Szocpolos házak - szegény embereket "küldtek" még nagyobb szegénységbe szervezetten
Nem tudok "szabadulni" a témától. Nem, nem csupán azért, mert Berki Zsolt olyan, amilyen, és soha nem volt képes befejezni a saját (nevezzük igen jóindulatúan háznak) házát, ami most össze is omlott, és nem azért, mert a történtek kapcsán a nála lévő tini most átmeneti otthonba került, hanem azért sem, mert családok százaival tették ugyanezt! És azért sem, mert tegnap szintén egy olyan 6 fős (két hónap múlva már 7!) család költözött testvérekhez, akik Domoszlón ugyanígy jártak. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a régi, hosszú parasztházban így már 22-en laknak!!!
Van valakinek fogalma arról, milyen körülmények között?
Tegnap óta nem szabadulok a gondolattól: elkezdődött egy folyamat, a 9-10 éve épült, -bocsánat, az összedobált szó jobban szemlélteti a történteket-, szocpolos házak sorra omlanak majd össze, mint a kártyavár. Hiszen mindenhol nagy úr lett a víz, ami ezeket a "homokvárakat" gyorsan elmossa majd.
Az nem titok, Berki Zsolt esetében az "elkövető" ezért és összességében több jó és áldott cselekedete miatt is jelenleg is élvezi a Magyar Állam vendégszeretetét, de arra azért kíváncsi lennék, mi van azokkal, akik ebben bizony vastagon, és vélhetően nem kevés pénzért szintén benne voltak!?
Hogy mindez csupán "rosszindulatú" feltételezés?
Nevezhetnénk annak is, ha nem lennénk tisztában azzal, hogyan is történik, történt egy ház átadása vagy hogyan történik egy ház esetében a hitel felvétele.
Szakértő, értékbecslő - szigorúan a Bank részéről, hiszen tudni akarja mit és miért támogat, mire ad pénzt! Építésügyi hatóság, aki kiadja az engedélyeket, sőt, a beköltözés "pillanatában" is jelen kellene lenniük valamennyiüknek, hogy lássák, az utolsó részlet kiutalható, a házikó valóban kulcsra kész.
Zsolt esetében akkor én voltam a szomszéd, és aláírásommal nekem is hozzá kellett "járulnom" a beköltözéshez. Végignézhettem mindent, ami ott történik! Azt is, amikor a vállalkozó a teljes családjával kiszállt és hozott valami papírt, amit csak aláírni volt lehetőség. Olvastam a dokumentumot: "meglévő csatornára való rácsatlakozás", és hasonló valótlanságok. Azonnal fölcsattantam: Zsolti, itt az egész utcában nincs csatorna! Hogy akarod te ezt aláírni? A válasza nem lepett meg: "a ház mellett... (a bejárattól két méterre, dombon, hogy biztosan minden a ház alá kerüljön!) ...az a gödör, az ott, az lesz a pöcegödör." "- És ha most aláírod a papírt, hogy átvetted a kulcsrakész házat, akkor ki fejezi majd be? De miért is kell pöcegödör, ha van csatorna?" - kérdeztem vissza.
"- Edina vagy aláírom, vagy ennyi sem lesz..."
Még aznap fölhívtam az illetékes építésügyi hatóságot, a dokumentumban megjelölt személyt, és föltettem neki a költői kérdést: "Tudja maga, hogy mit hagyott jóvá, vagy mit írt alá? Vagy megérte aláírni?"...
Mindazokat, akik ebben benne voltak, és vastagon benne voltak, most arra kötelezném, hogy a saját pénzükből fejezzék be ezeket a házakat, fizessék meg a hozzá értő vállalkozókat. Mert azzal, hogy börtönbe kerültek, (a legtöbben nem!), attól még a legszegényebb réteg lakhatási problémáját nem oldottuk meg.
Döntéshozók, a probléma egész Észak-Kelet Magyarországon jelen van! Nem kellene valamit végre tenni is? Vagy úgy gondolják, hogy most csupán annyi a dolguk, hogy "páholyból nézzék végig", hogyan kerülnek családok utcára, lehetőség szerint 4-5 gyerekkel, vagy hogyan alszanak rakáson?
Nem kerékpár utak kellenek ide és sétáló-járdák több tíz millióért, hanem fedél az emberek feje fölé, hogyha nincstelenek is, legalább az önbecsülésük megmaradhasson.
Mert nincs veszteni valója annak, akitől már azt is elvették...
És egyszer ez a tömeg elindul, megindul...
Dombovári Edina - polgármester