Van egy 9 évesem, aki második osztályos és fiú.... Most, hogy őszi szünet van az iskolában, itthon is van, táborban is van. Laza napok ezek. Kihasználjuk az utolsó kellemes őszi napsütést, meg azt, hogy nem este 9-ig kell házi feladatot írni.
Nem tudom, ki, hogyan oldja meg ezeket a kék táblákat a gyerekével, számomra nagy kihívás.
9 évesen az a normális, ha olvas, falja a betűket. Boldog hogy érti a boltok feliratait, a táblákat. Igen, még a kék uszító táblákat is. Ez valami agyrém a normális szülőknek. A gyerekek nem hülyék, csak kicsik. Tudnak olvasni, és egész jó gondolataik vannak a világról. Addig, amíg fel nem bukkan egy Soros terv plakát.
A menekült és migráns kérdést én tök egyszerűen oldottam meg a gyerekkel. Kivittem a keletibe. Együtt játszott az afgán, a szír gyerekkel, együtt focizott az önkéntesekkel. Nem, nem kapott el semmilyen betegséget, és engem sem akartak megerőszakolni, a pénzem se vették el. Leszámítva egy két magyar honfitársam uszító és rasszista beszólását semmi gond nem volt. Megtanulta értékelni azt, amije van, mert látta hogy másnak még annyi sincs. Leszokott a nyafogásról, hogy ezt vagy azt vegyem meg, és önzetlenül le tudott mondani egy-két játékáról, hogy azt nehezebb sorsú gyerek megkapja...
Fotó: Pixabay
Akkor, még nem tudott olvasni, nem értette azokat a táblákat. Én meg elhalandzsáztam, elkamuztam mik vannak ráírva. Egy átlagos gyereknek meg kell tanítani hogy mit jelent az elfogadás, mit jelent a másság, hogyan kell ezt kezelni. Ezt a legjobb gyerekkorban, amikor még kicsik, őszinték. Sosem okozott neki gondot hogy egy Down szindrómás gyerekkel játsszon, sose volt gond, hogy kinek milyen a bőrszíne. Hatalmas szerencse, hogy egy félvér kislány is jár vele egy osztályba, így nem kell külön elmagyaráznom a dolgokat. Ő a játszótársat, a játszó pajtást, a gyereket látja mindegyikükben. Nem okoz gondot, hogy legalább 4 féle vallást gyakorolnak az osztálytársai - ugye kötelező a hit és erkölcstan óra ,- hamar kibukik. Sőt, meg is beszélik maguk között a vallásokat, ami engem totál meglepett. Egyik este külön előadást és bemutatót kellett tartani neki a vallásokról, amin nyertek a krisnások, azzal az ünneppel, amin csupa édes finomságot esznek.
Ezeknek a nyitott, kicsi emberpalántáknak, akik szeretnek, önzetlenek, de már vannak önálló gondolataik, most szembesülni kell a kék táblákkal.
A minap néztem egy filmet a II. világháború propaganda gépezetéről. Végig libabőrös voltam.
Mert az is így kezdődött. Nem valahogy így, nem hasonlóan, egészen pontosan ugyan így. Aminek megvan az eredménye, hiszen mindenki retteg a migránsoktól, miközben 1 millió magyar migránskodik Európában a jobb megélhetés miatt. Miközben utáljuk a kendős muszlimokat, (akárcsak a zsidókat) utáljuk az idegeneket, utáljuk saját magunkat is, és az ország nyomorog... Ctrl c és Ctrl v.
Nem találok különbséget a 70 évvel ezelőtt történtek és napjaink között. Nekem, mint édesanyának pedig napi szinten meg kell küzdenem a kék táblákkal. Hogy mi az a Soros terv, ki az a Soros György és miért kell utálnom. Miközben nem utálom. Tájékozottabb vagyok annál. Egészen pontosan tudom kicsoda Soros György és milyen tevékenységet végez. Nem a M1 és bajerzsóti oldaláról tájékozódom... Ja, most jön az hogy Soros bérenc vagyok. Az.
