Amikor 18 éves voltam, az apám leültetett az asztalhoz, hogy írjam meg a saját 30-as listámat. Egész pontosan azt kérte, hogy írjak egy listát, mi az, amit szeretnék elérni 30 éves koromra. Lebegjen előttem célként. Persze telefirkáltam mindennel. Szerettem volna jogosítványt, saját autót, kutyát, gyereket, kertes házat, meg sok tűsarkú cipőt és egy csomó zagyvaságot.
Ahogy teltek múltak az évek, az én 30-as listám egyre fontosabb lett. Küzdöttem azért, hogy a számomra fontos dolgokat megvalósítsam az életemben…
Volt egy tétel… A gyerek. Pár évvel a lista elkészítése után beteg lettem. Elég csúnya, orvosi műhiba, volt ott minden. Aztán lett egy remek orvosom, aki hatalmas harcos, és megígérte, hogy lesz gyerekem. Saját. Csak bízzak benne. Én bíztam. Ára volt, nem kevés. Nem csak az anyagi oldala, mert a pénz a legkevesebb (szó szerint). Némiképp beáldoztam a testem annak érdekében, hogy anya lehessek. Van akinek ez pikk-pakk összejön, van aki éveket küzd a sikerért, van aki hiába szeretne és tesz meg mindent mégsem jön össze. Azt hiszem szerencsés vagyok, mert „csak” 2 év kínlódás után van egy csodálatos kisfiam. 2 év, és 25 kiló pluszban.
Kövér gyerek voltam. Nincs mit szépíteni ezen, kövér szemüveges, hát olyan igazi rondácska kislány. Ez egy ideig nem okozott gondot, de amikor kezdtem nőiesedni, már zavaróvá vált. A szemüveg miatt elég sok sportot nem csinálhattam. Na jó, ez így nem igaz, mert amire azt mondták hogy NEM, én azzal kezdtem. Szóval az evezéstől kezdve a taekwondoig kipróbáltam sok mindent, és sportoltam. Azután 18 évesen egész gebe voltam. Így utólag visszanézve a fényképeket nem is értem hogy fértem bele valaha egy „S” méretű ruhába, és ha előkerül egy régi kép rólam, jönnek a kiguvadt szemek, EZ TE VAGY??? Igen….
Szóval a terhességet nagyjából 85 kilósan kezdtem el. Vannak, akiknek könnyű és szép a terhesség és csodás babaruhák között válogatnak, az én terhességem abból állt hogy milyen vastag fürdőszoba szőnyegem legyen, ugyanis a wc előtt fetrengtem végig, és már jónak számított az a nap, amikor ki tudtam jönni. Végig hánytam. Nem reggeli rosszullét, egész napos hányás, bármit ettem kijött belőlem. Nem is híztam olyan sokat, valahol 90 kiló magasságában voltam szülés után, amiből ha azt nézzük, hogy a súlyok egy része a gyermek volt, egészen jó arány. Persze szoptatás után kezdődtek a bajok, kicsi súlyú volt a bébi, nem volt hajlandó szopni bármivel próbálkoztam, de legalább elfogadta az anyatejet cumisüvegből. Így én mindent megpróbáltam hogy legalább legyen tejem. Nem mondom hogy a legjobb megoldást választottam, de valahogy bevált, hogy reggelire együnk húslevest pörköltöt és nokedlit uborka salátával, ebédre együnk húslevest, pörköltet tésztával és uborkával, vacsorára együnk húslevest, pörköltet kenyérrel és paradicsommal. De legalább volt tejem, és a bébim szépen nőtt. Ahogy a súlyom is sajnos. Nagyjából mire ő elkezdett kúszni mászni, én valahol 117 kiló körül jártam. Egyszerűen nem tudtam vele elmenni egy komolyabb sétára a babakocsival, mert alig kaptam levegőt, amikor pedig totyogós lett csak lakáson belül voltam vele.
Fájt minden porcikám. Tudtam hogy ez így nem maradhat. Nem vagyok hajlandó lemondani a fehér kenyérről, a cukorról, én igenis szeretek enni egy kis libazsíros kenyeret hagymával mindezt ha úgy érzem hajnali 2 kor. Egy év alatt lefogytam nagyjából 35 kilót. Semmi extrát nem csináltam. 117 kilósan marha könnyű volt mindenkinek azt mondania kezdjek el mozogni, egyszerűen a séta is gondot okozott, nem hogy egy torna.
A mai napig állítom, hogy fejben kellett eldöntenem. Meg persze sokat számított az is, hogy nyáron a lejtős domb oldalban lévő telken a tűző napon fekete ruhában 2 órán át dombnak felfelé tolva a fűnyírót vágtam a füvet és hasonló nyalánkságok.
A minap megkaptam, hogy nem vagyok elég csinos és szép. Ez az ízlések és pofonok kategória, nekem azért pofon volt. Olyan ébresztő jellegű. Ha megfeszülök sem megy le az a 20-25 kiló amit akkor szedtem fel, hogy gyerekem lehessen. Ez van alapon maradok XL méretű. Rég elajándékoztam az utolsó S méretű ruhámat, az a múlt, vége van, elengedtem.
De elment még egy álom is. Egész pontosan azt hittem, elment.. Ugyanis a 30-as listámon volt egy tétel. Le akartam futni a Maratont harminc éves koromig. Ezt ilyen súllyal nem lehet. Most valahol 85 és 90 kiló között vagyok nem tudom pontosan mert száműztem a mérleget a lakásból, valakit csak utálnom kell a súlyom miatt.
Ma reggel felvettem a cipőmet, és lefutottam az utca végén lévő tóhoz. Egy szuszra. Legnagyobb hülyeséggel, bemelegítés nélkül, dühömben, tele mindenféle hülyeséggel a fejemben. Mert ott csengett az a mondat, hogy nem vagyok elég szép és elég csinos. Azért ezzel a súllyal ez nem egyszerű. Egy ideig dobáltam a vízbe a kavicsokat, meg gondolkodtam és járt az agyam, égette a fülemet pár mondat. Próbáltam magam összerakni lelkileg. És valahogy minden gond nélkül futottam vissza hazáig.
Nem mondom hogy van most rajtam olyan pont ami ne fájna. Már most izomlázam van, meghúzódott, görcsöl, meg fáj. De itt az a 30-as lista az álmaimmal. Bár, már régen elmúltam 30 csak be kéne fejezni, csak meg kéne valósítani az álmaimat.
Ott az a 42 kilométer, ami arra vár, hogy legyőzzem. Ma még csak 3 km volt, az is 2 részletben.
De meg fogom csinálni. Meg akarom csinálni. Mert tudom hogy képes vagyok rá!
Szerző: Maja Gabriella Mia
Fotó: Pixabay
Forrás: Kendő Ereje
