A falusi, de azt hiszem a városi emberek körében is nagy tiszteletet kiváltó foglalkozás, de még inkább hívatás volt a bábaasszonyoké. Amikor én születtem falun a bábaasszony segítette világra a gyerekeket és tanította meg a kismamát arra, hogyan kell bánni a kis babákkal. Tanítani csak az első gyereknél kellett, de akkor is csak ha véletlenül nem volt a háznál egy idősebb, nővér, nagynéni, anya vagy anyós. A parasztasszonyok mindent tudtak amire a gyerekágyas asszonynak szüksége volt. Hat hétig a házból sem mehetett ki, addig tartott a gyerekágy. Kezdem az elején. Amikor világra jöttem ott lakott nagyanyámmal egyik kedves nagynéném Sára. Tőle tudtam meg sok mindent, ő volt a családunk nagy mesemondója. Ezen a jeles napon apám éppen dolgozott Orosiban a Tisza birtokon trágyát hordtak. Nekem ez csak szerencsét hozott életem során.
Sára néném szaladt a bábaasszonyért amikor anyám elkezdett vajúdni. Nem kellett messzire menni, csak a kerten kellett végig futni. A kert végében csordogáló patakon átívelő farönkön keresztül egyensúlyozni és már ott is volt az egy soron. Az egy soron lakott Tercsa néni a bábaasszony. Jött is hamar hozta a felszerelését ruhába csavarva, otthon pedig forrt a víz az összes fazékban. Sokáig nem értettem minek a sok forró víz, de egyértelművé vált később, hogy a szerszámokat bizony nem ártott fertőtleníteni a forró vízben.
Fotó: Bábatáska, eszközökkel 1940 körül. Forrás: Lennestadt.de
Reggel korán kenyérsütés volt a házunknál, de én csak azt vártam meg, hogy kisüljön és amikor kiszedték a kemencéből visítottam, hogy itt vagyok. A frissen sült kenyér illata volt az első a világon, amit finom kis orrommal megéreztem. Mindenki örült a jöttemnek, első gyerek voltam. Az volt a szokás, hogy egy hétig a szülés után eljárt a bábaasszony füröszteni, utána a mamára maradt a gyerek nevelés. Nálunk Sára nénémnek volt három gyereke ő egyébként is mindenhez értett, a falu javasasszonya volt, így aztán én megkaptam a magam spirituális nevelését is egyúttal. Nagyon szerettem, ha bármilyen bajom volt később, hozzá szaladtam segítségért. Azt mesélte, hogy három hónapos koromig pólyában tartott anyám, csak akkor vett ki belőle amikor már kirúgtam a pólya végét.
Fotó: millebaby.hu
Amikor valami miatt útban voltam, anyám húgához vittek el. Így történt meg, hogy tanúja lehettem az unoka húgom születésének. Kicsi voltam én is, négy éves. Nem tudom, miért kerültem éppen akkor hozzájuk. Egyik este láttam, hogy nagy a sürgés-forgás és forr a víz a sparhelton. Az én kedves Juliska néném pedig beteg, mert jajgat. Kis idő múlva jött a bábaasszony, de még semmit nem tudott segíteni, mert tovább jajgatott. Ekkor már megmondták, hogy jön egy kisbaba, akire én látatlanból nagyon haragudtam, mert miért bántja az én szeretett nénémet! Mondogatták az asszonyok akik ott voltak, hogy "nagyon nagy ez a gyerek". Sógorom szaladt az orvosért, aki végül segített a nagy babának világra jönni, de én akkor már annyira sírtam, hogy elvittek a szomszédba. Szerettem a szomszéd gyerekekkel játszani, de most nem tudtak megvigasztalni. Nagy nehezen elaludtam és reggel, amikor visszavittek mutatták a babát, aki fekete hajú volt és nagy baba alig fért a pólyába. Rá sem akartam nézni. Aztán itt lettem láb alatt és értem jött apám. A következő nyáron már ismét itt voltam és a sötét szobában dűtöttem a tejeskávét Juciba, hogy minél előbb elfogyjon a nagy üvegből, mert féltem a sötétben. Ez a haragszom rád állapot nem sokáig tartott, egész életünkben nagyon szerettük egymást. Sok rosszaságba belevittem.
Szerző: Kocsis Eszter
Forrás: Kendő Ereje
Sorozatunkban Kocsis Eszter saját emlékei alapján régi, főleg paraszti szakmákról, mesterségekről, tevékenységekről mesél.
Eszter 1934-ben született Geszten, most Szolnokon él.
Saját blogot is vezet, amelynek elérhetősége: esztermami.blog.hu
Fogadjátok akkora szeretettel a történeteit, amekkorával előadja.
Kedves Kendősök!
Nagyon örülök, hogy Brigitta rám talált és megoszthatom általa régi emlékeimet, amiket régóta gyűjtögettem a fiókomban és néha megosztottam belőle. Ezt az írást hálából neki szánom, hiszen tudom, hogy ő is bába. Sokan olvasták a blogomat, amiben felöleltem az elmúlt század jelentős részét. Szeretek írni olyan dolgokról, ami lassan feledésbe merül. Nagy része saját élményem, hisz minden lében kanál gyerek voltam. Talán ezért maradtam meg. .
Köszönöm mindenkinek aki olvassa és megosztja! Szeretettel: Kocsis Eszter
