Van egy barátom. Még sosem találkoztam vele személyesen. Amolyan Facebook barátság a miénk. Sokáig, csak a messzi távolból figyeltem a blogot amit írt, és már nem is tudom ki és mikor kattintott a másikra. Nyomon követjük egymás életét, gondolatait, tevékenységét. Bízom benne 100%-ig, jó ember. Bár nem mindig nem mindenben értek vele egyet és ő se velem, tiszteljük a másikat. Nekem ez fontos. Ő is egy csodabogár. A fejébe vette, hogy idén IS elmegy egy kis faluba, összeszedi a gyerekeket egy kupacba, felvesz egy piros kabátot, nagy szakállt ragaszt és ő lesz nekik a Télapó. Hogy ajándékot is vigyen, kért segítséget a barátaitól. Télapó csomagot gyerekeknek. Igazából nem egy falu, hanem azt hiszem 6 vagy 7. Jó sok kis csomagra van szüksége. Több százra. Nagy fába vágta a fejszéjét én ezt tudom. Nála pedig nem ez az első alkalom. A Télapók már csak ilyenek. Rossz leírni, még rosszabb látni, hátrányos helyzetű térség, borzasztó nagy szegénységgel. Ha ő nem megy és nem visz, sok-sok gyereknek nem lenne mosolya. De lesz!
Itt ülök egy kupac felett. Nézem válogatom. Van benne gumicukor, nyalóka, csokoládé, rágógumi, kis dobozos üdítő, szaloncukor, Télapó figura, apróbb játék.
Úgyhogy ülök a kupac fölött és csomagolok. Gondolkodom, melyikbe mit tegyek, kicsi ez a zacskó, kötni kell a szalagot szorosabbra.
Jaaaaa!!! Én muszlim vagyok…
Szerző: Maja Gabriella Mia
Forrás: Kendő Ereje