Olvasom mindenfele, hogy mekkora munkaerőhiány van és hogy a munkaügyi hivatalok által kiközvetítettek többsége nem vállalja el a felajánlott munkát.
Első pillantásra tényleg furcsának tűnik, mi több, még akár dühítő is lehet. Aztán az ember lánya elkezd gondolkodni.
A tartós munkanélküliek többsége úgynevezett FHT-t (foglalkoztatást helyettesítő támogatást) kap. Ennek összege 22 800 ft.
Hogy érthető legyen, hogy mégsem fogad el ehelyett egy jóval magasabb jövedelemmel járó állást valaki, lássunk egy példát.
Béla egy faluban lakik. (legyen mondjuk Komárom megyében)
Szakmunkás végzettsége van és 5 évvel ezelőttig a faluban egy kisvállalkozásnál dolgozott, ami azonban csődbe ment. Tegyük fel, hogy azon szerencsések közé tartozik, akinek ennek ellenére kifizették a járandóságát és azt, hogy a felesége (ugyan minimálbérért) dolgozik egy helyi kisboltban. Van két gyerekük.
Béla sokáig járkált állás után, aztán feladta, mert a faluban, vagy közelében sehol nem kerestek az ő szakmájában munkaerőt.
Az elmúlt 5 évben minden megtakarításukat felélték, ma már épp hogy megélnek. Új életet kezdeni nem tudnak, a ház áráért még egy lukat sem kapnának máshol.
Mióta Béla otthon van, az asszony terheit könnyítendő, átvette a háztartási munkák nagy részét, dolgozgat a kertben és tartanak egy pár baromfit is a könnyebb megélhetésért. Ezeket is Béla látja el. Mivel az asszony sokat túlórázik (bár ezt sosem fizetik ki neki), ő indítja a gyerekeket reggel iskolába, ő tanul velük.
Fotó: Pixabay
Béla aztán kap egy állásajánlatot a munkaügyi központban. A szakmájában, igaz csak szakképzett minimálbérért, de az is jóval több, mint az FHT. Bélánk nagyon örül, főleg azért, mert a munkahely ugyan 40 km-re van a falutól, de a munkaügyi központban megígérték, hogy visszatérítik az állásinterjúra szükséges útiköltséget.
Elmegy hát az "új munkahelyre", elbeszélget az illetékessel, körülnéz a műhelyben és boldog. Végre újra dolgozhat! Úgy tűnik, hogy ő is tetszik a munkáltatónak, így elkezdenek beszélni a részletekről. Kiderül, hogy a cég nem szállítja a munkásait, a havi dolgozó-bérlet ráeső részét pedig csak utólag téríti meg. Bélánk kér egy perc türelmet, kiszalad telefonálni a munkaügyi központba, megtudakolandó, kaphat-e bármilyen támogatást az utazáshoz a első hónapban.Az elutasító válasz után gyors fejszámolásba kezd.
Ha busszal vagy vonattal utazik, a havi bérlete 28 500 ft-ba kerülne. Mivel több, mint 10 órát lenne távol az otthonától, mindenképp csomagolnia kéne valami kaját is. (otthon bekap 1-2 falatot az előző napi maradékból, vagy főzés közben a kóstolgatással csillapítja éhségét). Tehát ez is belekerülne pár ezer forintba. Miből vegyék el mindezt? Ne fizessék be valamelyik számlát?
Aztán eszébe jut, ha ő dolgozik, ki fogja a gyerekeket útnak indítani, ki fog tudni velük foglalkozni, ha mindketten hullafáradtan esnek haza a feleségével? Ki látja el az állatokat, amik nélkül nem jutna hús az asztalukra?
Fotó: Pixabay
Így aztán visszakullog, és köszönettel visszautasítja az állást. Tudja, hogy ezzel elveszti a havi 22 800 ft-ját. De akárhogy mérlegel, nem tudja kigazdálkodni az első hónapi többletköltséget.
Szóval, biztos, hogy Béla nem akar dolgozni?
Szerző: Mérei Böbe
Forrás: Kendő Ereje
