A Kendő Ereje

2017.júl.21.
Írta: Kendő ereje

Egy hajóban, mégis külön

Ezt nem értem.
Volt az a rémes cikk kb egy éve a fb-on, aminek a címe az volt, hogy "A liberális nevelés megbukott". A hajam égnek állt tőle, nem csak azért, mert blőd szakmaiatlanságokat és hülyeségeket hordott össze (gyerekekkel suttogva), és nem csak azért, mert valami olyan konstellációban használta a liberális szót és olyan tevékenységekkel kapcsolta össze, amihez semmi köze - hanem azért is, mert egy csomó pedagógus osztotta meg.
Most újra látom a Magyar Idők jóvoltából, hogy Csisztu Zsuzsa kiosztotta a "ballib károgókat".
Nagyjából be tudom lőni, hogy mikor volt az a pont a közbeszédben, amikor végleg kétpólusú "konzervatív / polgári - ballib / libsi / sorosbérenc" szembenállásra bomlottak a véleménykülönbségek; és nagyjából azt is látom, kinek-minek az áldásos tevékenysége okozta ezt.
A fogalmak értelmezhetetlenségén kívül (valaki elmondaná nekem végre, hogy mi a fene az a liberálfasiszta, liberálbolsevik, ballib, libsi - és valaki felvilágosítana, hogy a tömény nacionalizmusban és rasszizmusban ugyan mi a tököm a polgári) már csak azt nem értem, hogy hogyan asszisztálhatnak a megosztottsághoz ennyien? Hogy mitől nagyobb összefogás az, ha közösen szidjuk az ország másképp gondolkodó rétegét, mint maga a kritizálás?
Miért jó ideológiai jelszavakat szitokszóvá alakítani, és kiszolgálni a nyilvánvaló és módszeresen irányított felső vezetés feszültségkeltését?
Kinek, minek jó a politikusokon kívül, hogy egymásnak esnek az emberek? Nem vinne előrébb, ha megkeresnénk a közös (n)evezőt? Hogy hova, és miért akarunk eljutni? Hogy ebben kinek milyen tulajdonságát használhatjuk föl? Ha nem menne kicsiben és nagyban, hogy veled nem beszélek, a te szakértelmed nem kell, még ha nekem is prosperáló lenne, mert te ezt és ezt mondtad?
Néha azt érzi az ember, hogy inkább nem szól semmit, legyint, és arrébb áll, mert itt még 150 év a marakodásra megy el, a véleménykülönbségek kiszőrözésére, amitől aztán inkább hátrafele haladunk, és a világ elhúz mellettünk. Így lesz ebből a közösségből egy, a múltjába meredő, új értékeket létrehozni nem tudó, öntudatosan sértett árnyidéző, aki lassan fölemészti magát.

ancient-2026111_340.png

Szerző: Varga Netti

Forrás: Kendő Ereje

Óriás vagy mókuskerék?

Hajnali ötkor riadtam, mert még mindig azon járt az agyam.
Ahogy mesélte. Velem egykorú. Szép, okos. Hogy innen nincs "följebb". Bejelentett státusz, plusz köztisztviselői poszt. Hogy mire vágyhatna még. Család, barátok, munka. Nincs tovább, minden megvan.
Zavarban voltam.
Mert akkor mi van innentől? Ki dönti el, hogy mi a fönt, mi a lent, és mi a följebb? Hogy lehet, hogy nincs tovább? Ugyanannyira fáztam ettől a mondattól, mint főiskolás koromban, amikor az alig huszonéves csajok mesélték, hogy XY révbe ért, mert van neki férje, háza és állása. Onnan sem volt följebb. Onnan sem volt tovább.
És akkor mivégre? De most komolyan? Miért egy társadalmi pozíció jelent föntöt vagy lentet? Miért egy beilleszkedett státusz okoz biztonságot? Elég-e ez a biztonságérzet ahhoz, hogy végigélj egy életet? Ennyiből állna? Ez lenne az értelme?
Félreértés ne essék, nem becsülöm le ezeket a dolgokat. Hálás vagyok azért, amit kaptam. Még a napi kávémért is hálás vagyok. De - és azt hiszem, ezért generálom állandóan a plusz feladatokat és bonyodalmakat magam köré - elszáradnék, ha ki kellene azt mondanom, hogy "ennyi, itt a vége". Hogy nincs tovább. Még ha fönt érzem magam, akkor is rémes.
Mert innentől kezdve a mindig megújuló, soha ki nem ismerhető, állandóan változó és mindig tanulási lehetőségeket nyújtó világ megszűnik létezni. A tanulási folyamat, az állandó tapasztalás, a tapasztalás által elért fejlődés, bölcsesség, még ha fáj is néha - ez befejeződik. Nincs többé "oda nézz", "hú de izgi", "ezt de kipróbálnám", "akkor is megcsinálom". Nincsenek új célok, felfedezetlen területek, hév, tapasztalás adta életszenvedély, nincs fent és nincs lent, nincs perspektívaváltás, ahol az addigi fent már nem is olyan fontos, mert találtál fontosabbat, nincs izgalom, nincs mozgás. Ha kiveszik belőled az ismeretlen horizontot kémlelő Vasco da Gama, ha nem fűt a felfedezés öröme, ha nem vagy képes újra és újra kezdeni, ha már csak a gyerekeidre tolod a tevékenység örömét és bánatát, ha Te magad már nem mozdulsz, mert elértél valahova szerinted - akkor kezdődik az öregség. Aki nem mozog, öregszik. Aki öregszik, meghal. Előbb csapjatok agyon, minthogy ez a mondat valaha is elhagyja a számat. Még akkor se mondjam ezt soha, ha ilyen lestrapált fejem van a pörgéstől.

img_2303.JPG

 

 Szerző: Varga Netti

Forrás: Kendő Ereje

Megnyitó

Rengetegen írtak az Úszó VB. megnyitójáról ahhoz képest, hogy senki sem látta.

Én sem.

Miért pont én ne írnék róla?

Soha nem szerettem a megnyító ünnepségeket.
Az olimpiákon sem.
Annál inkább a záróünnepségeket, amelyek során a sportolók együtt, nemzetiségüktől függetlenül, kart karba öltve, jó, időnként kéz a kézben vidáman, minden formalítást elvetve járultak egymás, és a közönség elé.

