Az utóbbi időben elharapódzott a fák meggondolatlan kivágása.
Megdöbbenve tapasztalom, hogy egészséges, csodálatos fákat döntenek ki egyik napról a másikra büntetlenül.
A fák nem tudnak kiáltani, hát én szólok helyettük.
Fotó: Josephine Wall festménye
Valami baj van…
Valami baj van mostanában.
Sokak szent célért rosszat tesznek.
Halált döngetnek erdőnyi fában,
vadul vágnak a védtelennek.
Pedig a cél nemes és jó.
Kultúránk valóban nemzeti kincsünk,
múzeumokban gyűlnek a tárgyak,
mikkel féltett múltunkat őrizzük.
De nem lesz jövőnk, ha mindent kivágnak,
mert az erdő, az életadó.
A város él, de szenved az ember,
mert szmog ül már a házak falán.
A liget, mint tüdő, még lüktet, ahogy kell,
de harcolni nem mer, csak pár vagány, -
bár szükséges érte a szó.
Ha a fák meghalnak, hogyan éljünk?
Tüdőnk már így is görcsösen zihál,
oxigénért kiált, hisz alig van esélyünk.
Nem vár ránk, csak kínos halál,
sebzett földünk oly múlandó.
Valami baj van mostanában.
Előre kell nézni, nem hátra!
Alkotni, végre rombolás nélkül,
új értéket úgy hozni világra,
ha az a cél nemes és jó!
Szerző: Harcos Katalin
Forrás: http://www.szerelmeslap.gportal.hu/gindex.php?pg=36943355