de más kollégának emeltek. Mert nekik jár, nekünk meg nem!
A vidék készüljön fel a Digitális oktatásra, mert Marika néni számára majd biztosítani kell, (főleg, ha megszűnnek a hivatalok) hogy az önkormányzati ügyintézést otthonról intézhesse, laptoppal az ölében csirkeetetés, a kiskert kapálása meg a nokedliszaggatás között - szünetben. Ja, hogy Marika néni eddig a hivatalban 3 X-et tett a neve helyére?! Nem baj!
Szóval olvasom, rágom: pályázhatnak a "kistelepülések" a "vidék" megtartása érdekében. Olvasom, de a szövegértelmezésem most engem is cserben hagyott - merthogy itt vidéken ez már csak így megy! Itt elhülyül az ember! De itt ezt meg is teheti, mert mindez úgysem érdekel senkit! A család már megszokta, a kórházba meg úgyis fölösleges bemenni: aki nem tud magával vinni egy teljes felszerelést az infúziótól az orvosig, az csak vegetálni menjen be.
Mi lesz veled vidék? Teszem föl a kérdést! Érdekel valakit az itt élő öreg? Az itt valóban élni akaró fiatal, aki talán itt maradna, ha lenne lehetősége - életben maradni, túlélni? Az itt élő roma, cigány? Azok, akiknek egyetlen esélyük a közfoglalkoztatás maradt - ki tudja még meddig?
A kérdéseim most is csak költőiek voltak. A reggeli kávé illatával elszálló gondolatok...
Szerző: Dombovári Edina - polgármester Nagybárkány
Forrás: Kendő Ereje