A megnyitó mindig arról szól, milyen nagyszerű a mi múltunk, jelenünk, jövőnk, milyen csodálatos a mi kultúránk, egyáltalán mi milyen nagyszerűek vagyunk.

Vagyis csupa hazugságról. És kérem, itt és most nem a hazai rendezvényekről beszélek.

A megnyitókon nem is lehet elkerülni a hazugságot.

Moszkvában nem eshetett szó a Gulagról, Los Angelesben az őslakosság majdnem teljes kiírtásáról, Barcelonában és Londonban a gyarmatosításról, és a sort lehetne folytatni.

Az egyoldalúság pedig nem más, mint hazugság.

Vajon miért nem szólnak ezek a megnyitók arról, amiről a későbbi versenyek fognak:
Az ifjúságról, a szeretetről, a szerelemről, a versenyzés ősi kultuszáról, arról, hogy a sportolók mennyi áldozattal, lemondással készültek a versenyekre, hogy örömet szerezzenek önmaguknak, családjuknak, edzőiknek, szurkolóinknak, és hazájuk nézőinek?

Attól tartok azért, mert már régen nem erről szól az élsport.

Legkevésbé maguk a sportolók tehetnek erről.

Az országos, és különösen a nemzetközi sportszövetségek hatalmas pénzekből gazdálkodnak. És garázdálkodnak.

A sportágak egykori nagyjai legfeljebb cifra gombok a különféle pénzemberek, kereskedelmi cégek, szponzorok egyre kövérebb mellkasán feszülő mellényein.

Vagy besorolnak ők is a sport vámszedői közé.

A FIFA és az UEFA régebbi és mai vezetője közül jó néhányan egyeneset se tudnának a labdába rúgni. Gyanítom, hogy a FINA  jó néhány vezetője belefulladna a három méter mély medencébe.
Lehetne folytatni a sort.

A sport lényege nem a teljesítmény lett, hanem a megszerezhető pénz, amelyet átfon a korrupció, annak klasszikus és modern formáinak széles skálája.
A sport nagy ünnepeit időnként különös helyszíneken rendezik.
Azon múlik, ki ad többet a döntéshozóknak.

Mese, hogy lehet olcsó olimpiát rendezni!
Ha valóban lehetne, ugyan miből gazdagodhatnának pofátlanul a NOB tisztségviselői?

És miért nincs jóformán jelentkező ma már egy olimpia megrendezésére?

Hazánkban sem azért alakult ki ellenszenv az olimpiával kapcsolatban, mert nem szeretjük a sportot, és nem örültünk volna a régi álom megvalósulásának!

Ugyan. Csak nagyon hamar világossá vált, hogy hazai vezetőinket sem a sport, a világ sportolóinak nagy találkozása érdekli, hanem a megszerezhető politikai és személyekhez köthető anyagi haszon.

Tetten érhető mindez az Úszó Világbajnokság minden előzetes munkálatainak elosztása, propagandája, és költségei körül.

Az egész két hatalmas hazugsággal kezdődött.
A várható költségek mértékével, és az új uszoda látványtervével.

Mondhat bárki bármit, a költségek jóval túllépték a tervezettet, és a lenyügöző látványtervvel szemben meggyalázták a fővárost egy vacak parkolóházzal.

És ezt az egészet belengi a korrupció hazai bájának gyanúja.

Nem értek annyira az úszósport belső ügyeihez, hogy meg merjem mondani, Hosszú Katinka javaslatai naívak-e, jók-e, irreálisak-e, önzők-e vagy más szempontokból elvetendők, vagy támogathatóak?

De a baj, amit orvosolni akar, sokkal mélyebb, és kiterjedtebb, mint gondolnánk.

A rajtkőről sem lehet szél ellen...

Sok minden 1936-ban került rossz útra.

Javíthatatlan.

img_2299.JPG

Fotó: megnyitón nemzethybe öltöztetett sportolók

Szerző: Füredi Ferenc

Forrás: Kendő Ereje

Az én nyaralásom


Mindenki megérdemel pár nap pihenést az évben. Ebben szerintem mindenki egyetért. Kis kikapcsolódás, amikor a szürke hétköznapokból, a mókuskerékből végre kiszabadul az ember. Van aki a vízpartra, van aki az erdőbe vágyik ilyenkor. Sokan vagyunk, sokféle álmokkal.


Nekem is van egy hobbim. Én raftingolni járok évente egyszer. Kuporgatok egész évben, teszem a 200 forintokat egymás mellé egy kis üvegbe. Túlórázom állandóan, a családomat és a barátaimat hanyagolom, akiket meg is bántok azzal, hogy már megint nem érek rá. Mert dolgozom, vagy épp hulla fáradt vagyok. Lemondok dolgokról, csak hogy az a 3 nap összejöjjön minden évben. Nem elég, hogy néha küzdelem a hónap vége, hogy ne éhenhalás legyen, nekem meg ilyen költséges hülyeségeim vannak.

Tudom… De olyankor csak én vagyok, és a folyó. Drága dolog, bevallom, nagyon meg kell húzni a nadrágszíjat. Szállással, utazással, kajával nagyjából 50 ezerből szoktam kihozni a túrám. Többed magammal persze, mert ilyenkor az utazási költség, a benzin, a pályamatrica, minden több felé osztódik.

Nekem ez a 3 nap a pihenés egész évben. Amikor hulla vagyok a munkában, már jártányi erőm sincs, már beszélni is alig tudok, becsukom a szemem, a folyóra gondolok, a hegyekre, arra, hogy milyen az amikor a hideg víz belecsapódik az arcomba, gondolatban elhajolok egy kiálló ág elől, iszom a folyóból mert olyan kristálytiszta a víz. Szóval én évente egyszer iszonyú kínlódva, de össze szoktam hozni magamnak egy ilyet…


Már májusban hevesebben ver a szívem, hisz tudom, hogy indul a szezon, ami egészen szeptemberig tart.

