Ma 12 órai tanítás után éppen baktattam a 3-as metróhoz, hogy végre hazaérjek és a megérdemelt pihenésem töltsem.
A metró elindult velem az Árpád híd irányába, majd megállt és állt 10 percet. Azután újból megindult és a következő állomáson újabb 10 percig álldogált. A metróban harapni lehetett a fagyos levegőt, ami dühből kifolyólag jött az utasokból. De a hab most jött a tortára: az 1-es villamossal óhajtottam hazamenni ( én marha....), de a villamos csak a Róbert Károly krt.-ig baktatott. Ott egy túlfoglalkoztatott BKK-s mellényes kikiáltó kiterelte a villamosból a rengeteg embert és közölte, hogy nincs tovább, mert hatósági lezárás van és még pótlóbuszokra sincs lehetőség! Még időben felugrottam a visszafelé induló villamosra egy kacér beugrós libellével. Újból 3-as metró, ami elvitt a Deák térig, mert csak odáig ment. Onnan a szintén lassított felvételben menetelő 2-es metróval Puskás stadionig. Végre van 1-es villamos, ami viszont nem tudott továbbmenni a keresztbe álló rengeteg autótól. Én igazán zseniális orosz tudásomat latba vetve nyilvánítottam ki a véleményem a hazánkba ideiglenesen belátogató vendég és a vendéglátó összes családtagjainak, fel- és lemenőinek drasztikus emlegetésével. Kissé ziláltan hazaérve ijedten vettem tudomásul, hogy a mai esti túrám olyan mély nyomokat hagyott rajtam, hogy a legkedvesebb szomszédom megkérdezte, hogy kit keresek, amikor beszálltam mellé a liftbe!
Most megpróbálom magam egyenesbe hozni, meleg fürdő, némi finom kaja, egy pohár finom bor és máris nagyívben le@rom az egészet! Pozsalusztá paszmotrity!!
Szerző: Radányi Gerendai Ilona
Forrás: Kendő Ereje