1994-ben, amikor éppen tizenegynéhány éves voltam, az osztályfőnökömtől ígéretet kaptunk hogy elvisz minket külföldre kirándulni. Ennek viszont olyan magas ára volt, ami a lakótelepi prolik gyerekeinek megfizethetetlen volt. Minden iskolai rendezvényen (farsang, sulidisco, karácsony stb) mi csináltuk a büfét. A szülők egy része készített süteményt, másik fele jött segíteni. Nekem meghalt az anyukám, apám nem jeleskedett a sütemény készítésben, így ő jött. Osztálypénzből vettünk krumplit, pucoltuk, sütöttük, lett palacsinta szendvicsek stb. Mindenki talált magának munkát. Ha mást nem, hát elugrott azért, aki nem tudott besétálni 3 tálca süteménnyel.. Meglett a pénz. Pontosabban egy része. A hiányzót bizony Soros György egyik alapítványa fizette. Igen, én neki köszönhetem hogy eljutottam Ausztriába, Graz-ba (nem röhög, én is ezen vihogok most) Olaszországba, Velencébe, de még a Pannonhalmi apátságot is az ő jóvoltából nézhettem meg. Szóval Soros bérenc vagyok, vállalom. Kinyitotta nekem a világot. Jó ez azért így nagyképűen hangzik, mert én apu munkája miatt már bejártam a fél világot, eljutottam olyan helyekre ami másnak csak álom egy életre. De láttam más kultúrákat, más embereket, más szokásokat, és természetes volt számomra, hogy a világ hatalmas, és különbözőek vagyunk, nem egyformák. Máshol más dolgokat szeretnek az emberek. Ebben a szellemiségben nőttem fel. Apám jó munkát végzett azt hiszem. Nem utálom a zsidókat, semmi bajom a muszlimokkal, a reformátusokkal, a keresztényekkel, az afrikaiakkal, az ausztrálokkal, az ázsiaiakkal, nem utálom a cigányokat, a szlovákokat, a szerbeket, az erdélyieket, és a pöttyös elefánt és a kockás zebra sem utálat tárgya.
És jön velem szembe, mit velem szembe, a gyerekemmel szembe egy ilyen kék tábla. Hogy jajj jajj Soros terv, meg jajj jajj Soros György. Ha nem beszélgetek vele róla, ezt fogja szivacsként magába szívni. Hát beszélgetek róla. Próbálom elmagyarázni, egy 9 évesnek hogy amit lát azt kormány propagandának hívják, hogy ez a diktatúra része. És olyan szavakat kell 9 évesen megtanulnia, amivel bőven ráért volna még 14 éves koráig, vagy amíg nem tanulják az iskolában. Anya szava áll szemben azzal amit a táblákon lát. Ami valljuk be feszültséget okoz. Nem mehetek be az iskolába hogy kedves tanító néni, talán a gyerekeknek el kellene magyarázni, hogy ami az osztályban megvalósult, az hogy egyenlőség van, hogy nincs diszkrimináció mert itt egymás mellett ül a szőke és a cigány, az afrikai és a jehova, az a normális de ami a kék táblákon van az egy nem normális dolog. Biztos lenne 1-2 szülő aki nem így gondolja, és bejelentést tenne. Lenne hozzá kapcsolata, és a kedves tanító nénink karácsonyra már nem dolgozna az iskolában. Mert Magyarország 2017-ben így működik. Itt hápogok, hogy tönkreteszik a gyerekem lelkét a kék táblák, kimossák az agyát, Hiszen magyarok millióival megtették, teszik ugyanezt. Idő kérdése, hogy mi magyarok mikor esünk egymásnak és mikor kezdjük el egymást ölni. Nem, nem átvitt értelemben, valójában... És majd leszünk mi is menekültek. És majd kikérjük magunknak hogy menekültek vagyunk és nem migránsok. Délmagyarországról hogy a csudába menekülnek a penge kerítésen keresztül majd az emberek? No comment...
Mondtam hogy nem kint akarják tartani az embereket, hanem minket akarnak bent tartani ebben a bolondok házában. Kék táblák. Meg Soros terv, meg leszaggatott megrongált plakátok, amelyek helyett 5 napon belül kitesznek egy újat. Mert erre van pénz. Az iskolában nincs wc papír, nincs szappan, nincs kéztörlő, törölköző.
Oké tudom a kórházakban sincs. Semmelweis országában. A minap voltam Prágában. Láttam ott is plakátokat... Ahogy haladtunk egyre beljebb az autópályán, egyre több tábla volt. Nem reklámok voltak rajta. Csupán a cseh zászló... Hát így is lehet.
Szeretem a cipőket, picit talán cipőmániás vagyok. Ahogy jöttem fel a metróról, egy dolog szembetűnt. Ami nagyon eltért az itthonitól. (nem röhög, most nem arra gondolok, hogy a miénk elromlik, kigyullad, az övéké meg bezzeg működik) Az emberek cipője. Csupa szép cipőben jártak. Egyik sem kitaposott elnyűtt ötvenszer javított divatjamúlt ócska cipő volt. Ha itthon leülök a metrón, lefelé nézek és a cipőket látom. Olyan állapotú cipőket, amelyeket már évekkel ezelőtt ki kellett volna dobni, mert hordásra alkalmatlanok. Mindemellett nyugodtan ült a metrón egymás mellett a cseh és az indiai. Azért itthon csak elhúzódnak tőle az emberek. Meg nézegetik, méregetik. Hát itt nem. Én meg csak álltam, pislogtam. Csehország is bezzeg ország lett. Bezzeg ott nincsenek táblák... Jó tudom érdekesen alakul ott is a politikai helyzet, de valahogy.. Valahogy a lakótelepek kulturáltan néznek ki, az autó parkjukra csak ha rágondolok könnybe lábad a szemem. Nem ragozom. Egy éve nem voltam külföldön, és tragédia ami ebben az országban van.