Most itt állok 07.14-én. Megjött hétfőn a fizetésem, nagyjából meg is van a pénz a nyaralásomra… Ilyenkor szoktam küldeni az emailt, hogy megyek, mehet a foglalás…


Idén mégsem megyek nyaralni. Hetek óta forgatom a fejemben a gondolatokat. Úgy döntöttem idén a kis spórolt dugipénzemet egészen másra fogom használni.
Valahogy, jobban meg szoktam hallani az emberek segélykiáltását mint az átlag ember. Már hozzászoktam hogy hülyének néznek még a barátaim is, amikor nem elsétálok egy hajléktalan mellett, jobb esetben odavetek nekik egy kis aprót, hanem lehajolok és megkérdezem mit hozhatok. Nyáron például egy kis hideg innivalónak és gyümölcsnek nagyon tudnak örülni. Így egészen elképesztő emberekkel hoz össze az élet.

Itt van például Sanyika. Ő volt az első, aki elindította a vezér hangyát a fejemben…

Tériszonyos vagyok, gondot okoz a létrára másznom, de bizony néha ki kell festeni itthon. Szobánként és apránként, mert a munkadíj és az alapanyag drága mulatság. Egy vödör normális minőségű diszperzit 5000 ft ami elég például a konyhára. Sanyika vállalta hogy megcsinálja 2 nap alatt, ugyan nem ez a szakmája, de az 500 Ft órabéres ajánlatának nem tudtam ellenállni… Oké, hogy ugrik 15 ezer forintom a konyha projektre, de nem esek le a létráról és nem halok meg, nem töröm össze magam. Szóval Sanyika. Figyelmeztettek előre, vigyázzak Sanyikával, mert ha eljön dolgozni, ő néha a munkabér helyett ebédet kér, szóval felkészítettek. Én előre megfőztem, munkásember hús kell neki, szénhidrát meg kalória, nálam ez csirkepörköltöt jelent nokedlivel. Szépen meg is terítettem ebédidőben. Bujkáltam a nylon fólia alatt, megmelegítettem az ebédet, és hívtam, jöjjön velem ebédelni. Hát én még olyan kikerekedett szemeket életemben nem láttam… Hogy én tényleg leülök vele egy asztalhoz? Itt az én szemem kerekedett, nem értettem a kérdést. Sanyika ugyanis cigány… Vele nem szoktak egy asztalhoz ülni. Jobb helyeken kiteszik neki az ételt hogy ebédeljen meg – egyedül… Nem vagyok egy konyhatündér tegyük hozzá, finnyás se vagyok, én általában megeszem amit főzök. Sanyika is jóízűen megette amit a tányérra kitettem neki. Ebéd közben elmesélte, hogy minden munkát elvállal, mindenhez ért, mindent megcsinál. Nyáron fest, betonoz, füvet nyír, kapál, napszámos, télen havat lapátol, fát vág, meg amúgy közmunkás. Egy nagy fia van, és egy apró. Semmi sok gyerek, mosolyogva mondta, nem tudná eltartani őket, pedig szeretett volna nagy családot ő is és a felesége is de nélkülözésbe szegénységbe nincstelenségbe nőtt fel, jövő és lehetőségek nélkül. Természetes, hogy a gyerekeinek jobb életet akar. Így ő minden munkát elvállal, amivel egy kis pénzt tud keresni becsületesen és tisztességesen (meg feketén). Mert ő ugyan úgy megveszi a gyereknek a Thomas-os hátizsákot mint amilyen a gazdag gyereknek van, ugyan úgy megveszi a gyereknek a színes ceruzát ha beledöglik is a munkába. Hogy miből? Mosolyogva mondta… Ő napközben nem eszik… A felesége csomagol neki minden nap 2 üres szelet kenyeret és 100 ft-ért vesz hozzá egy kávét. Ő azt eszi egész nap. Este ha hazaér a munkából meg azt eszi ami maradt, ha épp marad… Ha nem marad, akkor nem eszik. Nekem azóta jojózik ez a fejemben… A Sanyika. Aki amúgy már 2 éve dobbantott külföldre, rendes szorgalmas ember. Hamar talált munkát, szakmája is lett, és vissza se néz ebbe az országba. Igaza van. Itt csak a védőnő járt a nyakára, hogy rendesen nevelik-e a kicsit? Ő itt csak egy koszos cigány volt, akitől féltek hogy lop, akivel az alja munkát végeztették, aki közmunkán tengődött. Pedig mennyivel több lehetett volna. És ő még szerencsés mert adnak neki munkát…


Aztán látom Dórit, aki dolgozik, a férje is dolgozik, nevelik a különleges gyermekeiket (autisták, aspergeresek) és minden áldott nap megküzdenek a világgal. Miközben üres a hűtő, és nincs és nincs és nincs semmi! És semmi nincs! Nem munkanélküli, nem cigány, nem ingyenélő, becsületesen dolgozó emberek, akik nem keresnek annyit hogy éljenek, hogy megéljenek… Nem telik gyógyszerre nem telik rendes ételre nem telik semmire.


Ott van Évike barátnőm, aki 2 helyen is takarít, és sírva kért a minap kölcsön 1000 ft-ot, mert abból 3 napig eszik a gyerek (hagyok időt ezt felfogni, 1000-ft-ból 3 napig, gyerek eszik!!) Nem 5000, nem 10 ezret kért, hanem egy rongyos mátyást… Ételre. Egy doboz cigi többe kerül. Egy gyereke van, ketten nevelik, a férje mozgásképtelen egy munkahelyi baleset miatt, bejelentve nem volt jövedelem semmi és a lakást sem tudja elhagyni. De nem telik elsején egy kiló kenyérre, mert a fizetés majd csak 10-én érkezik és az még több mint egy hét…


Látom Magdi barátnőm bejegyzését, aki egy szociális szépségszalonban dolgozik. Azért, hogy azok az emberek akik próbálnak munkát találni, egy állás interjúra szégyen nélkül el tudjanak menni, és a munkaadó szemébe tudjanak nézni emelt fővel, és ne lehajtott fejjel. Magdi hajat vág és lelket ápol. És mit kér Magdi az ismerőseitől barátaitól, támogatóitól? BKV jegyet, hogy az a szerencsétlen ember legalább eljusson egy állás interjúra mert az a párszáz forintot sem tudja összeszedni, vagy a család nem eszik. Ha pedig megkapja az állást, akkor el kell jutnia valahogy munkába legalább az első fizetésig. És mit kér még Magdi??? ÉTELT!!!!! Mert éheznek az emberek. Mert nem telik ételre borzasztó sok családnál….


