Egy szabad nap a héten. Egy. Az első… Gondoltam, kipihenem magam. Ez azt jelenti, hogy megfőzök pár napra előre, kimosok, kivasalok, rendbe teszem a lakást. 12-14-16 órás meló mellett erre nincs időm... Az még hagyján, hogy reggel elromlott a mosógép, már ez a legkisebb bajom…
De az előbb hányta össze magát a gyerek a nappaliban. Rendes gyerek, de tényleg nem panaszkodom, tudja hogy textilre nem hányunk, a földre lehet. De tényleg 8 évesen van arra lélekjelenléte, hogy nem magára, nem a kanapéra, nem a plédre, hanem a parkettára. Pikk pakk feltakarítom, ölelem, puszilom. Víz kortyonként és vödör… Semmi extra nincs ebben…
Fotó: Pixabay
Nem szokott beteg lenni, évente egyszer megússzuk egy torokgyulladással, talán ha életében másodjára beteg. Egyszer 38,5-ös testhőmérséklettel kergettem a kertben, hogy azonnal álljon meg, mert 10 perce még a halálán volt, ne futkározzon, mert hülyének fog nézni az orvos. Most se beteg igazából, egyszerűen hányt. Én persze már egy komplett orvosi teamet akarok összehívni.. De próbálok a realitások talaján maradni. Felhívom a gyerekorvost. Este 8-kor…
Valamit tisztázzunk. Ez vidék. Mucsaröcsögealsókettő… Ide busz este 21:30 után nem jön. Ez egy klassz város, ahol nincs rendőrség, van pár bolt, meg 3 dohánybolt, egy patika, egy iskola, egy orvosi rendelő, meg sok-sok földút. Itt még közlekedési jelzőlámpa sincs, az a szomszéd két városban van csak.
Nekünk egy remek gyerek háziorvosunk van. Mindenki őt ajánlotta, mi is beálltunk a sorba. Kedves idős bácsi, jól megtermett óriás. Mindig mosolygok, amikor migráncsoznak meg románoznak... Hát ő se Magyarországon született. Maximum a régiben. Satu Mare… Azt hiszem, a gyerek 6 éves koráig fogalmam nem volt, hol van a gyermekorvosi rendelő. Egyszer valami kenőcsöt akartam felíratni receptre, akkor mondta, hogy ugorjak be a rendelőbe érte. Jah, csak nem tudtam, hol van.. Azért ez sokat elmond. Minden védőoltásnál, minden torokgyulladásnál ő jött. Hóban, szélben, fagyban, 40 fokos kánikulában. Jött hajnali kettőkor, amikor megszületett a gyerek és szerintem furán vette a levegőt. És együtt néztük, ahogy a gyerek aludt, és nem vette furán levegőt. Ő szólt nekem annak idején, hogy szerinte kezdjek el fogyózni, mert sok az a súly rajtam, baj lehet, ha nem figyelek. Ő figyel a gyerekre, anyukára, apukára. Amikor látja anyukán, hogy valami baj van, megkérdezi, javasol, biztat. Teljesen mindegy, hány órakor hívom, milyen lehetetlen időpontban, ő 30 percen belül itt van. Gyorsabb, mint máshol a mentő…
Na szóval nekünk Ő az ORVOS. Hívom mobilon... Este 8 van… Mondom neki, a gyerek hányt, láza nincs, mit csináljak vele. Adjak neki kortyonként vizet, ne idegeskedjek, minden gyerek beteg, egy nap alatt átmegy rajta, kortyonként víz, és indul, ő azért ránéz. 20:47-kor gépelem ezeket a sorokat. Doktor bácsi időközben jött, látott, vizsgált, győzött és már el is ment. Gyerek pedig már alszik. Fél szemmel lesem. Matricát is kapott. Most csak ezt a papírt nézem.. Daedalon és B6 vitamin… Hát majd megyek a patikába. Nem egy beteges gyerek, nekünk ilyen nincs itthon. Talán szúnyogcsípésre van itthon kenőcs, meg gyereknek lázcsillapító, valami köhögésre szirup, nekem fej/fog fájásra. Meg 2 csomag sebtapasz…
Igen, van hálapénz. Igen, beletettem az orvos zsebébe 3000 Ft-ot. Van, amikor 2000, van, amikor 5000, mikor mennyi van. Most ennyim volt. Slussz passz, 2 nap múlva fizu, kaja van, mit idegeskedjek. Mindig nagyon tiltakozik ellene, de velem nem lehet vitatkozni. Némi hadakozás után hamar rájött, velem szemben nem nyer… Évek óta kakaskodunk ezzel. Ezerszer elmondta, nem kell neki, nem ezért jött ki. Én meg ezerszer, hogy engem meg nem érdekel, tisztában vagyok azzal, hogy az autó benzinnel működik, és lazán munkaidőn túl van, és a többibe bele se akarok menni. Van, aki nem ad neki semmit. Oda is kimegy. Éjjel is. Azt a gyereket is megnézi. És ott is a tudása legjavát adja.
Úgyhogy mi így vagyunk. Hónap végén, várjuk a fizetést, és tulajdonképpen szerencse, hogy csak 20 km-t kell autóznia oda-vissza valakinek így kora este, hogy megszerezzük azt a Daedalont egy ügyeletes gyógyszertárból. Amit nagy valószínűséggel nem fogunk használni, de minden anya ilyenkor ezt teszi, megszerzi a gyógyszert, mert mi van, ha kell, mi van, ha felébred a gyerek. Ráadásul szerencse, hogy csak egy 1500 Ft-os Daedalonról van szó, és nem valami drága köhögés elleni szirup, lázcsillapító, nem egy antibiotikum és miegymás kell…
Csak úgy eszembe jut, hogy 1500 Ft egy menőnek számító kávézóban egy kávé ára. Azoknak, akik helikoptereznek, meg kisvasút és stadion. Nekem meg 1500 Ft egy napi munkába járáshoz a benzin, plusz a munkahelyemen az ebédem/vacsorám. Vagy 1500 Ft egy étkezés a családnak… Például egy bundás kenyér ára paradicsommal és teával… Lehet így is számolni…
Szerző: Maja Gabriella Mia
Forrás: Kendő Ereje
