Te, aki ott állsz a rendőr sorfalban, most hozzád szeretnék beszélni!
Ezernyi fórumon próbáltam már szóba állni veled, most megint megszólítalak…
Felesküdtél valamire. Hited volt valamiben. Azt hiszem, életed meghatározó pillanata volt, amikor esküt tettél.
1993- ban az eskü így hangzott:
Én, (…) a Magyar Köztársaság (szerv megnevezése) tagja esküszöm, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányához, törvényeihez és más jogszabályaihoz híven, becsületesen teljesítem kötelességemet.
Elöljáróim és feljebbvalóim parancsainak engedelmeskedem.
Esküszöm, hogy hazám alkotmányos és törvényes rendjét, nemzetünk biztonságát, ha kell, életem kockáztatásával is hűségesen megvédem. Mindenkor az állampolgári jogok érvényesítését tartom szem előtt, és a nép érdekeinek megfelelően járok el.
Esküszöm, hogy elöljáróimat, munkatársaimat megvédem, fegyveremet, felszerelésemet megóvom.
A szolgálati ismereteket elsajátítom. A rendet és fegyelmet minden törvényes eszközzel fenntartom. Alárendeltjeimről a legjobb tudásom szerint gondoskodom, őket öntudatos hazafiakká, a népek kölcsönös tiszteletére nevelem.
Minden erőmmel, törekvésemmel, tudásommal a Magyar Köztársaság fejlődését szolgálom.
Az állam- és szolgálati titkot híven megtartom. Szolgálatban és szolgálaton kívül példamutatóan viselkedem.2013. után szereltél fel, akkor ezt fogadtad:
Közkatonai eskü:
Én XY közkatona esküszöm, hogy Magyarországot híven szolgálom, hűséges honvédje leszek. Magyarország függetlenségét, az állampolgárok jogait és szabadságát bátran, a törvények betartásával és betartatásával, a rám bízott honvédek és fegyverek erejével, életem árán is megvédem. Elöljáróim parancsainak engedelmeskedem, alárendeltjeimet jogaik tiszteletben tartásával vezetem, róluk emberséggel és felelősséggel gondoskodom.
(Az esküt tevő meggyőződése szerint)
Isten engem úgy segéljen!
Te esküt tettél arra, hogy engem, mint egyszerű magyar állampolgárt megvédesz. Meg esküt tettél még sok mindenre…
Most sokadjára állsz velem szemben. Már ismerősökként találkozunk. Vannak a tömegben ismerős arcok.
Te rendőr vagy, katona vagy, egyenruhád van, fegyvered van.
Nem unod még, hogy megvetett tagja lettél a társadalomnak?
Nem unod még, hogy fejben utánad köpnek az emberek?
Nem unod még, hogy életedet kockáztatod a nap 24 órájában, de egy mosógépet csak részletre tudsz megvenni?
Nem unod még, hogy csak fizetéskor tudsz venni a gyerekednek egy új cipőt?
Nem unod még, hogy röhögnek rajtad mert 5-10 ezerért megvehető vagy kilóra?
Nem unod még, hogy a te gyerekednek sincs az iskolában wc-papírja? Miközben mészárosoknak villái vannak az Adrián?
A te fizetésedből nem hiányzik az a pénz?
Mikor vitted el utoljára nyaralni a családodat? Mikor vacsoráztatok étteremben? Mikor voltatok utoljára színházban?
Ott ültél a télen a hidegben a fagyban a sárban egy sátorban a határon a kerítés tövében. Élvezted? Élvezed?
Megéri az a havi 150 ezer amit kapsz érte? El tudod belőle tartani a családod?
És még csak az anyagi részéről beszélek.
Nem vagy megbecsült tagja a társadalomnak. Egy lenézett utolsó senki vagy.
Ja, a civilizációban tisztelet övez téged. Itt maximum nevetség tárgya vagy. Egy bábú, akit kénye kedvére rángat a hatalom. Szolgálsz valamit, amiről te is tudod hogy nem jó. Szolgálsz valamit, aminek semmi köze nincs a demokráciához, aminek semmi köze nincs a köztársasághoz.
Te már régen nem az embereket, a népet, a társadalmat szolgálod, csak egy elmebeteg diktátort. Hát tőlem se várj semmit! Amikor utcára mész a fizetésed, a megbecsülésed, miatt, már egyedül leszel. Mert senki nem fog ott állni melletted. Senki nem fog érted kiállni.
Amikor az én kisfiamnak jött a rendőrös korszaka és kijelentette hogy rendőr szeretne lenni, én csak megsimogattam a kis buksiját, hogy nem baj, majd elmúlik, kinövöd. És ebben reménykedem. Lehetne rendőr. Csak nem itt, nem ebben az országban.
Legutóbb az óvodában találkoztunk. Emlékszel? Az üvegajtónál. Te az egyik felén álltál, én a másikon. És ugyanúgy néztél rám, mint ahogy néztél a Keletinél, néztél a parlament lépcsőjénél.
Te is fel vagy háborodva azon, hogy 100 ezer egy iskolakezdés, ami egyébként ingyenes.
Mégsem állsz mellém, mégsem fogod meg a kezem.
Mert valahogy most azt érzed, a hatalom a kezedben van. Először érzed ezt hosszú idő után.
Csak nézz körbe kedves! Nézd meg hányan vagyunk mi, és hányan vagytok ti. Igaz, neked fegyvered van.
Ha parancsot kapsz rám lősz? Lelősz? Ha azt a parancsot kapod, hogy állíts meg, keríts körbe, megteszed? Meg mered tenni? És másnap az iskolában ismét a szemembe fogsz tudni nézni?
Én ideállok eléd most, és ha kell mindig. Mert én nem csak a saját jövőm, a gyerekem jövője miatt vagyok itt, hanem a tiéd miatt is. Azért, hogy neked, meg a te gyerekednek is jobb legyen. Azért is, mert az asszony nem verve jó, és sorolhatnám még hogy mi minden miatt állok veled szembe.
Gyakran kérdezem, nincs olyan, hogy parancs megtagadás?
Ha az emberi értékkel és a józan ésszel szemben kell cselekedni te nem változhatsz agyatlan zombivá!
Neked ugyanúgy van szíved, lelked, érző ember vagy, neked ugyanúgy a vajas kenyér, a vajas felével esik a földre.
Mi kell ahhoz, hogy azt mondd, veled vagyok, melléd állok?
Mi kell ahhoz, hogy megfogd a kezem, és ne velem szembe állj, hanem mellettem?
Minek kell még történnie ahhoz, hogy belásd valami nagyon el van rontva?
És most megint molinót festek. Megint találkozunk. Megint ott fogok veled szemben állni.
Szemben állsz majd és vicsorogsz, vagy mellém, és mosolyogsz?
Szükségünk van egymásra. Egymás nélkül nem megy. Egy lépés egymás felé. Én megteszem az első lépést feléd.
Mosolyogva, szeretettel, őszinteséggel, barátsággal.
Lesz viszonzás?
Fotó Bernie Boston
1967. október 21, Washington, 250 000 ember kezdett el tiltakozni a vietnámi háború ellen,
Fotó:Umit Bektas
Rohamrendőrök segítenek egy egy tüntető nőnek, aki rosszul lett a könnygáztól. Ankara, 2013.
Fotó:Marko Djurica
Tüntetők virágokat dobnak a rohamrendőröknek. Isztambul, 2013
Fotó:William Fernando Martinez
Az oktatási reform miatt tüntető diák megölel egy rendőrt. Bogota 2011.
Szerző: Maja Gabriella Mia
Forrás: Kendő Ereje