Döbbenet ami az országban megy. Döbbenet, hogy ezt mindenki hagyja. Döbbenet, hogy senki nem tesz semmit, senki nem csap az asztalra. Döbbenet, hogy mások helikoptereznek, az iskolákban nincs wc papír és szappan, de a kórházakban és az orvosi rendelőkben sem. Döbbenet, hogy mindenki csendben és némán tűr, és küzd a mindennapokkal. Beletörődik és beledöglik ebbe. Szavakat nem találok…
Tegnap ránéztem a kis befőttes üvegemre, amiben csücsültek a 100-asok, a 200-asok a huszasok, az ezresek az ötszázasok, de még egy új ötezres is figyel benne. Mindegyik bankóra emlékszem, ahogy belekerült, melyiknél miről mondtam le. Néha egy kávéról, néha egy vastag harisnyáról, hogy ne fázzak télen, néha egy ebédről. Az a vésztartalékom, a minden vagyonom, a nyaralási pénzem, az a rejtett tartalékom, amiről senki sem tud, és az ágy alatt rejtegetem a világ elől.


Ülök a konyhaasztalnál és a bevásárló listát írom. Nem a sajátomat, azt fejből tudom, hisz az én hűtőm is tök üres. Megettük az előző hónapban ami benne volt, a fizetés meg még csak most jött meg. Azt írom össze, hogy hol, kinek mire van szüksége. Nem luxus cikkek, élelmiszer. ÉTEL… Úgyhogy idén, ez lesz az én nyaralásom. És egy cseppet sem bánom. A folyóm pedig megvár. Ha Isten úgy akarja, jövőre majd eljutok…

img_2297.JPG

Szerző: Maja Gabriella Mia

Forrás: Kendő Ereje

Nyári recept ötletek

Rendezgettem a receptfüzetemet, és azon gondolkodtam, hogy mit lehet készíteni ilyen nagy melegben. De félretéve most a meleget, egy-két könnyen elkészíthető (és olcsó) receptemet most megosztom.

Itt a nyár, cukkini, sárgabarack, meggy kapható, tehát ezekben a receptekben ezek az alapanyagok a főszereplők.

Nagyon kedvelt eledel nálunk a cukkini, íme egy finom változata kezdő háziasszonyoknak is:

Cukkini tócsni

Hozzávalók:

  • 1 kg lereszelt cukkini
  • 3 tojás
  • 1 teáskanál bors
  • só ízlés szerint
  • 3 evőkanál liszt
  • 2 dl olaj (én Frolio olívaolajat használok)

A lereszelt cukkiniba beleütjük a tojást, megsózzuk, borsozzuk, beletesszük a lisztet, jól összekeverjük és azonnal sütjük. Forró olajba kanállal beleszaggatjuk, kissé megnyomkodjuk és mindkét oldalát pirosra sütjük. Önmagában is fogyasztható, vagy sült újkrumplival, de főzelék mellé feltétnek is finom. Ja, és nem kell előre a lereszelt cukkinit besózni, mert akkor levet ereszt! Az elkészítési ideje kb. 30 perc, ez a mennyiség 4 fő részére elegendő.

 

Édesanyám "szögedi lány", tőle tanultam ezt a receptet, hiszen a tarhonya jellegzetes alföldi étel (gyengébbek kedvéért: nem terem, hanem gyúrják!):

Alföldi rakott tarhonya

Hozzávalók:

  • 25 dkg tarhonya (csak a nagyszemű, házi tarhonya a finom, én nem kultiválom az aprószeműt)
  • 3 db paprika
  • 3 db paradicsom
  • 2 db vöröshagyma
  • 6 db tojás
  • 25 dkg pulykakolbász
  • 2 dl tejföl
  • 1 teáskanál pirospaprika (szegedi édesnemes)
  • 5 evőkanál olaj
  • só ízlés szerint
  • 5 dl víz

A tarhonyát kevés olajon megpirítjuk (akkor is megpirítjuk, ha köretnek készítjük), sózzuk, felengedjük annyi forró vízzel, amennyi ellepi. Fedő alatt addig pároljuk, míg az összes leve elfő. A tojásokat megfőzzük, felkarikázzuk a pulykakolbásszal együtt. A vöröshagymát, a paprikákat és a paradicsomokat cikkekre vágjuk, olajon megsütjük, meghintjük a pirospaprikával, és ízlés szerint sózzuk. A végén belekeverjük a tejfölt. Olajjal kikent közepes tepsibe a tarhonya felét beterítjük, ráöntjük a tejfölös lecsót, rá a kolbászt és a tojáskarikákat, befedjük a maradék tarhonyával és a tetejét meglocsoljuk a tejfölös lével. Előmelegített sütőben készre sütjük. Az elkészítési ideje kb. 70 perc, a mennyiség 4 személynek elegendő.

 

És akkor itt a meggy-szezon, süssünk meggyes süteményt is!

Meggyes tejes pite

Hozzávalók:

  • 1 liter tej
  • 45 dkg liszt
  • 5 evőkanál cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 csipet só
  • 3 db tojás
  • 1 dl olaj
  • 3-4 evőkanál zsír
  • 1 kg kimagozott meggy

A cukrot és a vaníliás cukrot a tojásokkal és a csipet sóval jól kikeverjük. Beletesszük a tej felét és a lisztet, csomómentesre kikeverjük és hozzáöntjük a maradék tejet. Jól összedolgozzuk és beleöntjük az olajat is. A masszát zsírral kikent nagyméretű tepsibe öntjük és a meggyet rászórjuk a tetejére. A legvégén a tetejét meglocsoljuk 2-3 evőkanál kihűlt, olvasztott zsírral. 180 fokos, előmelegített sütőben kb. 50-60 percig sütjük, amíg szép piros lesz. Forrón szeleteljük és porcukorral megszórva tálaljuk. Jó tippek: ha lazítani akarunk a tésztán, akkor egy pici szódát tehetünk bele (úgy, mint a palacsintánál). A sütés másnapján is finom ropogós!

