Erősen morfondírozom azon, hogy melyiket is válasszam? Nem örömmel gondolkodom, hanem inkább úgy: bármelyik ujjamat harapom is meg, az bizony fájni fog. Hulladék-felhozatalból kellene kiválasztanom azt, amelyik kevésbé embertelen és kevésbé életképtelen.
Egyértelműen arra fogok szavazni, aki gondoskodni szeretne az emberek – így közöttük az én – megélhetésemről.
Jelenleg ezzel a kormány nem törődik, hiszen most fog kirúgni a rokkant ellátási rendszerből, mondván: azért vannak gyermekeim, és azért lesznek unokáim, hogy tartsanak el ők. Ily módon evidens, hogy nem a kormánypártra fogok szavazni.
Aztán ott a szegfű és a fű, akik most azon marakodnak, hogy melyiküké is az Alapjövedelem ötlete, melyiküknek váljon a kampány-szövegévé. …
Miközben a közvélemény elől rejtve marad, hogy évekkel ezelőtt az FNA Egyesület dolgozta ki, és hozta Magyarországra az Alapjövedelem bevezetésének kérdését, amelyet első körben Szili Katalin vett el tőlük, az akkor még létező KTI színeiben. Majd, amikor koncot kapott kormányzó pártunktól, el is dobta az ötletet rögtön, lévén az kellemetlen lehetett volna kenyéradó gazdájára nézve. … Na, szóval: azon marakodnak most, ketten is, ami nem is az övék, de mindketten sajátjukként szeretnék meghirdetni azt, hogy ők mennyire is a nép érdekeit nézik. …
Azután ott van a Futottak Még kategória: sok kicsi, sok nagy ötlettel, a megvalósítás szándéka nélkül, hiszen programja, az esetleges győzelem utánra egyiküknek sincs. A Nagy Kihívónak is csak az van, amit összelopkodott másoktól. Ne menjünk messzire: még egy konkrét összegzést sem készített egyik sem, annak vonatkozásában, milyen számoknak kellene szerepelniük a statisztikai kimutatásokban, a kormány által mesterségesen hamisított és propagált adatokkal szemben, ha a valóságot akarjuk szemügyre venni.
Már ebből is kitűnően látszik: egyik jelölt sem kíváncsi a valós élethelyzetekre, így arra sem, hogyan és főleg miből szeretnék ezt jobbá tenni. ….
Kire szavazzak? Vagy mondjam úgy: Minek nevezzelek? …
Egy választási kampány közeleg, amelyről egyre nyilvánvalóbban derül ki, hogy nem fog változást hozni. Nincs program a változásra, és egyik választható pártot sem érdeklik az emberek.
Nem arról kell tehát döntenünk, hogy melyik párt programja támogathatóbb a másikéval szemben, hanem arról: melyik tolvaj váltsa a másikat? Melyik népnyúzó, bársonyszékhez ragaszkodót engedjük a nyakunkra a jelenlegi népnyúzók helyett? Melyik politikus baráti körét engedjük, hogy tovább élősködjön a mi kontónkra, akik váltani fogják Pénztáros Lőrincet? Melyik politikusi kör gyermekeit engedjük a saját lábára állni? …
Ha érdektelenség miatt nem járulunk az urnákhoz, akkor pedig maradnak azok, akik visszaviszik hazánkat a háború előtti, és utáni időkre. Azok, akik egyszer rendszerváltást akartak – de csak ugyanazt a rendszert erősítették tovább, amit most visszahozni, és bebetonozni igyekeznek. Bortól és egyéb élvezeti szerektől kábult aggyal bólogatnak a Vezírnek, kiszívva az őket hatalomra emelő nép utolsó csepp vérét is.
Érdemes elgondolkodni: választás – választási lehetőség nélkül.
Kérdem azt: ezek után ki az, aki szívesen marad egy ilyen országban? …
Szerző: Doody Anna
Forrás: Kendő Ereje