Nem tudok mit kezdeni a kék táblákkal. Nem tudom hány generáció kell amíg kitörli az emlékezetéből, kitörli a fejekből és rendet tesz a szívekben. Mert az, hogy egy 8-9 éves olvasni tudó gyerek már akaratlanul is ezt szívja be magába az borzasztó. Így fognak ezek a gyerekek felnőni? Mit tanulnak a táblákból a gyerekek?
Milyen felnőtt lesz belőlük? Olyanok, akik miatt majd szégyenkeznünk kell. Csupa rosszindulatú, negatív, rasszista savanyú, hiszékeny, gondolkodásra képtelen gyerek. Olyan útvonalon hozom haza az iskolából, ahol nem jön velünk szembe kék tábla. Azt hittem ezzel javítok a helyzeten. Tévedtem. Van a napi egy kötelező torna óra. Akinek nincs gyereke nehogy azt higgye már, hogy valóban ott ugrabugrálnak a gyerekek. Egy /maximum kettő tornaterem van egy iskolában, jó esetben. A gyerekek az aulában, a folyosón, testnevelődnek, amíg az idő engedi az udvarra vannak kicsapva. Van ennek valami értelme? Konkrétan heti egyszer testnevelés óra keretében elmennek sétálni a gyerekekkel. 26 gyerek 2 felnőtt. Oké, már nagyok, elvileg nem rohangálnak ész nélkül, nem vesznek el. De látják a kék táblákat. És valljuk be, az enyém ugyan osztályelső, de 2 mondatot nem tud leírni helyesírási hiba nélkül. Tényleg ennyire fontos ez a kötelező testnevelés óra minden nap? Annyira fontos hogy este 9 kor még házi feladatot írjunk? Nem lenne egyszerűbb ha felesleges hülyeség órákat kihagynának? Nem lenne egyszerűbb ha a kötelező hit és erkölcstan óra abból állna hogy megismertetik a gyerekekkel a vallásokat?
Nem értem. Miért kell egyet kiválasztani, és azt tanulni a gyerekeknek? Aki vallásos azt otthon illetve a templomokban úgyis tanítják. Nem az lenne a lényeg, hogy egy elfogadó generációt neveljünk? 8-9 évesen még kutya kötelességünk lenne a figyelmüket felkelteni. Nem, nem a kib@szott kék táblákkal! Keresni melyik gyereket mi érdekli. Felkelteni az érdeklődésüket, a kreativitásukat, megtanítani őket gondolkodni, megtanítani arra, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen. Bevezetni őket az életbe, hogy amikor eljön az ideje elengedjük a kezüket. Megtanítani őket arra, hogy tiszteljük az időseket, hogy segíteni kell a gyengéket és az elesetteket.
Nem hagyom, hogy agymosott droidot neveljenek a gyerekemből! Nem hagyom, hogy fegyvert fogjon a kezébe! Nem hagyom, hogy elnyomják abban, amiben más! Nem hagyom, hogy kimossák az agyát! Nem hagyom, hogy a gyűlöletet tanulja meg! Nem hagyom, hogy egy szívtelen felnőtt váljék belőle! Nem hagyom, hogy ezt tegyék egy egész generációval! A gyerekeinkről van szó, tessék már megérteni végre!
Csak egyetlen percre gondolj bele, mi lesz ennek a vége! Te is megijedtél ugye? Félted a gyermeked. Félted az unokád. Félted az unokahúgod, félted a keresztlányod, az unokaöcséd, a keresztfiad, félted a szomszéd gyereket. Hát féltsd is! És magadat is, mert veszélyes generációt nevelünk. Van okod félni.
Fotó: Gellinger Pixabay
Most pedig beülök a kocsiba, elhaladok legalább 30 kék tábla előtt, lesz@rom a kormányt, és elmegyek a gyerekkel megnézni, hogy vannak-e kacsák a tavon. És ha vannak, akkor keresünk valami kacsa kaját és megetetjük őket. Mert ennek van értelme, a kék tábláknak meg nincs...
Szerző: Maja Gabriella Mia
Forrás: Kendő Ereje