 

Itt a sárgabarack - a meggy mellett -, és lehet befőzni:

Sárgabarack lekvár

Hozzávalók:

  • 2 kg sárgabarack
  • 1/2 kg cukormentes édesítő
  • 25 g zselésítőszer (dzsemfix)
  • ízlés szerint citromsav

A befőttes üvegeket ne felejtsük el fertőtleníteni: betehetjük a sütőbe és 100 fokon pár percig melegíthetjük, vagy forrásban lévő vízben kiforrázhatjuk az üvegeket. Ez a biztosítéka annak, hogy nem fog megromlani a lekvárunk.

A barackokat forrásban lévő vízbe dobom kb. 1 percre, majd szűrőbe szedem, megtisztítom a héjától, a magoktól és az esetleges barna foltoktól. Egy lábasba teszem, botmixerrel pépesítem, majd megszórom a zselésítővel. Gyors lángon állandó kevergetéssel felforralom, hozzáadom az édesítőszert, ismét felforralom és még 1-2 percig főzöm. A felforrt lekvárt a fertőtlenített üvegekbe kanalazom, rögtön le is zárom és száraz dunsztba teszem.

Mit jelent a száraz dunszt? A lakás legmelegebb részén leteszek egy takarót, arra újságpapírt, ide rakom a még tűzforró üvegeket. A tetejükre ismét újságpapírt teszek és ráhajtom a takaró másik felét, végül vastagon beterítem párnákkal. Egészen kihűlésig érdemes otthagyni az üvegeket. Ha ezt nem lehet kivitelezni, akkor minimum 6-8 órát legyenek "dunsztolva".

Remélem, "gondos" háziasszonyként semmit nem hagytam ki a receptekből, hogy mindenkinek sikerüljön.

Jó étvágyat kívánok!

 

Szerző: Radányi Gerendai Ilona

Forrás: Kendő Ereje

Összeomlás

Beszél, mindig beszél. 


Nem lehet őt senkivel összetéveszteni: ő az, aki minden tisztességes embert becsmérel, benyálaz, viszont félmillió magyar halálba küldőjét „kivételes államférfinek” tartja. 
Ő az, aki hazája jogszerű és hasznos civilszervezeteit pár napja maffiahálózatnak minősítette, eközben a diktátornak, aki ártatlanok tízezreivel töltötte meg a török börtönöket, úgy fogta a kezét, mint egy rajongó nő, és a barátjának nevezte őt.


Sírásók szolidaritása. 


A minap egy mondata közepén zártam el a rádiót. Már éppoly allergiás vagyok a hangjára, a lelke mocsarában született beteges szövegeire, mint a macskaszőrre vagy a parlagfűre. 
A mindent elárasztó legújabb plakátok és reklámok pedig annak a bizonyítékai, hogy az utolsó morális gát is leomlott benne, készen áll rá, hogy belépjen a semmibe, és az országot is magával rángassa. Ahol ilyesmi lehetségessé válik, ott a miniszterelnök és cinkosai már nem a civilizáció, hanem a szörnyvilág részei.


Ennek ismét tragédia lesz a vége. 


Magyarországon a demokráciák követhető, korrekt erkölcsi világrendjét felváltotta a fegyenctelepek és vágóhidak morálja, és ez ellen egy szava nincs a társadalomnak, a nép együtt süllyed hitvány vezetőivel: a nemzet értelmisége még pontosan definiálni sem hajlandó ezt a mind agresszívabb, most már gyilkos felhangokkal kísérletező rendszert. 


Nem volt könnyű eddig eljutni, de ismét sikerült. 


Hat héttel Donald Trump beiktatása után Philip Roth a következő észrevételt tette: „Az amerikai írók itt nem rabként élnek egy totalitárius rendőrállamban, ezért nem volna bölcs dolog úgy viselkedniük, mintha abban élnének, hacsak - ameddig - valóban nem éri támadás a jogainkat és az ország nem fuldoklik Trump hazugságfolyójában.”
Szóval Philip Roth azt mondja, nyugi, gyerekek, még csak hat hét telt el, nincs okotok ennyire erős szavakat használni… Magyarország azonban immár nyolc éve konkrétan hazugságfolyóban fuldoklik, és a jogainkat sem egyszerűen támadás érte, hanem a helyükre, mint bármely diktatúrában, a hatalom jogai léptek, mégsem született közmegegyezés arról, hogy ez itt már diktatúra vagy totalitárius rendőrállam. 
Nem születhetett, mert egy maroknyi bátor kivétellel – pár író, rendező, újságíró, független egzisztencia – a teljes értelmiség vagy hallgat, vagy lavíroz, tompít, egyensúlyoz.

sorosbruck.jpg

Maffiaállam? Az legalább egy alapos és tisztességes kísérlet, de félúton elakadt, ennél itt sokkal többről van szó. Ez itt az egyeduralom megkérdőjelezhetetlen, eltorzult formája, amelyben a hatalmon lévők bűnben, becstelenségben, rombolásban töltött hétköznapjai most már a kendőzetlen embertelenség bűzével is beszennyeződtek. 


Az egyetlen etikus és racionális magatartás a rendszer és a rendszer embereinek teljes tagadása volna, de erre nem látszik esély: az ellenzéki pártok, mindenekelőtt az elvtelen, gerinctelen szocialisták, valamint az önmaga tehetetlenségébe belebetegedett társadalom együtt rohan az új plakátokon kijelölt végzet felé.

