Miért kell nekem egyáltalán híreket olvasnom? Húsvét után, ráadásul itt még tavaszi szünet is van. Most vagy ne igyak több kávét, vagy ne olvassak híreket, mert a vérnyomásom szalad fel!
Mennyit keres egy gondozónő, ápolónő? 100 ezer forintot? Mennyit keres egy tanár? 200 ezer forintot? Mennyit keres egy rendőr? 180 ezer forintot? És mennyit keres egy kormányközeli cégnél dolgozó huszonéves takony? 500 ezret.
Persze, dübörög a gazdaság. Aha, meg új munkahelyek. Azok bizony, a haveroknak! Mert mi továbbra is a béke segge alatti életszínvonalon élünk.
Nekünk nem fért bele egy étterem húsvétkor. Nem fért bele egy kis kirándulás (útiköltség+belépőjegyek+nasi stb).
Örültünk, hogy a gyereknek hozott valamit a nyuszi. Boldogság megvan, húsvét kipipálva.
Tökre bírom, hogy ennyi szünet van az iskolában. Csak épp nem tudom mit kezdjek ilyenkor a gyerekkel. Mert bezzeg az én időmben más volt. Vegyük figyelembe, hogy 1989-ben kezdtem az általános iskolát, szóval én már nem a „régi” rendszerben tanultam. Angol informatika tagozaton, a klassz lakótelepi iskolában Pesten, ami jelenleg az általános iskolák sorrendjében valahol a 199 hely környékén áll. Innen csókoltatom Soros Gyuri bácsit, köszönöm neki az 1994-ben félig szponzorált Olaszországi tanulmányutat. Köszönöm, hogy 12 évesen kinyitotta nekem a világot! (Tehát igazoltan Soros-bérenc vagyok).
Szóval minden áldott szünetben, legyen az nyári, vagy tavaszi én táborban voltam. Egyrészt mert apám úgy volt vele, a gyerek ismerje meg a világot, másrészt csóró, egyedülálló apaként kislányt nevelni, szerintem kemény dolog, nem tudott volna igazából hová tenni. Ezért voltam én sí és lovas táborban, de talán nem létezik olyan tábor, ahol ne lettem volna.
Figyeltetek a sorok között ugye? Nem az hogy Soros Bérenc, a másik. Egyedülálló szülőként képes volt kifizetni minden drága tábort.
Nem emlékszem hogy egyszer is vittünk volna a suliba wc-papírt. Én meg még mindig itt tartok, hogy az óvodától kezdve folyamatosan hordom valahová a wc papírt. Mert ez az állam, aki épp most írt alá közös iráni-magyar nukleáris együttműködést, ami csak 40 milliárdba fáj nekem, képtelen budipapírt venni az iskolákba, óvodákba, kórházakba, közintézményekbe. Komolyan itt tartunk 2017-ben az Európai Unió részeként????
Lassan behányok mindentől ami ebben az országban megy!
Mondja nekem valaki hogy szar volt akkor, a rendszerváltáskor! Szar. Persze hogy szar, visszamenőleg, de nem is ez a lényeg. Csak valahogy másként volt szar. Most a létfenntartásért küzdünk. Akkor meg az előre haladásért, hogy jobb legyen. Hát szarabb lett minden ebben szerintem egyet is értünk.
Akármerre megyek a faluban, mindenhol látom, a táblákat. Ja, nem a kormány kék tábláit, amiben azt kérik állítsuk meg Brüsszelt. Azzal már régen nem foglalkozom amit a kék plakátokra írnak. Szívem szerint letépkedném mindet, és elhelyezném egy bizonyos ember egy bizonyos testrészébe.
Én azokat látom, hogy az iskola, a könyvtár, a park, a tér, játszótér, mind mind európai uniós forrásból valósult meg. Abból lett létrehozva, vagy felújítva.
Itt ez a csodaszép iskola. És mi a vicc? Hogy nincs benne budipapír. Nincs benne folyékony szappan, nincs benne kéztörlő. Hát nem vicces? Nem!
Át akarjuk adni a kulturált európai viselkedést, miközben azt nem tudjuk megtanítani, hogy mosdóhasználat után mosson kezet. Mert nincs mivel.
És, hogy akarunk a gyerekeinknek informatikát tanítani? Fejben? Eszközök nélkül?
Külföldön a kerületekben arról szavaznak, hogy a megmaradt költségvetési pénzen tableteket vegyenek-e az iskolákba, vagy játszóteret újítsanak-e fel. Mi magyarok meg azt a részét sem értjük, mit jelent az, hogy megmaradt költségvetési pénz.
Ja, hogy ott nem lopnak? De biztosan lopnak. Csak nem mindegy mennyit.
De mi már vakok vagyunk, mert a szemünket is kilopták!
Szerző: Maja Gabriella Mia
Forrás: Kendő Ereje
Fotók: Pixabay
