„És azt is mondta, hogy Allah Akbar! Borzasztó”
Szegény néni. Az imént panaszkodott a péknél. Komolyan sajnáltam. Láttam, ahogy fél.
Itt Magyarországon egy vidéki várossá avanzsált faluban, ami jó esetben a részletesebb térképeken már fel van tüntetve. Ő ma reggel szembesült azzal, ami tegnap este történt a világban. Ami Berlinben, Zürichben, és Törökországban történt…
Én naponta többször mondom, hogy Allah Akbar. Azt is többször mondom, hogy Istenem.
És az a néni ott előttem a boltban félt. Tőlem fél. Bár ő azt nem tudta, hogy tőlem fél, rám csak kedvesen mosolygott. Mit fél, egyenesen retteg. Kendő rajtam is volt, és rajta is… Ő is Istenben hisz, és én is… Csak én arabul is használok bizonyos szavakat. Ahogy angolul is. Meg néha németül…
És én is félek…
Én ma be akartam menni Pestre. Elszakadt a kabátom. Kéne egy új. Remek darab volt, 8 évet bírt ki, tisztességgel kiszolgált. Kellene egy új, amelyik majd megint évekig lesz társam a téli napokon. De nem biztos, hogy be merek menni. Nem biztos, hogy kendőben be merek menni a városba, mondjuk egy tömött plázába.
Hajnali 4-ig bírta a telefonom. Egész pontosan 17 üzenetet kaptam a barátaimtól. Hogy vigyázzak magamra, és ha lehet, inkább ne menjek ki kendőben az utcára… Ők is féltenek engem. Aggódnak miattam.
Már most megy a muszlimozás, már most megy a terroristázás, már most megy a migráncsozás. Pedig még nyomoznak a hatóságok. Számomra teljesen mindegy mi történt, emberi életet kioltani mindig megbocsájthatatlan dolog.
Tökéletes munkát végzett a kormány.
Tökéletes munkát végeztek a terroristák. Akár kezet is foghatnának, remekül összehangolt munka volt.
Az emberek félnek. Itt ma, Magyarországon félnek. Félnek tőlem, félnek attól aki idegen nyelven beszél, félnek attól akinek nem fehér a bőre, félnek attól, aki máshogy öltözködik, mint az átlag. Félnek mindentől és mindenkitől. És nincs rosszabb egy rettegő embernél, mert az mindenre képes. Hogy védje magát, a családját….
Ma inkább itthon maradok, kapirgálok a lakásban kicsit. Majd elmegyek kabátot venni máskor.
Szerző: Maja Gabriella Mia
Forrás: Kendő Ereje