Szerző: Bruck András

Forrás: Kendő Ereje

Miszisz Morál a neten

Olvasom Miszisz Morál kezdeményezését a fészbukon, hogy csatlakozzam ahhoz a petícióhoz, amit a Pride betiltása mellett szervez. Miszisz Morál meg is indokolja, helyes és egyetlen járható moralitása teljes tudatában, hogy meg kell védenünk gyermekeinket ennek a rendezvénynek a káros hatásaitól. Hogy ez elferdíti a gyerek helyes irányú fejlődését. Mivel kialudtam magam, a rezignált görgetés helyett marad bennem annyi mazochizmus, hogy rákattintok a kommentekre is, bár eleve tudom, hogy mi vár ott rám. Látom, hogy Miszisz Morál, az abszolút igazság egyedüli birtokosaként, helyes moralitása teljes tudatában ismét, közli ország-világ előtt, hogy "ezeket" ott mind agyon kellene verni, az utcán.
Értem.

img_2233.JPG
1.) Szeretném tudtára hozni Miszisz Morálnak, hogy nincsenek közös gyermekeink. Ő az enyémet ne vonja bele a közös akolba, mert megítélésem szerint minden általánosságra épülő akol az én gyerekem helyes fejlődési irányát rontja el.


2.) Szeretném tudtára hozni Miszisz Morálnak, hogy sokkal ártalmasabbnak tartom a felvonulásnál azt a fajta agresszív véleménynyilvánítást, mely egysejtű agykapacitásánál fogva nem ismer el és nem tolerál más véleményeket, a magáét egyetlen igazként hirdeti, kötelező érvényűnek tartja, és az intoleranciája és ostobasága odáig fajul, hogy nyilvános agyonverésre szólít fel, miközben szűzmáriaként pislog szentsége biztos tudatában.


3.) Szeretném tudtára hozni Miszisz Morálnak, hogy a Pride-ot az elfogadás menetének tartom, épp az olyan gyökér egysejtűek kirekesztő viselkedése ellen, mint amilyen ő is.


4.) Szeretném tudtára hozni Miszisz Morálnak, hogy úgy gondolom, bárkinél, aki a másik ágyneműjében turkál vagy arra van ráfixálódva, hogy ki kivel mit csinál magánidejében; aki a másikhoz nem neutrális emberként, hanem szexuális irányultság alapján viszonyul (itt mondhattam volna más kategóriát is), annál baj van a gatyában. Javasolnék egy bazi nagy vibrátort beszerezni a frusztráció elkerülése végett.


5.) Szeretném tudtára hozni Miszisz Morálnak, hogy a világra és másságra nyitott emberként mind magamat, mind a tőlem különbözőeket egészségesnek tartom, hiszek a világ sokszínűségében, én bizony - vele ellentétben, minden igehirdetése ellenére - bízom Istenben, aki-ami mindezt tudatosan teremtette, nevetségesnek tartom a Szodoma-Gomorrha párhuzamot (hozzáteszem, nem is erről szól, de hát oda már extra interpretációs készség kellene), és még az ő egysejtűségét is el tudom fogadni, egészen addig, amíg nem teszi kötelező érvényűvé.


6.) Szeretném tudtára hozni Miszisz Morálnak, hogy ha úgy is gondolnám, hogy a Pride káros a gyerekekre nézve, akkor el tudnám kerülni a találkozást vele, hiszen körülhatárolt helyen, korlátozott időben jelenik csak meg. Azok a fajta álszent, farizeus szentfazekak viszont, akiket misziszmorálnak nevezek, minden bokorban, minden kicseszett helyen, bármelyik időpontban felbukkanhatnak, és azt a fajta mentalitást igyekeznek érvényesíteni, amitől a fiamat a leginkább óvnám: a fröcsögő gyűlölet, az intolerancia, a másság iránti zártság attitűdjét. Nem fogom tőlük sem óvni a gyerekemet, mert szeretném, ha megtanulná: ez az a világhoz való viszonyulás, ami lezár, korlátoz, butává tesz, behatárol és agressziót szül. Ez az a fajta világhoz való hozzáállás, ami a legmesszebb van Istentől. Ez az a fajta világhoz való hozzáállás, amitől az ő saját világa is szegényebb és kevesebb lesz. Ez az a fajta világhoz való hozzáállás, ami visszafele léptet - tanulja meg kezelni, és óvakodjon attól, hogy valaha is ebbe az állapotba kerüljön.
Szeretném mindezeket tudtára hozni Miszisz Morálnak, de tudom, hogy az égvilágon semmi értelme. Miszisz Morál annyira zárt és buta, hogy egy kukkot nem értene belőle. Szeretem elkerülni a misziszmorálokat.

Szerző: Varga Netti

Forrás: Kendő Ereje

Ezért úsztunk, erre adakoztatok!

Június 18-án lezárult az 1 hónapig tartó adománygyűjtő akció amit a FKA (Ferencvárosi Közösségi Alapítvány) második alkalommal szervezett Swimathon néven.
Hatalmas lelkesedéssel és profizmussal végezték a munkájukat. Ők biztosították a logisztikát, segítették a marketinget, hogy a sok kis civil egyesület a saját céljáért kampányolhasson, pénzt gyűjthessen.
Idén 7 csapat fejenként 20 fővel indulhatott, így 140 "versenyző" állt fel a rajtkőre.
Hatalmas élmény volt a résztvevőknek már a felkészülés is, hát még az úszás.
Igyekezett mindenki a maga által felállított célt elérni, legyen az akár az úszás táv növelése, vagy az idő csökkentése. A legfontosabb mégis a gyűjtött adomány nagysága volt. Hiszen, azt a csapatok más módon nem tudták volna előteremteni.
Ünnepi pillanat, amikor mind a 140 sportoló érmet kapott a nyakába.
 
tomeg.jpg
Az alábbi bejegyzést ma osztották meg a fb oldalukon:
"Mai napon (06.20.) elkészült az összesítése a Swimathon 2017 adománygyűjtő kampánynak! Összesítettünk szervezetenként is, amelyben benne van minden adomány és adományozó, Barionos (kártyás fizetős, tehát honlapon megjelenő), az átutalósok és a készpénzesek is!
Ahogyan azt  korábban is kommunikáltuk,  illetve a szervezetek is az úszók felé – a köztünk élő együttműködési megállapodás szerint – a hat másik szervezet által  összegyűjtött pénz 9% -a marad a szervező FKA-nál, szervezési költségként.
Amikor az adományozókat hírlevelünkben tájékoztatjuk, mi a szervezési költségeket is nyilvánosságra hozzuk, ezek összesítése is lassan véget ér.
 
