Van egy kedves ismerősöm. Fiatal anyuka. Csöppsége szeptemberben kezdte az ovit. Jó intézmény, már-már elitnek is mondható. A szülők többsége dolgozó, becsületes, magyar állampolgár (sic!). Az óvoda jó helyen van, esztétikus környezetben. Az ott nevelkedők közt még véletlenül sem akad halmozottan hátrányos helyzetű gyerek.
Ismerősöm nagyon boldog volt, mert várakozása ellenére lánykája gyorsan beleszokott az ovis létbe, s hamar elmúltak a reggeli nagy sírások. Úgy tűnt, „siker sztori„ lesz és az anyuka aggódás nélkül végezheti a napi munkáját, tudván, hogy gyermeke biztonságban van és még jól is érzi magát.
Múltak a napok, az anyuka már kevesebbet beszélt az oviról, viszont egyre gondterheltebbnek tűnt, majd egy nap megkérdezte:
- Nem tudsz valami másodállást? Takarítást vagy bármit.
Meglepődtem. Ő volt az az anyatípus, aki munka után mindig sietett a kislányáért az oviba, aki nagyon fontosnak tartotta, hogy a munkaidőn kívül annyi időt töltsön a gyermekével, amennyit csak bír. Nem tudtam más okot elképzelni, amiért ezt megváltoztatná, csak azt, hogy gond van a házasságával.
- Jaj, Istenem, csak nem lelépett a férjed?
- Ugyan dehogy! Csak az ovi miatt.
Nem igazán értettem, aztán elmesélte. Ez az ovi nagy gondot fordít arra, hogy a gyerekeknek minél több élményt, programot nyújtson. Így aztán minden hétre jut 1-2 táncház, bábelőadás, vagy valami. Alkalmanként 1-2 ezer forintért, gyermekenként. Sem az ismerősöm, sem a párja nem minimálbéresek, de azért nem is tartoznak a túl jól fizetettek közé. Szülői segítséggel és hitellel vettek lakást. Törlesztenek és nagyon szigorú költségvetés szerint élnek. Ez a havi 10-15 ezer forint azonban már ebbe nem fér bele. Nem tudják kigazdálkodni.
- Most mondd meg, mit csináljak? A lányom szeret ebbe az oviba járni, bár nem igazán értékeli még a táncházasdit, meg a „ koncerteket „ a kora miatt. Most vigyem el egy másik oviba, egy ismeretlen helyre, ismeretlen emberek közé? Ráadásul a legközelebbi óvodába járáshoz is legalább fél órával korábban kéne kelni, buszozgatni, átszállni. Inkább keresek valami másodállást.
Nem tudtam jó tanácsot adni. Csak azon gondolkodtam el, vajon az ország boldogtalanabbik felén, tudják-e az óvodáskorú gyerekek, mi az a táncház, a bábelőadás, a koncert? Hogy nekik miért nem jár mindez? És vajon az ebbe az oviba járó gyerekek szülei közül hányan töltenek el kevesebb időt a gyerekeikkel, hogy másod-, harmadállásban megkeressék a programok költségét?
Újra múltak a hetek, nem beszélgettünk erről. Nem kérdeztem, talált-e másik munkát és ő is hallgatott az oviról. Míg a múlt héten teljesen felháborodva keresett meg:
- Ezt nem fogod elhinni, ilyen nincs! Volt szülői értekezlet. Már megszoktuk, hogy mindig, mindenfélére kell befizetnünk, így az egyik anyuka nagy naivan feltette azt a kérdést, hogy mennyit kell leperkálnunk a Karácsonyi ünnepélyre. És most figyelj! Hát semmit! Na, nem azért, mert ezt az óvoda állná! Hanem, mit gondolsz, miért? Egyszerű! MERT NEM LESZ! Érted? NEM LESZ KARÁCSONY az oviban!
Már felkészültem, hogy kiderül, valami félresiklott vallási okból, de a valódi magyarázat mélyen elképesztett.
Azért, mert a Karácsony az óvónénik szerint CSALÁDI ÜNNEP. Nem való az oviba.
Fotó: http://ovodaivilag.hupont.hu/
Én akkor és ott rájöttem, hogy hiába a táncház, a bábelőadás, az ország boldogtalanabbik felén élő óvódások boldogabbak. Mert lehet, hogy az ő ovijukban már százszor foltozták meg a macikat, babákat, ágyneműket a szerető dadusi/óvónői kezek; mert lehet, hogy hozzájuk nem látogat el egy neves budapesti zenekar gyerekkoncertet adni, de náluk nem családi ünnep a Karácsony! Mert náluk éjszaka, óvónénik/dadusok/anyukák/apukák keze alatt készülő, filléres ajándékok lesznek a csoportszobákban, a folyosón a fenyőfák alatt. Amik isten tudja, honnan teremnek oda. Mert óvodavezetők, óvónénik százai ostromolják most a segélyszervezeteket, civil segítőket, hogy mosolyt csaljanak, örömöt varázsoljanak a sokszor koravén kis arcocskáikra.
Mert ők valóban érzik, hogy nem csak a családjuk szereti őket, nem csak nekik fontosak.
Mert a SZERETET nem családi ügy! Közügy kellene, hogy legyen!
Fontosabb a táncháznál, a bábelőadásnál és mindenféle programoknál!
Mindennél fontosabb!
Legfőképp gyermekeinknek!
Szerző: Mérei Böbe
Forrás: Kendő Ereje