A kedvezményezett szervezeteknek át fogjuk adni minden adományozó adatát, aki azt engedélyezte. Ezt követően újabb központi hírlevél megy majd a támogatóknak akkor, amikor a támogatási szerződéseket megkötöttük és a pénzeket átutaltuk. Ezen a ponton a szerződéseket, a szakmai programokat és a pénzügyi terveket is nyilvánosságra hozzuk. Majd elindul a támogatási időszak, a projektek megvalósítása, aminek során a részbeszámolók után, és a végbeszámolót, illetve a kuratóriumi elfogadást követően újabb nyilvános tájékoztatást fogunk adni.
Idén összesen:
 

16.307.441 Ft adományt gyűjtöttek úszóink! 

GRATULÁLUNK, EZ MINDEN VÁRAKOZÁSUNKAT FELÜLMÚLTA!

 
​Aranykapu projekt: 
Összesen: 911.775 Ft
Film School projekt:
Összesen: 398.393 Ft
Fix Pont Ferencvárosért: 
Összesen: 2.439.725
Kép Más projekt:
Összesen: 3.171.564 Ft
Kórház Suli projekt: 
Összesen: 1.718.748 Ft
Közös Alapon program:
Összesen: 3.415.326 Ft
Lakásügynökség projekt: 
Összesen: 4.251.910 Ft"
Az Utcáról Lakásba Egyesület Lakásügynökség projekt csapata, amelynek résztvevője voltam:
img_2218.JPG
Az Utcáról Lakásba Egyesület tagjait is meglepte, hogy ilyen hatalmas összeg gyűlt össze. Így talán már idén ősszel felállíthatják az első mobilházat. Tárgyalásban van az egyesület a XIV kerületi önkormányzattal, akik, ha a közgyűlés elfogadja a beterjesztést, akkor üres telket adnak használatra az egyesület számára.
Ezúton is köszönöm minden támogatónak, hogy hozzásegítettetek hajléktalan embereket lakhatáshoz!
A kampány ideje alatt sokan mondták, hogy szívesen úsztak, gyűjtöttek volna. Ezért az a merész ötletem támadt, hogy jövőre felállítunk egy Fehér Kendő Mozgalom csapatot, sőt a cél is itt lebeg a szemem előtt. 
Nagyon fog tetszeni mindannyiótoknak, majd meglátjátok! 
Puszi Brigi :)
Szerző: Sándorné Kósa Brigitta
Forrás: Kendő Ereje

Kisvárosi gyilkosság

Kati néni kinézett az ablakon.
Tiszta, szép idő volt.
A határszéli kisváros templomában megszólalt a harang.

Kati néni nemrég özvegyült meg. Papa, ahogy férjét nevezte, két hónapja halt meg.

Már készültek házassági évfordulójuk megünneplésére. Ötven év, Istenem!
Jöttek volna a gyerekek, és az unokák is.

Aztán a Papa egy reggel nem ébredt föl.

"Szép halála volt" - mondogatta a plébános, a körzeti, meg az összes szomszéd.

Kati néni minden nap lesétált a város szélére, a temetőbe.
Ma is oda készülődött.

A temető mellett nagy darab, barna bőrű férfi ült a padon. Rögtön látszott rajta, hogy nem cigány- ember.

Messziről jött. Háború dúlt az országában.
Nem volt se gáz, se villany, a boltokban alig lehetett valamit kapni.
Mégis maradt volna otthon, ha nem éri bombatalálat a szomszéd házat.

Oda szaladt át éppen a felesége egy kis kávét kölcsön kérni.
Nem nézhette meg az asszonyt halálában.
Gyorsan, ahogy náluk otthon szokás volt, eltemették.

Ahmednek nem volt többé maradása. Szerencséje volt, a magyar határon átjutott, sőt menedékjogot kapott, meg kis segélyt is, és egy pici, de tiszta lakást. Elégedett volt.

Béke, nem lőnek, lehet legalább élni.
Nem akart se Németországba, se máshová tovább vándorolni.
Még Szerbiában elcserélte mobiltelefonját egy ócska tangóharmonikára.

Kati néni spórolós volt, kellett is a kicsi nyugdíját beosztani.
Amíg a férje élt, minden nap megvette a Népszavát és az öreg gyakorta felolvasott belőle.

Miután meghalt, Kati néni nem vett többé újságot. A kispostán megkapta azt, amit ingyen osztogattak. Azt olvasgatta.

De másnap, a kiolvasott Ripostba csomagolta a kis darab kolbászt is, tudta, ha kisétál a temetőbe, a jó levegőn megéhezik.

Ahmed meglátta a közeledő idős nőt.
Látta már máskor is, amint apró léptekkel a temetőkapu felé megy.
Zavartalanul játszott tovább a harmonikán.

Mást nem tudott, hát újra és újra belekezdett:
"Allons enfant...."

Kati néni eddig észre sem vette a férfit.

Most, amikor a pad közelébe ért, megcsapta valami furcsa, idegen harag.

Lassan kicsomagolta az újságból a falat kolbászt.

Maga sem értette miért, de düh fogta el.

"A férjem a sírban, a gyerekeim munka nélkül, az unokáim Skóciában!
Ez meg milyen jól van itt, még muzsikálni is van kedve! Hogy dögölne meg még a fajzatja is!"

Fogta a kolbászt, ahogy régen látta a vízipisztolyt markolni az unokáitól, és ráemelte az idegenre: "Puff!" - mondta.

Ahmed nem is hallotta, mit mondott az öregasszony.

Letette a harmonikát.
Másnap otthagyta a kis házat, amit kapott, összecsomagolta kevés holmiját, és elindult a határ felé.
Németországba, Svédországba, bárhová, csak el innen minél messzebbre.

Szerző: Füredi Ferenc

Forrás: Kendő Ereje

Harminckettesek tere

 

A budapestiek nagy része tudja, hol van a Harminckettesek tere. A II. Józsefről elnevezett Józsefvárosban. Ott áll a szuronyos katona szobra.

Azt talán kevesebben tudják, hogy a harminckettedik gyalogezredet Mária Terézia alapította, azt talán még kevesebben, hogy az ezred hatalmas veszteségeket szenvedett az első nagy háborúban, és neve sokáig fennmaradt.
A "harminckettes" elnevezés többször is változott, de mindig Budapest gyalogezrede maradt.
Annyira sokáig, hogy egyik parancsnokát Maléter Pálnak hívták, akinek nevét az 1956-os forradalom történelméből ismerjük.
Sőt, végleg csak a kétezres évek haderőreformja szűntette meg, emlékének megőrzésével.

img_2149.JPG

Sokat jártam valaha arrafelé.
Akár a Bókay János utcai Gólya étterembe mentem, hogy barátaimmal elbeszélgessünk egy korsó sör, és egy köményes sertéssült mellett, akár fellépni a Magdolna utcai székházba.

Ma már nincs az éttermekben ilyen étel.
Akkoriban, úgy a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben minden kockás abroszos étteremben így hirdette az étlap:
"Köm.sertéss.pir.burg.pár.káp."
És nincs már Vasas székház sem a Magdolna utcában...

***

Sosem hittem volna, hogy a harminckettes számról majd egyszer nem pusztán a háború halottai, vagy 1956 mártír katonájának a neve fog az eszembe jutni.

Harminckétezer halálos áldozata van egy hitelesnek látszó jelentés szerint annak, hogy eltűrte ennek az országnak minden eddigi vezetése, hogy lerohadjon, hogy maradékelven tengődjőn a magyar egészségügy.

Nem az orvosaink, nem az ápolónőink, nem azok, akik külföldre távoztak a felelősek ezért a tömeges halálért.
Mindenhol vannak felelőtlen, oda nem való emberek. Lehetnek közöttük orvosok, ápolónők is.

Azonban az a mi hibánk, hogy eltűrtük, és hogy eltűrjük azt, ami az egészségügyben történt, illetve nem történt.

Ez a harminckétezer nem a haza védelmében halt meg. Még csak arra sem hivatkozhatunk, hogy kikergették őket a háborúba idegen eszmékért a vérüket ontani.

Ez a harminkétezer nem névtelen halott.
A gyerekeink, a szüleink, a nagyszüleink, a testvéreink. A szomszédaink. A barátaink, a férjeink, a feleségeink, a szerelmeink és a szeretőink...

És mi magunk is közéjük fogunk tartozni nagy eséllyel, ha tovább is eltűrjük mindazt, ami idáig vezetett.

Miféle erős nemzetről, miféle fejlődésről merészel bárki propagandát művelni évi harminkétezer olyan halál árnyékában, amely elkerülhető lett volna pár milliárd nyavalyás forintért?
Miféle szociálpolitikáról, miféle felzárkózásról merészeli a száját jártatni egy olyan rendszer kommunikátora, amely évtizedek alatt százmilliárdokat lopott el a gazdaságtól, osztogatott el haveroknak, családtagoknak, rokonoknak anélkül, hogy kórházakra, rendelőkre, orvosi műszerekre, diagnosztikára, betegségmegelőzésre, egészségügyi fejlesztésre, gyógyszertámogatásra, bérfejlesztésre, valódi struktúrális reformokra költött volna egyre többet és többet, még ha tudjuk is, hogy eleget sosem lehet?

Miféle kormányzatok azok, amelyek nem képesek rendszerekben gondolkodni, és tervezni? Ahol az egészségügynek még önálló minisztériuma sincs!

Az egészség nem csupán orvos és beteg ügye.
Az egészséges társadalom nem engedi, hogy elesettjeit, hogy gyengébbjeit, hogy betegeit, rokkantjait, munkában megfáradt nyugdíjasait, öregeit útszélre szorítsák, és belökjék az árokba.
Az egészség ügye nem csak orvosi kérdés. Az általános kultúra színvonaláról is függ, de az oktatás ügyéről sem lehet elválasztani.
Amiképpen a munkavégzés körülményeitől, a társadalom általános állapotától sem.

Szinte észre sem vettük, és mi lettünk vezetőink "jóvoltából" Európa beteg embere.

Az évi harminkétezer halottunkat
nem lehet mind az egészségügyben dolgozók munkájának rovására írni.

Mi tűrtük és mi tűrjük el, és mi asszisztálunk ahhoz, hogy megint és újra és újra ne történjen semmi jó irányú változás.

Hagytuk, hogy szétverjék a biztosítási rendszert, szó nélkül végignéztük, hogy a járulékokat adóvá módosítva szabad állami prédává tegyék, hogy az egészségügy és a nyugdíjrendszer háttérintézményeit bedarálják.

Mi adtuk el a reform lehetőségét öt (!) szál cigaretta, azaz háromszáz forint kedvéért. Judás jobban megkérte az árát...

***

Az a szuronyos katona megvetéssel néz minket ott, a Harminckettesek terén. Vajon mit mondana nekünk, ha életre kelhetne, kilépve fém-teste örök börtönéből?
Félnék a szavaitól.

Egykor Őket is cserben hagyta a haza. Háborúba kergették őket, és sokan meghaltak.
A semmiért. Ócska lózungokért, birodalmi álmokért, a tábornokok kitüntetéseiért, revízióért, idegen és át sem látható érdekekért.
Akkor is tudtak nagyokat álmodni, és hazaárulóként cselekedni. Ahogy manapság is.

Ami történt, és ami történik valódi tragédia. Nem csak politika, nem csak pártok, hatalom és ellenzék szópárbaja.

Az, hogy megmaradunk-e nem csak attól függ, hányan születnek.
Attól talán még inkább, - hogy ha a halál elkerülhetetlen is, - de senki ne haljon meg, aki még élhetne.
Adjunk méltó megélhetést orvosainknak, ápolóinknak!
Ne kelljen a normális létért és a emberi munkakörülményekért örökre itt hagyni hazájukat.

Ma már a semmittevésünknek, a tűrésünknek halottai vannak.
Olyan halottai, akiknek még itt lenne a helye köztünk! Veled, velem, velünk.

Hogy is írta egykor John Donne a sokat idézett szavakat?

"....ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang. Érted szól."

Ideje lenne meghallani!

Szerző:  Füredi Ferenc

Fotó: budapest-fotó.hu

Forrás: Kendő Ereje